16 éve a szerencse szolgálatában

„A hálózat létrehozásával a Szerencsejáték Zrt. olyan embereknek kívánt munkalehetőséget biztosítani, akik egészségügyi problémáik miatt már évek óta nem, vagy csak nagyon nehezen tudtak elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon” – magyarázta Rosner Imre, a Szerencsejáték Zrt. karitatív osztályának vezetője a társaság 16 évvel ezelőtt meghozott döntését, miszerint kizárólag megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztat sorsjegy-értékesítő hálózatában.

Kép

Rosner Imre, a Szerencsejáték Zrt. karitatív osztályának vezetője

Kisfaludy Sándor a hálózat létrehozásával egyidőben lett a vállalat munkatársa karitatív sorsjegyárusként. Munkája elismeréseként 2020. március 15-e alkalmából Miniszteri Elismerő Oklevélben részesült.

Sándor igazi ikonja a Szerencsejáték Zrt. megváltozott munkaképességű munkatársakat foglalkoztató, sorsjegyeket értékesítő hálózatának. Nemcsak magas színvonalú munkájával támogatja a hálózat sikerét, hanem Sopronban az új kollégák beállítását is támogatja, illetve maga is új személyeket keres annak érdekében, hogy a hálózatot fejleszteni tudják.

– Hogyan lett a Szerencsejáték Zrt. karitatív sorsjegy-értékesítő hálózatának a munkatársa?
– Mozgássérültként nagyon nehéz olyan munkahelyet találni a nyílt piacon, amely megváltozott munkaképességűeket foglalkoztat, és maga a munka is megfelelő. Munkaközvetítőn keresztül bukkantam rá 2004-ben a Szerencsejáték Zrt. álláshirdetésére, amelyben sorsjegy-értékesítő hálózatukba kerestek munkatársat. Mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, szívesen beszélgetek velük, és jó hallgatóság is vagyok, ezért is gondoltam, hogy ezt a munkát örömmel tudnám végezni. Felvettek, és immár 16 éve dolgozok sorsjegy-értékesítőként, ugyanazon a helyen, Sopronban, a GYESEV vasútállomáson.

– A cégvezetésben is nagyon szeretik, számíthatnak önre akkor is, ha hálózatfejlesztésről, új munkatársak kiválasztásáról van szó. Mire figyel, amikor új értékesítő kollégát keresnek?
– A vállalatnál eltöltött 16 év alatt nagy rutint szereztem abban, mire kell odafigyelni a kiválasztásnál, és eddig még soha nem hagyott cserben az emberismeretem sem. Ehhez a munkához nagy türelemre, jó kommunikációs készségre, megbízhatóságra és emberszeretetre van szükség. Az új kollégáknak mindig segítek a betanításban, megosztom velük a kereskedelmi tapasztalataimat, odafigyelek rájuk, hiszen mindenkinek jólesik a bátorító, ösztönző szó, különösen az első hetekben.

– Mit szeret leginkább a munkájában?
– Szeretek emberekkel foglalkozni, a munkámnak minden egyes mozzanatát élvezem: az értékesítéstől kezdve addig a pillanatig, amikor együtt izgulok a vevőkkel, hogy nyertek-e. Sokan odajönnek az árusító asztalhoz, tanácsot kérnek, és a végén egy jó beszélgetés kerekedik belőle.

Sok olyan visszatérő vásárlónk van, akik számára az, hogy betérnek hozzánk, nemcsak a játékról szól, hanem valóságos rituálé, ami ugyanúgy hozzátartozik az életükhöz, mint a reggeli kávé.

A járvány miatt ez most ugyan nem lehetséges, és mindenkinek nagyon hiányzik a személyes kontaktus, de interneten jó néhány vásárlómmal továbbra is tartjuk a kapcsolatot.

– Ön szokott játszani?
– A feleségemmel minden héten lottózunk, de eddig sajnos nem nagy sikerrel – kettesnél nem volt még nagyobb találatunk –, de nem bánjunk, mert igazából a játék öröméért tesszük, maga az izgalom kárpótol, ha éppen nem nyerünk. Néha egy-egy kaparós sorsjegyet is veszünk. Az új sorsjegyeket pedig már csak azért is kipróbáljuk, mert ha nem ismerjük, hogyan adhatnánk tanácsot a hozzánk fordulóknak?

– 2016-ban az „Év karitatív sorsjegyárusa” elismerést kapott a Szerencsejáték Zrt-től, idén pedig Miniszteri Elismerő Oklevélben részesült. Számított erre a kitüntetésre?
– Annyit tudtam, hogy felterjesztettek az elismerésre, de ez még múlt év novemberében történt, és időközben el is feledkeztem róla. Amikor a vezérigazgató úr márciusban – a járványhelyzet miatt nem tudott személyesen gratulálni – felhívott és gratulált a kitüntetéshez, nagyon felemelő érzés volt. A miniszteri elismerés nagy megtiszteltetés számomra, és úgy gondolom, hogy az elmúlt 16 évem megkoronázása. Bár a munkámat egyébként is nagyon szeretem, de azért ezek a pillanatok visszaigazolást adnak arról, hogy jól is csinálom.

– Igazi közösségi embernek tartják a kollégái, és a hobbija sem mindennapi.
– Amióta csak az eszemet tudom, imádom a zenét. Fiatal koromban a barátaimmal rengeteg bált, táncos mulatságot szerveztünk, és mi szolgáltattuk a zenét. Ma már az én korosztályomban nem divat az ilyen típusú rendezvény, de szerencsére az internetes rádiós műsorvezetésben – ahol dj-ként keverem a zenét – kiélhetem ezt a szenvedélyemet. Emellett a szeretteimmel töltöm szívesen a szabadidőmet, sétálunk, olvasunk. Megígértem a feleségemnek, hogy egyszer elviszem Párizsba, ez mindkettőnk nagy álma. És ahogy a mondás is tartja: Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.

Támogatott tartalom.