Rögtönzött szappanopera – Völgykaland 4.
„Az élet nem más, mint véget nem érő próbája egy előadásnak, amelyet sosem fognak megtartani” – tudjuk ezt, még ha nem is mindig olyan csodás az életünk, mint az „Amelie csodálatos élete” című film főszereplőjének, akitől idéztünk. Az viszont biztos, hogy folyton improvizálunk, még akkor is, amikor valamit nagyon megtervezünk. A spontán és rugalmas tettek hol így, hol úgy sülnek el. A Völgy negyedik napján például szinte teljesen más programokra ültem be, mint amilyeneket elterveztem, de így utólag visszanézve tökéletes egységet alkotnak.
Dolgok, amikért érdemes élni – Kép: Ughy Szabina
Délután ugyanis huszonkét éves autónk, Hófehérke nem nagyon akar elindulni. Némi gyorssegély után újra visszatér belé az életkedv, de így már csak délután 3-ra érünk Kapolcsra, pont elcsípve a Momentán Társulat Éjjel-nappal szappanopera sorozatának 3. részét. A tizenöt éve, baráti társaságból létrejött társulat az egyik legjelentősebb improvizációs színház. Jelmondatuk „Mi sem tudjuk, mit teszünk öt perc múlva!”
Az Éjjel-nappal Momentán improvizációs szappanopera alapszituációját, főbb kliséit a közönség találja ki és szavazza meg, majd ezekből kiindulva a társulat tagjai jelentről jelentre, a pillanatnak élve kibontják ki a kilencrészes szappanoperát.
Éjjel-nappal Momentán – Kép:Ughy Szabina
Jómagam a lépcsőházi emberek közé tartozom, akinek egy adott szituáció után csak órákkal később, általában hazatérve jut eszébe, hogy mit is kellett volna mondania, tennie. A Momentán udvarában teltház előtt bugyborékol tovább a szappanopera. Magas labdák nélkül is lecsapják a poénokat. Mintha láthatatlan szálakkal volnának összeszőve, és százszor átolvasott forgatókönyvet követnének. Görbe tükröt tartanak nekünk, akik – valljuk be – életünkben legalább egyszer egy szappanopera rabjai voltunk, és hétről hétre vártuk. De a csapat ugyanígy leleplezi a szappanoperák íróit és színészeit is, akik sorozatukban nem az élet legfontosabb kérdéseinek boncolgatásával szereztek országos vagy épp világhírnevet. Szerethető és hiteles az egész Momentán Társulat, a játék és a jelenben levés öröme süt ránk minden egyes mozzanatukból, amelyet remekül kiegészít Wagner-Puskás Péter zenei játéka.
A darab végeztével tűnik csak fel a Momentán udvar Vállalás fala.
A látogató eldöntheti, hogy mit vállal be önmagáért, másokért vagy épp a világért. Szeretem a világmegváltó terveket, meg is fogadom, hogy a jövőben még többet jótékonykodom. Erre nagyjából másfél percet kell várnom, mivel az udvarban lévő repi tárgyak bevételét az Igazgyöngy Alapítvány javára ajánlják fel, így az improvizációs kártyajáték megvételével be is válthatom ígéretemet.
Vállalások fala – Kép: Ughy Szabina
Egy barátunk hív a Mókuskert udvarba, de mire odaérünk, neki már csak hűlt helyét találjuk, helyette viszont pont elcsípjük Gulyás Anna énekes és mesemondó kobozzal kísért meseelőadását. Jó látni, hogy nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is tátott szájjal hallgatják a mesét. Anna az a fajta mesemondó, aki bevonja a gyerekeket is a darabba, hol kisbáránykákká, hol Zöld Péterré válnak. Improvizáció ez is, még ha a gyerekek ezt nem is tudják. Ők még a fantázia csodabirodalmában járnak.
Az Angyalbárányok közönsége – Kép:Ughy Szabina
A mese végeztével sietünk, hogy elérjük a csigabuszt, mivel már napok óta nem tudunk bejutni egy színházi előadásra sem. Ahhoz ugyanis, hogy beülhessünk az előadásra, elsőként sorszámért kell sorba állnunk, a dörögdi Színház Színpad férőhelyeinek száma ugyanis limitált. A szervezők becsületére legyen mondva, az ijesztő sor mindkét esetben hamar elfogyott. A Dolgok, amikért érdemes élni főszerepében Pokorny Lia. A színdarab leírása így hangzik: „Van egy listám, amit megosztanék veled. Hétéves voltam, amikor elkezdtem. Összegyűjtöttem a dolgokat, amikért érdemes élni. Bár anyukám ezekkel nem feltétlenül értett egyet… És te?”
Ez alapján nem sejtettem, hogy tíz percen belül potyognak a könnyeim. És aztán újra és újra. Majd tiszta szívemből nevetek.
Sőt, arra sem számítottam, hogy a közönséget is bevonják a darabba. Alapvetően nem szeretem az olyan típusú színházi előadásokat, ahol a közönség is reflektorfénybe kerül. Ha mégis ilyen darabra megyek el, gondosan ügyelek arra, hogy úgy üljek, hogy még csak véletlenül se tudjanak felhívni a színpadra. Nos, Pokorny Lia esetében nem akadály, hogy valaki a közönség legközepén ül. A Dolgok, amikért érdemes élniben nincsenek klisék, egy percre sem válik kiszámíthatóvá, hogy mi fog történik a következő pillanatban.
Szeretem, ha egy darabnak van mondanivalója. Még úgy is, hogy a legfontosabb gondolatok mindig közhelyként hatnak: hálásnak lenni élni segít, az élet már csak ilyen. Az azonban, ahogy ezt Pokorny Lia elmondja, egyedülálló.
Az előadás után jó kilépni a szélbe. Manoya dalai színezik még tovább a nap varázskendőjét és a napnyugtát. És bár tegnapra terveztem, ma végre eljutok a Folk Udvarba. Agócs Gergely Hét nap, hét éccaka, hét szempillantás meséje alatt kicsik és nagyok megtöltik az udvart. Jó látni, hogy ilyen sokan szeretik a meséket. Mesemondónk imprós lazasággal von be időnként minket vagy épp a XXI. századot a sztoriba.
„Hol jársz te itt, ahol csak a néprajzkutató jár?” – teszi fel a kérdést pálócos tájszólással.
A mostban, hosszú idő óta végre a mostban.
Agócs Gergely mesél – Kép: Ughy Szabina
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
