A burkini – avagy tisztább marad a víz kisebb fürdőruhával?

A júliusi szörnyűséges nizzai terrortámadást követően francia tengerparti strandokon merült fel probléma azokkal a muszlim nőkkel, akik az egész testüket fedő, lebernyegszerű ruhában, a burkiniben strandolnak. Először a cannes-i polgármester tiltotta be az ilyen fürdőruha viselését, arra hivatkozva, hogy a francia embereket a gyilkosságokra emlékezteti és félelmet kelt a muszlim nők egész testét elfedő fürdőruha. Folytathatnánk a gondolkodást a migrációs válság megtárgyalásával, a terrorral, az iszlám kulturális szokásaival, a francia liberalizmussal(?) is, de mivel a sorok írója egyik kérdésnek sem szakértője, ezért engedje meg az Olvasó, hogy inkább egy személyes emléket idézzek ide.

Néhány éve Franciaországban, Lyonban töltöttem egy bő évet rendi képzésen. Augusztus volt, Jane-nel, egy derék amerikai rendtársammal az Alliance Française nyelviskola padját koptattuk, s tele volt a fejünk zsongó szavakkal, bonyolult nyelvtani szerkezetekkel. Úgy gondoltuk, egy kiadós úszás frissítő lesz, ezért délután fogtuk a holminkat, s elmentünk a Piscine de Vaise uszodába. Jane sötét úszódressze rendkívül szolid volt: felül zárt, alul kis rövidnadrággal. Az úszómester nem is engedte be a vízbe, arra hivatkozva, hogy Franciaországban tilos az uszodába lépés olyan ruházatban, aminek van „szára” (felül nem lehet póló, alul nem lehet rövidnadrág). Arra szólította fel, hogy a bejáratnál kihelyezett (amúgy olcsó) fürdőruha-automatából vegyen magának korrekt ruházatot. Amíg én – jól nevelt kelet-közép európaiként – elfogadtam a helyzetet, az amerikai Jane nagy patáliát csapott, hivatkozott az Emberi Jogokra, az ENSZ-re, végül hívatta az uszoda igazgatóját, hogy ő adjon magyarázatot.

Az okot firtató kérdésre egyszerre válaszolt az igazgató és az úszómester. A válaszok azonban eltértek. Az igazgató higiéniai okokra hivatkozott, az úszómester egyszerűen rávágta: „az arabok miatt”. Akkor még nem nagyon értettem a helyzetet (most sem sokkal jobban), de magamban azzal zártam le a dolgot, hogy tisztább marad a víz kisebb fürdőruhával.

A történetet azért mesélem el, mert ebből látható, hogy a fürdőruha kérdése nem új keletű. A burkini a francia uszodákból már rég ki van tiltva.

A burkini tengerparti betiltása persze erőszakos ellenreakciókat is okozott, például szeptember elején fiatalkorú migránsok Toulonban megtámadtak két kerékpározó családot, mert a nőkön rövidnadrág volt.

Ebben a kérdésben nyilvánvalóan kialakult egy sehová nem vezető, feszült adok-kapok helyzet. A hideg időjárás (a strandszezon elmúlta és a sokat takaró nagykabátok) „befagyasztják” egy időre ezt a frontvonalat – de mi lesz a megoldás? Képes-e az érintett két kulturális oldal félretenni az erős érzelmeit és valódi párbeszédre lépni?

Amíg nem oldódik meg a helyzet, nem tisztul a víz, addig maradnak a burkini-kérdés valódi áldozatai: a nők. Minden oldalon: a muszlim, aki burkiniben szeretne fürdőzni, az amerikai, aki felvenné a megszokott úszódresszét és a francia, aki rövidnadrágban kerékpározna.

Van személyes tapasztalatotok olyan helyzetről, ahol „állóháború” alakult ki, ahol megszűnt a párbeszéd, ahol egyre csak növekedett a gyűlölet és erőszak? Mi lehet a megoldás ezekben a helyzetekben?