Szexuális bántalmazás és a Katolikus Egyház – Nézzünk szembe higgadtan és tárgyilagosan a témával!

A gyermekvédelem ma fontos, de elkoptatott fogalom, amely alatt mindenki mást ért. Vannak, akiknek csak az állami intézmények jutnak eszébe, amelyekben a családjukból kiemelt gyermekeket látják el; a másik véglet, amikor kizárólag az egyházi személyek által elkövetett szexuális bántalmazások kapcsolódnak a gyermekvédelem fogalmához. Pedig a gyermekvédelem valójában proaktív megközelítéssel nyeri el valódi értelmét: nemcsak a gyermekeket ért sérelmek orvoslása a cél, hanem a megelőzés és az egészséges fejlődéshez szükséges tényezők minél szélesebb körének biztosítása is.

Életkortól függő módon, de minden gyermek igényli a biztonságot, hiszen keresi az útját a szoros kötődéstől az önállóság irányába. Másra van szüksége egy totyogónak ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, és másra egy kamasznak ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön.

Azok a tényezők is nagyon változatosak, amelyek ezt az egészséges fejlődést veszélyeztetik és sérülést okoznak. Ez azt jelenti, hogy sokféle bántalmazási formát azonosíthatunk.

Aktív bántalmazás a fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás, és vannak a bántalmazásnak speciális formái is: a drogfogyasztás hatásai, a gyermeket méhen belül ért bántalmazás, valamint az intézményi abúzus, amikor a gyermekek védelmére létrejött rendszer okoz működésével vagy hiányosságaival sérüléseket. A gyermekeket veszélyezteti a sokszor még nehezebben észrevehető és szélesebb skálájú passzív bántalmazás: az elhanyagolás, amely lehet a fizikai és érzelmi szükségletek ki nem elégítése, de lehet az oktatással összefüggő is, amikor a gyermek nem kapja meg a képességei fejlesztéséhez szükséges szülői és intézményi támogatást.

Látható, hogy amikor a gyermekek védelméről gondolkodunk, sokkal többről van szó, mint a szexuális bántalmazásról. Azt is érdemes tudatosítani, hogy a bántalmazások ritkán járnak egymagukban. A szexuális bántalmazást például megelőzi egy udvarlási szakasz, ami valójában érzelmi manipuláció. Vagy gondolhatunk arra is, hogy az egyik szülőt érő fizikai bántalmazás súlyos érzelmi hatással van a gyermekekre még akkor is, ha őket közvetlen fizikai hatás nem éri.

A Katolikus Egyház vonatkozásában elsősorban a szexuális bántalmazások váltottak ki nagy társadalmi visszhangot. Ebben a témában is érdemes tisztázni a fogalmakat, hogy lássuk, mivel is állunk szemben.

A szexuális bántalmazás fogalomköre igen tág, és meghatározásában többféle megközelítéssel találkozhatunk

Ferenc pápa 2019 májusában Vos estis lux mundi (Ti vagytok a világ világossága) kezdetű apostoli körlevelében is meghatározta a szexuális bántalmazást, ami magába foglalja a szexuális cselekményre kényszerítést, szexuális cselekmény végrehajtását kiskorúval és a gyermekpornográfiát. (Forrás: „Vos estis lux mundi” 1. cikkely 1. § – 2. §)

Ahhoz, hogy a probléma nagyságát és helyét meg tudjuk ítélni, tudatosítanunk kell, hogy a bántalmazás jelensége itt van közöttünk; minden társadalmi rétegben és minden közösségben fellelhető. A felmérések azt mutatják, hogy a kiskorúak bántalmazása ma Európában is kézzelfogható veszély és súlyos probléma.

Az Európa Tanács 2010-ben kampányt indított a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések ellen „Minden ötödik” („Oneinfive”) címmel. Felmérésük szerint ugyanis a világon minden ötödik gyermek valamilyen szintű szexuális abúzus áldozata lesz. Ez a felnövő társadalom 20 százalékát jelenti. Európában a gyermekek kb. 10 százalékát éri szexuális bántalmazás, ez 18 millió kiskorút jelent. Gyakrabban éri bántás a lányokat. Míg náluk négyből egy az arány, fiúknál átlagosan hatból egy szenved el gyermekkori bántalmazást. (Finkelhorn felmérésében ez az arány nagyobb eltolódást mutat a lányok kárára: az ő kimutatása szerint lányoknál kilencből egy, fiúknál ötvenháromból egy az érintettség aránya.) (Forrás)

A gyermekeket érő szexuális abúzus esetén sajnos nagyfokú a látencia: kb. 10-ből egy eset derül csak ki. A bántalmazók legnagyobb arányban a család közeli vagy távolabbi tagjai (kb. 80%), majd egyre kisebb arányban következnek a sorban az ismerősök, a gyermekeket ellátó intézményekben dolgozók és idegenek. (Forrás: Pintér Ádám, Tóth Judit Nikoletta: A bántalmazott gyermekek – gyermekjogok és gyermekbántalmazás, Statisztikai tükör 95/2)

A bántalmazás fizikai és pszichikai következményei

Felmerülhet a kérdés, miért kell ezekkel a fájdalmas eseményekkel szembenézni. Érdemes tudatosítani, hogy a gyermekkori bántalmazás hatásai nagyon súlyosak, és elkísérik az áldozatot felnőtt életében is.

A gyermekek bántalmazása hatással van az agy szerkezetére, és hajlamosít pszichikai zavarokra, betegségekre, függőségre. Kutatások bizonyítják, hogy a fizikai bántalmazás áldozatainak továbbtanulási esélyei nagymértékben romlanak. És sajnos a gyermekkorban átélt bántalmazás növeli az esélyt, hogy az illető felnőve maga is bántalmazóvá válik. Egyházi személyek esetében ez a hatás még egy tényezővel bővül: ha pap az elkövető, aki a gyermek szemében a hitet, sőt, magát Istent képviseli, akkor a bántalmazások spirituális következményeivel is számolni kell.

Mennyire súlyos ez a probléma a Katolikus Egyházban?

Nehéz ezen a területen tisztán látni, mert a téma erős indulatokat és érzelmeket kelt, fájdalmas és olykor ijesztő szembenézésekre késztet.

Az egyházak és a bántalmazások kapcsolatáról, elterjedtségéről és gyakoriságáról kevés a megbízható adatbázis és nincsen elegendő nyilvános információ. (Nincs ezzel egyedül az egyház: sok más társadalmi csoport vagy intézmény esetében még ennyire sem állnak rendelkezésre ezek az adatok.) A becslések és a kisméretű mintavételek nem adnak statisztikailag megbízható számokat.

Az Egyesült Államok Püspöki Konferenciája 2004-ben megbízta a John Jay Collage of Criminal Justice-t, hogy készítsen önkéntes válaszadáson alapuló felmérést. Ennek eredményeképpen 2006-ban és 2011-ben jelentettek meg két tanulmányt a katolikus papok által elkövetett szexuális bántalmazások elterjedtségéről. 10.677 bejelentést kaptak 3.992 pap ellen; ami azt jelenti, hogy az 1950 és 2002 között működő összes pap és szerzetes 4 százalékát illették ilyen váddal. Az állításokat végül 1872 pap esetében igazolták. Tág határokkal, de hasonló adatok láttak napvilágot Kanadában és Írországban is.

Fontos kérdés lehet, hogy milyen a bántalmazások aránya más szervezetekben. Sajnos nincs megfelelő összehasonlításra lehetőség, mert kevés az olyan, egész világon jelenlévő, egységes intézményi rendszerű szervezet, mint a Katolikus Egyház. Más szervezetek (sportklubok, művészeti képző intézmények stb.) tagjainak visszaéléseit egyedi vagy helyi esetként kezelik. A nagy látencia ellenére is valószínű, hogy arányaiban több adat van katolikus papok által elkövetett bántalmazásokról, mint más intézményekből származó elkövetőkről – és ez épp annak a következménye, hogy az utóbbi időben komoly erőfeszítéseket tettek sokan, hogy az egyházat ért vádak vonatkozásában tiszta képet kapjanak. (Forrás: Marie Keenan: Gyermekek szexuális bántalmazása és a katolikus egyház. Budapest, Oriold és társai, 2017.; „Gyermekeink védelmében” konferencia, Budapest, 2019. május 20., Hans Zollner SJ előadása)

Leleplezések és pozitív kezdeményezések a Katolikus Egyházban

Az első nagy hatású leleplező cikk az USA-ban 2002-ben jelent meg a Boston Globe-ban, amely egy sokszorosan bűnös papnak az érsekség által jól ismert, mégis folyamatosan leplezett tevékenységéről szólt. Az amerikai botrányt továbbiak követték: Írországban a miniszterelnök alapította meg a Gyermekzaklatási Eseteket Vizsgáló Bizottságot (Commission to Inquireinto Child Abuse – CICA), amely kilencévnyi felderítő munka után adta ki a Ryan-jelentést (Ryan Report). Ez megállapította, hogy a gyermekek bántalmazása és a velük szemben elkövetett szexuális abúzus az egyházi fenntartású és államilag is támogatott, szociális vagy büntető célzatú, bentlakásos ipari iskolákban rendszerszerű (systemic, endemic) volt. Chilében 2011-ben és 2018-ban adtak hírt nagyobb szabású leleplezésekről, ez utóbbi esetben bíborosok mondtak le tisztségükről az esetek nem megfelelő kezelése miatt.

Theodore McCarrick bíboros lemondása és megfosztása klerikális státuszától 2018-ban, az eltussolással vádolt lyoni érsek, Phillipe Barbarin bíboros ügye Franciaországban (amely bírósági felmentésével zárult) szintén ennek a tisztázódási folyamatnak az állomásai. Németországban 2010-ben a jezsuita Canisius-Kollegban zajló, többségükben az 1970-es és ’80-as évekre tehető szexuális abúzusok ügye foglalkoztatta a közvéleményt. Lengyelországban 2018-ban hatalmas érdeklődés kísérte a Kler (Klérus) című egyházkritikus játékfilm vetítését, amelynek egyik eleme éppen a pedofil esetek eltussolása volt. 2019 májusában pedig a YouTube-ra tették ki a „Tylko nie mów nikomu” („Csak senkinek se mondd el”) című dokumentumfilmet, amely olyan embereket mutat be, akik gyermekkorukban papi szexuális visszaélés áldozataivá váltak. A filmet két nap alatt hétmillióan látták. A lengyel katolikus egyház prímása köszönetet mondott az alkotóknak, és bocsánatot kért az erőszak minden áldozatától.

XVI. Benedek pápa és utódja intézkedései és megnyilvánulásai egyaránt a témával való őszinte szembenézést és a probléma súlyosságának felismerését tükrözik. Saját stílusukban, de mindketten sürgetik az esetek kivizsgálását, a folyamatok átláthatóvá tételét, a bocsánatkérést, és hangsúlyozzák a prevenció fontosságát.

2019. február 21. és 24. között zajlott a Vatikánban Ferenc pápa elnökletével „A kiskorúak védelme az egyházban” című konferencia, amely az eddigi legmagasabb szintű katolikus tanácskozás volt a klerikusok által gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések témájáról. 

Ennek nyomán adta ki Ferenc pápa a Vos estis lux mundi kezdetű körlevelet 2019. május 7-én. Ezt a pápai parancsot egészíti ki a szexuális visszaéléseket elkövetőkkel szembeni eljárásrendet tartalmazó egyházjogi kézikönyv, amely 2020 júliusában jelent meg. A pápai parancs értelmében az egyházmegyékben és szerzetesi közösségekben internetes esetbejelentő felületeket hoznak létre és gyermekvédelmi bizottságok alakulnak szakértők és civilek bevonásával az átláthatóság és a megfelelő szakmaiság biztosítása érdekében.

Miközben a kiskorúak védelméért egyre többet tesznek, új irányok is látszanak a Katolikus Egyház tisztulási folyamatában. Az emberi méltóság védelme kiterjed a nőkkel és sérülékeny helyzetű felnőttekkel szembeni bántalmazások megelőzésére is. (Forrás: Federico Lombardi SJ: Kiskorúak védelme az egyházban, Ignáci Pedagógiai Műhely–Jezsuita Kiadó, 2019.)

Mit tehetünk, mit tegyünk?

2019 tavaszán „Gyermekeink védelmében” címmel szervezett gyermekvédelmi konferenciát a Katolikus Pedagógiai Intézet és a jezsuita Ignáci Pedagógiai Műhely Budapesten. A konferencián előadott Hans Zollner, jezsuita szerzetes is, aki a Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának (Centre of Child Protection) vezetőjeként a téma meghatározó szakértője. Előadásában arra biztatta a résztvevőket, hogy mivel a téma élénken jelen van az egyházban, merjenek szembenézni, tájékozódni és párbeszédet folytatni róla. Kétségtelen – mondta –, hogy a szembenézéshez ismeretek és bátorság szükséges, de az elhallgatás helyett csakis az igazság az, ami végül szabaddá tehet. Hozzátette, hogy erőt adhatnak az imént felsorolt nemzetközi példák, előremutató intézkedések, ugyanakkor az is igaz, hogy egyelőre kevés a tudás- és tapasztalatátadás az országok között. Mindenhol számolni kell a kulturális tényezőkkel. Itt, Közép-Európában a kommunista diktatúra öröksége is nehezíti a szembenézést.

Melyek lehetnek az előrelépés irányai?

Nagy lehetőségeket rejt a képzés: a papképzés részévé kell tenni a gyermekvédelmi ismereteket, a lelki motivációk megismerését, a személyiségfejlesztést emberi, lelki, intellektuális és spirituális vonatkozásban egyaránt.
Ösztönözni és segíteni kell a párbeszédet a témáról, mert a nyílt, bizalommal teli és tiszteletteljes kommunikáció sok jó gyümölcsöt terem.
Fontos az intézményi átláthatóság növelése: szabályozások, eljárásrendek fejlesztése egyházmegyei, szerzetesi és intézményi szinteken, hogy az egyházi fenntartású intézmények valóban biztonságot nyújtsanak a gyermekek és a munkatársak számára.
És fontos a tudatos prevenció: sokkal hatásosabb, ha a bűntettek elkövetését megelőzzük, mint ha következményeiket próbáljuk mérsékelni vagy jóvá tenni.

Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,31–32)
Az igazság szabaddá tesz benneteket.