Vecsei H. Miklós elmondhatja-e politikával kapcsolatos véleményét?

Elhangzott például a Jobbik egyik eseményén is, és legutóbb maga Dés László, a darab zeneszerzője játszotta el Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt kampánynyitóján.

A népszerű színész – kulturált hangnemű, minden gyűlölködéstől mentes – posztja nyomán indult vitáról nem szeretnék hosszabban írni. A közösségi oldalakon szokásos földbe döngölés és alpáriság itt is megjelent. Valószínűleg emiatt is döntött úgy Vecsei, hogy törli a bejegyzést.

Bár a szerzői jogok valóban csak Dés Lászlót, Geszti Pétert és Grecsó Krisztiánt illetik meg, a musicalt olyan szintű közérdeklődés és népszerűség övezi, hogy érthető a felvetés: érdemes-e bedobni a választási harcok mocsarába?

Az előadás valójában mindenkinek szól, a rendező (Marton László, akinek egy zaklatási ügy miatt egy időre vissza kellett vonulnia) mindenkinek szánta. A Pál utcai fiúk előadásában nem visznek politikát a színházba, a darab mentes a Vígszínházban amúgy szokásos politikai kiszólásoktól. Nyilván azért is, mert elsősorban a fiataloknak szól, s valóban özönlenek rá a nézők. Jegyhez jutni szinte lehetetlen.

Most azonban a darabot viszik bele a politikába, méghozzá elég markánsan az „egyik” oldalon. Dés László elmondta, hogy felháborodott, amikor megtudta, hogy a Mi vagyunk a grundot lejátszották az ő engedélye nélkül a Jobbik egyik rendezvényén, de semmit nem tett, szemet hunyt a dolog felett. Szerzőként megteheti, mint ahogy azt is, hogy lejátssza Karácsony Gergely kampánynyitóján, kifejezve ezzel politikai hovatartozását. Attól bizonyára nem kell tartania, hogy az előadás emiatt kevésbé lesz népszerű. Igaz, van neki sok nagyszerű dala, amelyek közül választhatott volna mást, de így döntött. És azt a költői kérdést is felesleges feltenni, hogy mit tett volna Dés, ha a „másik” oldal használja a dalát engedély nélkül.

Vecsei azonban letörölte a posztját, amelyben szomorúságának adott hangot az ügy miatt. Valószínűleg békességet akar, nem szeretne megosztó lenni. Tevékenységét ismerve mondhatjuk, hogy ez így teljesen hiteles. És tegyük hozzá: valószínűleg nem akar célpont sem lenni, nem akar egyik politikai oldalra sem odaállni. Persze széles körben ismert a háttere, nem rejtegeti, hogy keresztény családból jött – így bizony nehéz elkerülni manapság a jobboldaliság bélyegét. Különösen úgy, hogy kerüli is a politizálást.

Miért érezzük mégis helyénvalónak, méltánylandónak Vecsei H. Miklós felvetését?

Nos, 240 előadásban Nemecsekként megfürdött a Füvészkert tavában, szembeszállt a vörös ingesekkel, és hitt abban, hogy van emberi közösség, ami felülkerekedik a politikai harcokon; megbetegedett és meghalt. Az arca, az egész lénye összefonódott ezzel a szereppel, ezzel az előadással, amelyben a barátság és az önfeláldozás a legnagyobb érték. Miért ne fejezhetné ki, hogy nem ért egyet azzal, hogy politikai terepen használják fel a musical népszerűségét?

Dés László megteheti, hogy politikai rendezvényen maga adja elő a dalt – Vecsei H. Miklósnak a békesség kedvéért törölnie kell a véleményét?

És még mindig megmarad nekünk az a kérdés: mit szólna ehhez Molnár Ferenc?

Igaz, az ő válasza maga a regény. Politikai életünk eseményei, botrányai, méltatlansága, szereplői feltehetőleg már rég feledésbe merülnek akkor, amikor még mindig olvasók sokasága tartja majd kezében a könyvet – akár papíralapon, akár digitálisan. És akár Vecsei H. Miklós munkáit is, hiszen ne feledjük: nemcsak színész, hanem költő és kiváló dramaturg is. A mostani nehézségekért vigasztalásul az általa is szeretett és tisztelt Weöres Sándort idézzük:

„A por siet. A kő ráér.”