A szerelem biokémiája – Ha csak ide-oda rángatnak a hormonok, nem fog sikerülni a boldog párkapcsolat

Mindössze öt hormonra (hormonra/neurotranszmiterre) szűkíthetők le azon kémiai anyagok, amelyek szerepet játszanak a szerelemben, a szexualitásban, a hűségben, a hűtlenségben, a házasságban, sőt a boldogságban, illetve boldogtalanságban, hiszen amikor szerelmesek vagyunk, hatalmas boldogságot érzünk, ha meg nem sikerül a párkapcsolat, mérhetetlen fájdalmat és szomorúságot. Az első hormon a phenil-etil-amin, rövidítve PEA, amelyet a szerelem hormonjának is neveznek.

Amikor megtetszik nekünk valaki, elkezd termelődni a szervezetünkben.

Eltelítődünk vele, és eljut az agy azon részébe is, amelyet jutalmazási központnak hívnak, és megemeli a dopamin (ez a második hormon) szintjét.

Ennek köszönhetően ver gyorsabban a szívünk, ezért lebegünk fél méterrel a föld felett, tágul ki a pupillánk, pirul ki az arcunk, izzadunk, és nincs étvágyunk. Ha nincs mellettünk a szerelmünk, elviselhetetlennek érezzük a hiányát, mintha elvonási tüneteink lennének. „Nem hiába, hiszen a PEA hormon valójában kábítószer, ugyanazokon a pályákon halad, és ugyanoda jut az agyban. Mi több, ugyanolyan jó érzést vált ki, ezért vágyik rá az ember, s minél többet kap belőle, ez a vágy annál erősebb. Bármit képes feláldozni érte, semmi más nem fontos, csak a nagy Ő” – mondja Gloviczki Eszter doktornő, aki már 15 éve foglalkozik a témával, és tart róla előadásokat.

A PEA hormon hatására azonban agyunkban lecsökken a szerotonin hormon szintje, amely a normális létezésért felel, azért, hogy kiegyensúlyozott életet tudjunk élni: felkeljünk, együnk, dolgozni menjünk, tanuljunk stb. Ha valakinek kórosan lecsökken a szerotonin szintje, azt nevezik orvosi értelemben depressziósnak, ehhez szokták hasonlítani a szakítás utáni kedélyvesztett állapotot is.

A PEA által kiváltott testi tünetek hosszú távon károsítják a szervezetet, ezért kb. másfél-két év után az agy maga állítja le a termelését. Ekkor eltűnik a rózsaszín köd, és kezdjük meglátni a másikat teljes valójában.

Már a szívünk sem dobog gyorsabban, ha őrá gondolunk vagy meglátjuk. Sokan szakítanak ilyenkor, vannak, akik keresik az újabb nagy Őt, azt a lebegést, bizsergető érzést, amelyet a PEA váltott ki belőlük. Mások rádöbbenek arra, hogy nem is a másik az igazi, pedig annyira hihetetlenül összepasszoltak, és a napnál is világosabb volt, hogy egymásnak vannak teremtve, de még 2-3 évig húzzák-vonják a kapcsolatot, mert más hormonoknak – többek között az endorfinnak – köszönhetően nem olyan könnyű elszakadni.

Az endorfin alapvetően fájdalomcsillapításra szolgál: fájdalmas helyzetben nagy mennyiségben szabadul fel bennünk. Legtipikusabb példája a szülés: pokoli fájdalommal jár, a nő mégis úgy emlékszik vissza, hogy élete gyönyörűséges pillanata volt, ugyanis az endorfin átszínezi a képet. Ha nem így volna, elég kevesen vállalnának második, harmadik vagy ötödik gyermeket. Orgazmus közben is nagy adag endorfin szabadul fel, amely a PEA-hoz hasonlóan kábítószer, és az agy jutalmazási központjára hat: még rózsaszínűbbre festi a szemüvegünket, és egyre kevésbé látjuk reálisan a másikat meg a kapcsolatot, viszont felkelti bennünk a vágyat újabb és újabb szexuális élményekre.

„Ha valaki csak a szexuális gyönyör élvezetére vágyik, valójában endorfinra vágyik. Az endorfin pedig még magasabbra emeli a gyönyör szintjét – a PEA lebegését, a kábítószeres élményt –, és tovább csökkenti az értelmi ítélőképességet” – magyarázza a doktornő. A PEA hormonnal szemben, amely csak másfél-két évig termelődik, az endorfin az orgazmus során életünk végéig. Ezért nem olyan egyszerű a szakítás, akkor sem, ha tudjuk, nem a másik az igazi.

A doktornő szerint azonban a fellángolt szerelemből is lehet életre szóló szövetséget kötni, az ötödik hormonnak, az oxitocinnak köszönhetően.

Ugyanis egy jól vezetett párkapcsolatban a PEA helyét átveszi az oxitocin, a társszerelem hormonja, amely olyan erős szerelmet eredményez, amely életünk végéig elkísérhet bennünket. Orgazmus során robbanásszerű mértékben termelődik bennünk, és rendkívül erős kötőhatása van, életre szólóan képes összekötni két embert. Elkötelezett kapcsolatban élő házastársak esetében ez nagyon jó, a baj ott van, amikor két olyan embert köt össze, akik semmilyen téren nincsenek egymásnak teremtve. Oxitocint azonban nemcsak szeretkezés közben tudunk termelni, számos más módja van: ölelés, puszi, simogatás. Sőt, nem is feltétlenül kell hozzá testi érintés: ha egy szerelmespár leül vacsorázni, és nem érnek egymáshoz, de egymásra figyelnek, akkor is termelődik köztük kötődési hormon.

Az oxitocin felel az összes társas kapcsolatunkért: legyen az szülő-gyerek, testvérek, barátok, kollégák, szerelmesek közötti kapcsolat. Minden pozitív fizikai érintés során oxitocin szabadul fel, akkor is, amikor két barát focimeccsen összeölelkezik a gól örömében, így mélyül a barátságuk. Minden alkalommal, amikor oxitocin termelődik a szervezetünkben, memóriát ír az agyunkba. Mennyisége meghatározza a kötődés mélységét, aminek a milyensége a tanulási folyamat része. Az édesanya, amikor kicsi gyermekét szoptatja, simogatja, öleli, ringatja, tulajdonképpen kötődési hormonokat termel vele, mélyíti a köztük lévő kötődést. 

Kép

Kép: Daniel J. Schwarz/Unplash

Annak ellenére, hogy mindezt ilyen jól kitalálta a Jóisten,

a statisztikák szerint 10-ből 7 párkapcsolat szakítással végződik. A doktornő szerint ennek nem más az oka, mint az, hogy 20-ból 14-en rossz döntéseket hoznak, ugyanis a szerelmes ember gyakran nem olyannak látja a szerelmét, amilyen, hanem amilyennek szeretné.

Azokat a tulajdonságokat veszi észre benne, amelyek összekötik vele – ugyanolyan színű zokni van rajta, ugyanakkor kezdett hívni, mint én őt, a telefonszáma utolsó két jegye ugyanaz, mint az enyém stb. –, ám lényeges, markáns kérdéseket – mit gondol a világról, mik a tervei – teljesen figyelmen kívül hagy.

„Ha ebben az állapotban szexuális kapcsolatot létesítenek a szerelmesek, rengeteg endorfin szabadul fel köztük, amely nincs kötődési hormon, azaz oxitocin nélkül. Majd, amikor a PEA hormon termelődése leáll, és leesik a rózsaszín szemüveg, szomorúnak, sebzettnek érzik magukat. Ilyenkor senki sem azt mondja, hogy szerelmes állapotban orgazmusra vágyva kötődtünk egymáshoz, hanem azt, hogy a másik megjátszotta magát, becsapott, kihasznált” – mondja Gloviczki Eszter, aki óvva int mindenkit, hogy a kapcsolat első másfél-két évében kössön házasságot, amikor még lila ködben él, mert a döntése nem lehet reális.

Véleménye szerint, ha ebben a szenzitív időszakban a szerelem során keletkező energiákat nem a szexualitásban vezetik le az emberek, hanem beleforgatják a kapcsolatukba, nagyon mélyen megismerik egymást.

Nem véletlen, hogy régen az édesapa csak egy idő után engedte meg, hogy eljegyezzék a lányát, és azután is még egy év jegyesség következett. Ma már látjuk ennek biokémiai hátterét, amiről őseink még nem is hallottak, mégis úgy érezték, hogy így működik jól.

Mivel bármikor bármelyikünkkel – házas kapcsolatban élő emberrel és szerzetessel is – előfordulhat, hogy szerelembe esik, és elkezd termelődni a szervezetében a PEA hormon, „mindennap tudatos döntéseket kell hoznunk a saját életvezetésünk mellett, különben csak ide-oda rángatnak bennünket a hormonok. Ha hagyjuk, hogy a pillanatnyi érzelmeink szerint éljünk, nem fog sikerülni a boldog párkapcsolat” – mondja a doktornő, aki saját bőrén is megtapasztalta, milyen az, amikor rajta áll vagy bukik egy kapcsolat, ugyanis 25 éves házassága alatt „két és félszer” másba is szerelmes lett, nem csak a férjébe.

Gloviczki Eszter Tomka Ferenc atya biztatására járt utána a témának, aki már jó ideje gondolkodott a tipikus párkapcsolati mintázatokon, azok időbeli megnyilvánulásain. Ő arra a következtetésre jutott, hogy „a válások jelentős oka az, hogy a fiatalok megismerkedésük után hamar testi kapcsolatba kerülnek, amely szoros érzelmi kötődést hoz létre köztük, így valójában nem tudják megismerni egymást. Később, amikor a szerelem ösztönös kötődése lecsökken, kiábrándulnak egymásból, és elválnak.” (Tomka Ferenc: Találkozás a kereszténységgel, Szent István Társulat, 2008.) „A biokémia is pont ezt támasztja alá” – mondja a doktornő, aki úgy érzi, hatalmas igény van erre a témára, nagy kincs egy fiatalnak megértenie, mit érzett, amikor szerelmes volt, mi történt vele, miért volt szomorú, amikor szakított. Ezért bárhol tart előadást a szerelem biokémiájáról, zárt intézetben élő fiataloknak vagy egyházi iskolába járó diákoknak, mindenkit beszippant, mert a lelkük legszemélyesebb részét érinti.