„Onnantól kezdve létezünk, hogy Isten először gondolt ránk” – Kurt Dillinger az életvédelemről

Mikor és miért vált ennyire fontossá önnek az életvédelem ügye?

A LIFE International megalapítása előtt lelkészként szolgáltam egy templomban, ahol újra és újra olvastam a Szentírás fontos részeit, például a Teremtés könyvét, amelyből kiderül, hogy Isten a saját képmására teremtett minket. Az egyik alkalommal, amikor erről prédikáltam, az Úr személyesen is megszólított. Addig csak annyit gondoltam az abortuszról, hogy helytelen dolog, azaz nem támogattam. De akkor Isten azt mondta: „Kurt, te nem teljesen érted az én atyai szívemet ebben a kérdésben.” Holott én addig is az élet pártján álltam, de akkor rájöttem, hogy ez nem csak a gyerekek megmentéséről vagy a nők jogairól szól, noha ezek is kétségkívül fontosak Istennek és nekem is. Ám az Úr azt üzente: „az abortusz támadás ellenem”. Akkor egy kicsit megtörtem, hiszen lelkészként már addig is tökéletesen értenem kellett volna őt. Amint felfogtam az üzenetét, sok minden megváltozott bennem. Megértettem, mit szeretne tőlem az Isten, ez vezetett 20 éve a Life International megalapításához. Akkoriban nem sok igyekezetet fektetett az emberiség világszerte az élet védelmébe, számos országban ma is hiányolom ezt a törekvést.

A munkámon keresztül viszont én igyekszem az Úr szívének hangja lenni ebben a kérdésben.

Mit tapasztal, mennyit változott a világ hozzáállása az abortuszhoz az elmúlt két évtizedben?

Nem eleget. A változás csak egyénenként lehetséges. Mi próbálunk összeterelni vezetőket, pásztorokat a különböző országokban, ők főleg papok, olykor politikusok, jogászok, tanárok. Arra tréningezzük őket, hogyan adhatják át a mi életvédő bibliai szemléletünket az embereknek más világnézetek helyett. Sokszor a lelkészek is azt mondják, erről ebben a formában még sosem beszélgettek, így máris érezzük, hogy képesek vagyunk változtatni emberek életén. Már több mint száz országban jelen vagyunk, de a célunk valamennyi országba eljutni és eljuttatni az Úr üzenetét. Segítenénk az embereknek az életet választani, a várandós nőkben tudatosítani, hogy Isten szereti őket és a gyermeküket. Az emberi élet értéke mintha csökkenne, ezért mi Jézus nevében szeretnénk elmondani, hogy minden élet értékes. Az Istennel való kapcsolat pedig igazi kincs, nemtől, származástól, nemzetiségtől, életkortól függetlenül.

Mivel korántsem mindenki keresztény – vagy követ bármely más világvallást – nem mindig lehet könnyű meggyőzni az embereket. Milyen érvekhez szoktak folyamodni?

Ahogy járom a világot, azt tapasztalom, hogy a legtöbb ember sosem hallott arról, hogy Isten szereti őt. Úgyhogy én Isten követőjeként törődöm velük. Az Efezusi levél is azt mondja: Isten arra hívott meg minket, hogy utánozzuk őt. Én ugyanazzal a méltósággal próbálok fordulni az emberekhez, ahogy Jézus fordult hozzánk. Ha várakozom egy repülőtéren vagy leülök egy étterembe, meg szoktam kérdezni mondjuk a pincért: „Ha valaki ma imádkozna önért, mit kérne, miért imádkozzon? Imádkozhatok önért?” Van, hogy erre kicsordulnak a könnyek, mert még soha senki nem fordult az illetőhöz ilyen figyelemmel.

Figyelni a másikra, meghallgatni a történetét, ahogy ön hallgatja most az enyémet, kérdéseket feltenni azt jelenti: értékeljük egymás életét.

Ezt ön sem újságíróként teszi, noha ez a szakmája, hanem Istent utánozva szentel figyelmet a másiknak. Krisztus híveiként arra kaptunk meghívást, hogy bárkivel is találkozunk, figyeljünk rá oda. Ha így teszünk, az emberek megnyílnak, érdeklődővé válnak. És akkor elmondhatjuk nekik, hogy Isten szereti őket, olyannyira, hogy az egyetlen fiát küldte, hogy meghaljon értük a kereszten. A hozzáállásunkon és a szívünkön múlik: aki érzi, hogy törődünk vele, az fogékonnyá válik az üzenetünkre. Sokan így fogadják be Jézust az életükbe, noha korábban nem is hallottak róla.

Ha jól sejtem, Isten szeretetén túl a legfontosabb üzenet az, hogy az élet nem a születéssel, hanem már jóval előtte elkezdődik. Sokan ebben az időszakban még magzatnak nevezik a fejlődő kis embert…

Nemrég tartott előadást egy lelkészünk Kambodzsában, egy kis faluban a dzsungel közepén, ahol Pol Pot diktatúrája alatt rengeteg férfit megöltek vagy elüldöztek, így többségben vannak a nők. Az előadáson százhúsz buddhista nő jelent meg. A pásztor két órát beszélt nekik az élet csodájáról, a fogantatásról, na meg onnantól az összes fejlődési fázisról a születésig. Hogy mi történik az anyaméhben, hogyan fejlődik a személy. Mert mi a Life Internationalnál őt is személynek hívjuk. Mikor kezd dobogni a szíve, működni az agya, a keringése, a légútjai, hogyan fejlődik ki a tüdeje… Mikor áll készen megszületni. Kiderült, hogy azok közül a nők közül egy sem hallott korábban erről. Utána a lelkész megkérdezte, hogy szeretnének-e találkozni Istennel, aki – ahogy a 139. Zsoltár mondja – már az előtt meghatározta a napjainkat, hogy egy is lezajlott volna közülük. Vagyis már az előtt gondolt ránk, hogy az anyaméhben kifejlődtünk volna. Hitem szerint onnantól létezünk, hogy Isten először gondolt ránk. És azok a hölgyek nyitottá váltak a teljes evangéliumi üzenetre, azzal együtt, hogy ha hisznek Jézusban, örök életük lesz. Aznap mind a százhúszan a lelkükbe fogadták Jézust.

Ha értékeled a másik embert, a legszebb kincs, amit adhatsz neki, az, hogy bemutatod őt Jézusnak, aki értelmet ad az életének. A Life Internationalnál mi ezt tesszük.

El tud képzelni olyan helyzetet, amelyben mindezek ellenére az abortusz az egyetlen lehetséges megoldás? Létezhet ilyen krízis egy anya számára?

Napjainkban ez már nem jellemző. Az egyetlen ilyen szituáció az lehet, amikor az anya élete veszélybe kerülne, ha megtartaná a babát. De az orvostudomány és a technológia fejlődése révén ez a fejlett országokban már extrém módon ritka eset, talán inkább a fejlődő országokban, a harmadik világban fordulhat elő, ahol még nem férnek hozzá minden eszközhöz, orvossághoz. Ha az anya a várandósságba belehalhatna, akkor ő, az orvosa és – amennyiben mellette van – a férje együtt észszerű döntést hoznak. Az orvos az élet megmentésére esküdött fel, ezért ebben a helyzetben nyilván az anya életét kell elsődlegesen mentenie, de alapvetően a baba és az anya életének együttes megmentése a cél, ha lehetséges.

Kép

Kurt Dillinger

Az Egyesült Államokban igen extrém szélsőségek vannak abortuszkérdésben. New York államban például egészen a születésig legális a terhességmegszakítás, Texas törvényei azonban a terhesség hatodik hetétől teljesen tiltják azt. Ön milyennek értékeli a tengerentúli helyzetet?

Az USA egyes államai saját irányelveket dolgoztak ki – valamelyik szigorúan tiltja az abortuszt, más meg teljes szabadságot ad benne, bármilyen indokkal. Dinamikus párbeszéd zajlik, de a jelenlegi kormányzat a terhességmegszakítást széles körben elérhetővé tenné. Vannak konzervatívabb államok és közösségek, ilyen például az említett Texas, Florida vagy Idaho. Olyan is akad, ahol a helyi lakosság követel szigorúbb szabályozást. Az is érdekes, hogy számos várandóssági krízisközpont is működik az államokban, amelyek támogatják a nehéz helyzetű anyákat, ezek viszont alig szerepelnek a hírekben, mert a média nagy része túl liberális, így nem érdeke bemutatni ezt a fajta gondoskodást.

Pedig ezek a központok igen jól szervezett, képzett segítséget nyújtanak, évente nők százezreit támogatják a szülés előtti krízishelyzetekben.

Helyi templomokhoz is kiközvetítik az anyákat, akár élelmiszerhez, ruhához is segítenek hozzájutni. Hiszen ők sokszor egyedülállók, akikkel nem törődik a gyermekük édesapja.

Egy ilyen megosztó kérdésben hogyan mérhető az erőfeszítéseik sikeressége?

Említettem a száz országot, ahol jelen van a szervezetünk – nos, mivel az Egyesült Nemzetek összesen 193 országot ismer el szuverénnek, tisztában vagyok vele, hogy még csak félúton járunk a célunkig. De abban a százban is időről időre új kihívások adódnak, hiszen minden ország más. Magyarországon például az alaptörvénybe is bekerült már az élet védelme az anyaméhben, mégis van lehetőség abortuszra. Felemás a helyzet, de megvan az alap, amelyre építve az emberi élet védhető, és ez már önmagában fantasztikus. Az önök országa az élet pártján áll, jó úton járnak, jó irányba tartanak. Sok más ország számára ez követendő példa lehet, úgyhogy csak bátorítani tudom a vezetőket és az egyházat, hogy ne is adják fel, hiszen a példamutatással akár a környező országokra is hathatnak.

A bajba került fiatal nőket ugyanis nem hibáztatni kell, vagy figyelmen kívül hagyni, hanem szeretni.

Nem azért, hogy reklámozzuk mindazt, ami velük történt, hanem hogy melléjük állva vezessük őket a bibliai útra. Ez a feladatunk, én is ezt teszem, tekintet nélkül arra, hogy számokban mérhetők-e az eredményeim. Nem állok meg kudarc esetén sem. Szerencsére látom a gyümölcsöt: a kambodzsaihoz hasonló történeteket a világ más részeiről is hallok.

Mit gondol, mennyire foglalkoztatja a társadalom férfitagjait is ez a téma?

Az élet úgy hozta, hogy én is ezzel foglalkozom, és mi most két férfiként beszélgetünk erről. Persze ha általánosságban nézzük, a férfiak nem annyira vonódnak bele a témába, főleg a nők törődnek ilyen értelemben a többi nővel. Azért talán egyre több férfi ismeri fel a szerepét, ők meg is ragadják a lehetőséget, hogy beszéljenek róla. De ez is függ attól, hol járunk a világban, mert valahol egyszerűen kijelentik, hogy ez a nők dolga. Pedig a várandóssághoz egy nő és egy férfi kell, tehát a férfi is a probléma része. Más kérdés, hogy a megoldásnak is hajlandó-e a része lenni. Ha hallgat a Jóistenre, akkor igen.

Ha megenged egy személyesebb kérdést: az ön családjának a többi tagja is hasonló területen dolgozik, illetve hasonlóan elkötelezett az életvédelem ügye mellett?

Én 45 éve végzem a szolgálatomat, és 42 éve vagyok házas. Ugyanazzal a hölggyel. És ő napról napra csodásabb számomra, jobban szeretem ma, mint amikor feleségül vettem. Isten folyamatosan bontja ki számomra azt a gyönyörű ajándékot, amit a feleségem jelent. Három gyermeket neveltünk fel együtt, két fiút és egy lányt, akik már házasok, hat unokánk is van. Sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, amivel foglalkozom. A feleségem a családnak szentelte az életét, miközben én olykor 3-4 hétre is elutaztam, olyankor mindig mutatta a gyerekeknek a földgömbön, épp merre járok. Tinédzserként megkérdeztem őket, akarják-e, hogy folytassam, amit elkezdtem. Azt hittem, a fiam azt mondja majd, legyek inkább én is otthon. De azt mondta, Isten azt szeretné, hogy folytassam, úgyhogy ő is támogat benne. Féltem, hogy a gyerekeim haragudni fognak Istenre, de mind örömmel szolgálják őt a maguk hivatásában. Van, aki ápoló, más pénzügyi területen dolgozik. Elfogadták a tőlem kapott értékeket, és azokkal élik a maguk életét, úgyhogy igen szerencsés apa vagyok. A Szentírás azt mondja, ha az Úr útján vezetjük gyermekeinket, ők mindig visszatalálnak oda. Hálás vagyok, amiért ezt meg is tapasztalhatom.

A LIFE International magyarországi partnerszervezetének elérhetőségei:
Kiáltás az Életért Egyesület
www.kialtasazeletert.org
www.terhessegkozpont.hu
24 órás segély- és infóvonal:
+36-70-225-2525