Kelj fel! – Történet egy bibliai ige alapján

– Meg akarsz gyógyulni? 
– Most szívatsz? Ezért jöttél ide, hogy ezt megkérdezd? Szerinted mért fekszem itt harmincnyolc éve? Hogy sütkérezzek a napon? Hogy szundikáljak egy jót, mert nincs más dolgom? Hogy röhögjenek rajtam, amiért mozdulni se tudok? Hogy szégyenkezzek, mert egyedül nekem nincs senkim, aki bevinne a vízbe? 
– Meg akarsz gyógyulni? 
– Eldobom az agyam, komolyan, hát te mindent kétszer mondasz, kétszer mondasz? Gyerekkorom óta egy helyben kell ülnöm, hidd el, volt időm megfigyelni az embereket, de ilyet még nem láttam, mint te. Milyen kérdés ez? 

A következő az lesz, hogy direkt estem-e le a fáról annak idején? 

– Meg akarsz gyógyulni? 
– Na jó, akkor elmesélem, hátha megérted a lényeget, és leszállsz rólam. Az egész a szüleimmel kezdődött. A munkamániájukkal. Hogy nem figyeltek ránk. Mindegy volt nekik, merre csavargunk, miután ledolgoztuk a napi adagunkat a földeken. Kis rabszolgáknak tekintettek minket, beledöglöttünk a melóba napi egy szelet kenyérért, azt is csak akkor kaptuk meg, ha elértük a normát. 
– Meg akarsz gyógyulni? 
– Várj, mindjárt kigyógyulsz a kérdezgetésből, ha megismered az egész történetet. Szerettem fára mászni, nekem ez jelentette a kikapcsolódást, szinte lebegtem az ágak között, jó volt eltávolodni az átkozott földtől, amit egész nap túrni kellett. Csak este volt időm, a holdfényben meg nem lehetett látni rendesen. Hát persze, hogy mellényúltam egy ágnak, és lezuhantam. 
– Meg akarsz gyógyulni? 
– Az apám megszaggatta a ruháját bánatában, amikor kiderült, hogy deréktól lefelé megbénultam. De csak azt siratta, hogy nem lesz haszna belőlem, még el se tud adni rabszolgának. Évekig ültem az udvaron, még a bátyám volt a legjobb hozzám, reggel kicipelt a ház elé, este meg be az ágyamba. Az ennivalót is ő tette elém. 
– Meg akarsz gyógyulni? 
– Ide is ő hozott el, amikor megkértem rá. Nem akartam a terhére lenni. Csak kolonc lennék a nyakán, jobb is így. Ha a víz megmozdul, legalább a reményt átélhetem, ha pontosan tudom is, hogy soha nem fogok meggyógyulni. 

Bár a remény kegyetlen dolog, ha engem kérdezel. Mégis jobb vele, mint nélküle. 

– Meg akarsz gyógyulni? 
– Igazából már ebben a vízben sem hiszek, valószínűleg nem segítene. Megszokásból ülök itt, mint egy gyökeret eresztett növény. Lehetnék máshol, de sehol se lenne jobb. Akkor hát itt. 
– Meg akarsz gyógyulni? 
– Azt meg kell hagyni, hogy kitartó pali vagy, nem szállsz le az emberről, amíg választ nem kapsz. 
– Meg akarsz gyógyulni? 
– Igen. 
– Akkor kelj fel, fogd az ágyadat, és menj!  

A novella Véssey Miklós Bibliai történetek című sorozatának részeként jelent meg. A sorozat további írásai elérhetőek itt.

Ez a cikk a Képmás magazin 2023. februári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>