„Nyugodtan lehetünk apaként is emberek” – Süveges Gergő „Apakulcs” című könyve minden apához szól

Miben más ez a könyv, mint a korábbi apatörténetek?

Az elmúlt évben olyan apai alapelvek létezését kutattam, amelyeket mindannyian, függetlenül a családi és élethelyzetünktől, bármilyen korú és létszámú gyerekkel tudunk használni. Olyan sarokpontokat, amelyekhez mindannyian igazíthatjuk a saját apaságunkat. Ez azért is fontos, mert sokféleképpen vagyunk apák. Mivel a statisztikák szerint ma minden második házasság felbomlik Magyarországon, ezért nagyjából minden második apa sajátos vagy másféle módon kapcsolódik a gyermekéhez. Hiába mondom annak az apának, aki hetente egyszer látja a gyermekét, hogy mindennap töltsön vele időt. Ebből csak azt fogja leszűrni, hogy nem működik jól. Az Apakulccsal azt a célt tűztem ki, hogy reményt adjak minden apának: igen, képesek vagyunk jobb apák lenni. Nem jó apák szeretnénk lenni, mert nulláról százra ugrani egy pillanat alatt nem lehet. A cél az, hogy egy kicsivel jobb apa legyek ma, mint tegnap voltam, mondjuk 32-ről 33-ra lépjek a héten.

A gyereknevelés főszereplői általában az anyák. Az apák hogyan találhatják meg a helyüket a családban?

Ez a könyv apa és gyermeke kapcsolódásáról szól. Abban segít, hogy a kettőnk közötti viszony, a találkozások kölcsönösen építőek legyenek. Ez bármiféle fegyelmezésnél, teljesítményelvárásnál, noszogatásnál és minden egyébnél fontosabb. Épp ezért az egyik legnagyobb kihívás. A férfiakat mozgató vágyak legmélyén a kapcsolódást találjuk. Amikor apákat kérdezek coachként, trénerként arról, hogy mit szeretnének, mi maradjon meg a gyerekükben emlékként róluk, akkor csupa ilyesmit mondanak: amikor elmentünk vonatozni; amikor feldobtam a levegőbe és elkaptam; amikor meglepetésként ajándékot hoztam neki, és ennek nagyon örült; amikor összemosolyogtunk az asztal fölött. Tehát sosem arról van szó, hogy milyen márkájú autóban ültünk, milyen ruhát viseltem, vagy hány ezer forintot hagytunk az étteremben. Az számít, hogy vannak-e élményeink egymással és egymásról. Amikor a gyerekeket kérdezem, ők is ugyanezt mondják. Sosem az a válasz, hogy de jó, tizenötezer forintot költöttünk az étteremben, vagy ilyen-olyan szuper autónk volt. Ha szuper autónk volt, az akkor is az együtt átélt élmény miatt maradandó. Fogalmunk sincs a ruhánk színéről 15 év elteltével, de arra emlékszünk, hogy együtt birkóztunk a padlón, beszívtam apa illatát, és ez ma is az orromban van.

Kapcsolódni akarunk egymáshoz. Ennek pedig három alapelve, azaz apakulcsa van: a tudás kulcsa, a jóakarat kulcsa és a szövetség kulcsa.

Én mindháromhoz javaslok négy-négy kihívást, amelyek segítenek gyakorlottabban használni a kulcsokat, így elmozdulni a kapcsolódás felé.

A másik megismeréséhez önismeretre is szükség van. A férfiak nem félnek szembenézni önmagukkal?

Lehet, hogy sokak számára nehezebb az önreflexió. Igen, azt hiszem, saját magamat is kell ismernem, szeretnem és támogatnom ahhoz, hogy a gyermekemet képes legyek ismerni, szeretni és támogatni. Fontos az önszeretet abban az értelemben, hogy ne zsigereljem ki magam, beosszam az energiámat, és tartalékoljak a fontos feladataimra, tehát a jóakarat kulcsát is használjam magammal szemben. A szövetség kulcsa, a támogatás pedig saját magamra nézve azt jelenti, hogy akarjak fejlődni, olvassak minőségi szakirodalmat, reflektáljak arra, ahogyan apaként működöm. Azt mondanám, hogy az önismeret is fontos, de ugyanilyen fontos a megfelelő mértékű önszeretet és öntámogatás is. Az ismerd-szeresd-támogasd hívószavakat nemcsak a gyermekünkre érdemes vonatkoztatni, hanem saját magunkra is.

Valahol hallottam, hogy az anyák szeretete feltétel nélküli, az apáké pedig feltételhez kötött. Ha nem értünk egyet valamiben, hogy fejezhetjük ki jól a szeretetünket?

Nagy bajban vagyunk, ha egy apa csak feltételekhez kötötten képes vagy hajlandó szeretni a gyermekét. A feltétel nélküli szeretet apának, anyának egyaránt alapfeladata. Az más kérdés, hogy megfogalmazunk a gyermekünkkel kapcsolatban feladatokat, elvárásokat, de a szeretetemet nem köthetem az elvárások teljesítéséhez. Nem azt mondom, hogy akkor foglak szeretni, ha ez meg az megtörténik, ha ilyen lesz a bizonyítványod, ha nem lesz nagyon koszos a gatyád, amikor hazajössz a játszótérről. Szeretném, hogy a bizonyítványod ilyen legyen, szeretném, hogy a képességeidet használd, szeretném, hogy erőfeszítést tegyél azért, hogy jobb legyél, de nem emiatt foglak szeretni. A szeretetnek ehhez semmi köze. Ha egy lusta disznó vagy, én akkor is szeretlek téged, mert az édesapád vagyok, te meg a gyermekem vagy.

Hajlamosak vagyunk a szeretetet csak érzelemnek tekinteni, de ha ez így lenne, akkor nagyon hamar bajba kerülnénk.

Arra kaptam meghívást apaként, hogy a gyerekemet mindig szeressem. Akkor is, amikor ez nehéz. Amikor hullafáradt, ideges és türelmetlen vagyok. Amikor felbosszant.

És ez nem azt jelenti, hogy mindent eltűrök, elnézek, elviselek. De sokszor kell, hogy a fellobbanó szeretet helyébe a kitartó szeretet lépjen.

Kép

Süveges Gergő és könyve

Gyakran azt hisszük, a szeretet, a jó szándék önmagában megoldás, holott a másik felfedezése és támogatása nélkül mit sem ér.

Az apakulcsok valóban egymásra épülnek, mindig eggyel tovább lépnek a másikhoz képest. Ugyanakkor csak együtt működnek jól és harmonikusan. A tudás kulcsa arra hív, hogy ismerjem a gyermekemet, tudjak róla minél többet: mitől fél, mit szeret, minek örül. Ugyanakkor hagyom, hogy ő is megismerjen engem; engedem, hogy belelásson az életembe. A jóakarat kulcsa ennél eggyel tovább lép. Nemcsak ismerni akarom a gyermekemet, hanem szeretni is: jót akarok neki. A reflektor saját magamról átkerül őrá, mert vannak pillanatok, amikor ő fontosabb, mint én vagyok. A szövetség kulcsa, a támogatás pedig fejlődésre, növekedésre ösztönöz. Abban akarom őt segíteni, hogy képes legyen kibontakoztatni a képességeit.

Milyen visszajelzést adhatnak az apa-gyermek kapcsolódásról a kérdőívek?

A könyvben található egy rövid Apakulcs-teszt, amelynek teljes változata ingyenesen kitölthető az apakulcs.hu oldalon. A következő hetekben, hónapokban újabb teszteket fogok megnyitni a weboldalon. Hamarosan a gyermekemnek és a társamnak is lehetősége lesz arra, hogy tükröt tartson elém. Ha aztán ezt a három szemszöget egymás mellé teszem, abból kirajzolódhat az az út, amelyen érdemes elindulnom, apró lépéseket tennem azért, hogy apaként fejlődni tudjak. És persze kirajzolódik az is, hogy melyik területen működöm jól. Emellett hajlamosak vagyunk szó nélkül elmenni. Javaslom, hogy álljunk meg egy pillanatra, és ünnepeljük meg az erősségeinket. Ezekre építkezve tudunk továbblépni és fejlődni azokon a területeken, ahol még dolgunk van.

Egyik erénye a könyvnek, hogy nem lelkiismeret-furdalást ébreszt, hanem ösztönöz, távlatot ad.

Valóban nincsenek benne elvárások, tehát nem mondom azt, hogy hetente hány percet kell feltétlenül együtt tölteni a gyermekünkkel.

Egyszerűen arról van benne szó, hogy fedezzük fel a lehetőségeinket. Örüljünk azoknak a perceknek, amelyeket együtt tölthetünk, és ezeket igyekezzünk egy picivel tudatosabban megélni.

Ha bárki egy egészen kicsikét lép ma, akkor már jobb apává vált, mint amilyen tegnap volt. Azt hiszem, ez a legfontosabb üzenete a könyvnek a kapcsolódáson és a három apakulcson kívül: van remény, lehetünk jobbak, mint tegnap voltunk.

Mennyire kötöznek meg a negatív minták? Meg lehet tőlük szabadulni?

A weboldalon is hamarosan megjelenik az Apakulcs – Örökségteszt, amellyel a saját apamintámat tudom feltérképezni. Az apaság is olyan, mint az anyanyelv: otthonról hozzuk. Aztán menet közben látjuk a körülöttünk lévők mintáit, és alakítani tudjuk a sajátunkat. Az apaságunkat is egyrészt otthonról hozzuk, másrészt mintákból és a saját elhatározásainkból építjük. Épp ezért képesek lehetünk napról napra egyre tudatosabbá válni ezen az úton.

Szinte elvárás a férfiaktól, hogy keménynek látszódjanak, és ne mutassák ki az érzéseiket. Jó ez így?

Mindenféle csomagot hozunk magunkkal, és ezek repíthetnek bennünket, de akár meg is kötözhetnek. Apámat sosem láttam elérzékenyülni, tehát én sem érzékenyülhetek el. Apám sosem dicsért meg, tehát én sem dicsérem a gyermekemet. Apám sosem hagyott győzni, tehát én sem engedem a gyermekemet. Sok férfit egy életen keresztül szorítanak és fojtogatnak ezek a minták. De milyen felszabadító rádöbbenni arra, hogy nyugodtan lehetünk apaként is emberek.

Négy gyermeket nevelnek feleségével együtt. Vajon milyenek lennének a mindennapjai az apaság megélése nélkül?

Hálás vagyok azért, hogy családban élhetek, házasságban és apaként. Nagyon remélem, hogy ha nem így lenne, akkor is arra törekednék, hogy mindazt a jót, amit az engem Atyaként ismerő, szerető és támogató Istentől kapok, valamilyen módon továbbadjam.