A szem böjtje
Ismert népmese a hét kecskegida története, akik anyukájuk intelmeinek eleget téve bezárkóztak a házba, de a farkas valahogy mégiscsak bejutott hozzájuk. Három próbát kellett volna kiállniuk. A farkas először formális hazugságot mondott: „Én vagyok az anyukátok.” Ezzel nem megy sokra. Azután elváltoztatja a hangját, bekrétázza a torkát, és majdnem megtéveszti a gidákat, de szerencsére meglátják a lábát. Ám harmadszorra a fülüket és a szemüket egyszerre téveszti meg: báránybőrbe bújtatott ordas!
Ma egészen jól érthető ennek a mesének a képi rendszere: Kívül az álruhás farkas, belül a félős gidák.
Kint a hazugság, bent az aggodalom. Így megy az élet csiki-csuki játéka.
Eszünkbe juthatnak a tömegkommunikációs eszközök, kialakulásuk sorrendjében: újság, rádió, televízió, internet... Ma már senki sem áltat bennünket azzal, hogy mindezek arra valók, hogy bennünket tájékoztassanak. Itt a legerősebb befolyásolás lehetőségéért folyik a küzdelem!
Ráadásul az ember szeme különösen is vágyik az egyszerűségre, a ritmusra, az egyformaságra. Nemcsak a kecskegidák gondolták úgy, hogy ha fehér, akkor anya!
Minket is gyakran kísért és tévútra visz a szemünk.
Mennyivel szebb egy üde, piros málnaszörp, mint egy halovány, rózsaszínes! Pedig a természetes körülmények között elkészített szörpöknek fakul a színe. De mi azt vesszük meg inkább, ami tetszetős. Ugyanígy vagyunk az almával is. A nagyáruházak nem veszik meg csak a szép, egyforma gyümölcsöket. Ott állnak hosszú tömött sorokban, egyik sem üt el a többitől. Pedig az alma a fán egyáltalán nem egyforma. Nekünk is rengeteg vackorméretű termett tavaly, és azokat is megettük, vagy bekerültek az aszalóba! A kereskedelem szemünk ínycsiklandó vágyaira épít.
Nap mint nap csillogó szemfényvesztések között lépkedünk. De csak addig, amíg nem tanulunk meg a szemünkkel böjtölni. Mit jelent ez? Valami hasonlót, mint az étel esetében: korlátozás, megfontolás, válogatás, mértékletesség.
A szemünk az az érzékszervünk, amelyik bevon minket az ügyekbe. Ha látunk egy síró kislányt, oda kell mennünk, segíteni kell. Ezt a hatást nem váltja ki bennünk csupán a hang. A szemünk odaköt, erős érzelmekkel bevonz a látott világba. Talán ezért is mondja Jézus egy helyen, hogy óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújt farkasok! Az óvakodás egyfajta belső távolságtartás. A hét kecskegida szimbólumrendszeréhez hozzátartozik a bezárkózás. Ez a módszer nem volt elegendő ahhoz, hogy a kecskegidák megóvják magukat. A „nem bevonódás”, az óvakodás a szív erénye. A lelkünk legfinomabb műszere képes csak arra, hogy figyelmeztessen:
„Hiába harsogja minden, hogy neked erre szükséged van és milyen szép, te ne vedd meg! Böjtöljön a szemed!”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
