Magyar gimnazisták a Szilícium-völgyben – „Érdekes volt látni, hogy sok embernek más a munkája, mint a végzettsége”

Kiss Jagoda Anna, a Könyves Kálmán Gimnázium; Pál Dóra, a szentendrei Ferences Gimnázium és Bisztrai Ádám, az Eötvös József Gimnázium tanulója nemrég közelebbről is betekinthetett a startupok világába. A három középiskolás szerepelt a legeredményesebben a Queen Hedvig Alapítvány ösztöndíjprogramjának magyarországi pályázatán, aminek köszönhetően közel negyven lengyel, néhány litván és lett diákkal együtt utazhattak az Amerikai Egyesült Államokba. 

A Szilícium-völgy egy multikulturális innovációs központ, ahol a közép-kelet-európai jelenlét egyre jelentősebb, gondoljunk csak Piotr D. Moncarzra, a Stanford Egyetem professzorára, a Blik nevű startupra vagy a magyar kötődésű Prezire. 

Ez a globális együttműködés egyszerre hordozza az „agyelszívás” (braindrain) veszélyét és a fejlődés lehetőségét az európai országok számára. A Queen Hedvig programja abban kíván segítséget nyújtani a fiataloknak, hogy minél többet tapasztaljanak és a legjobb szakemberektől tanuljanak külföldön, hogy aztán hazatérve itthon kamatoztassák a tudásukat. „Az interjú során a bírálóbizottság nemcsak az angol nyelvtudásunkra volt kíváncsi, hanem rátermettségünkre és jövőbeni terveinkre is” – meséli a kiválasztásról Kiss Jagoda Anna, aki jogi pályára készül, a mesterséges intelligencia és a jog összefüggéseivel szeretne foglalkozni. 

A szervezet

Az Akadémia ötletét Hedvig királyné személye inspirálta, aki fiatal lányként érkezett Budapestről Krakkóba. „Lengyelországban jó királynőként, emberként és politikusként emlékeznek rá. Ő volt az, aki a 14. században előremozdította a felsőoktatás ügyét Lengyelországban, akadémiánkon igyekszünk követni patrónánk mintáját. Együttműködünk a világ legjobb egyetemeinek professzoraival – beleértve a Stanfordot, a Harvardot, az MIT-t, az IMD-t. Amikor néhány évvel ezelőtt a diákoknak otthon kellett maradniuk karanténban a covid-járvány idején, online előadássorozatot szerveztünk nekik a professzorokkal, amelyek nagyon népszerűek voltak, és az volt a célunk, hogy még több optimizmust csepegtessünk a szívükbe ebben a nehéz időszakban. Később felkértek minket, hogy szervezzünk egy kaliforniai utazást a legjobb egyetemekhez és a technológiailag legfejlettebb cégekhez. A tudományos életben és az üzleti életben fennálló kapcsolatainknak köszönhetően sikerült is ezt megvalósítanunk. A kirándulásnak nagyszerű volt a fogadatása a diákok, a szülők és a tanárok körében egyaránt. 

Valamennyien ragaszkodtak a kezdeményezés folytatásához, így létrehoztuk a Queen Hedvig Academy-t, hogy támogassuk a diákokat életük első nehéz döntéseiben – az oktatásban és a pályaválasztásban. Az alapítvány évente több mint ötven diákot és tanárt küld a Szilícium-völgybe.

Jövőre pedig még több támogatást nyújtunk a hallgatóknak, beleértve a tanulmányaik finanszírozását is” – mondja a tervekről az Akadémia elnöke, Radosław Koszewski.

Fotó forrása: Queen Hedvig Alapítvány

A program

Az egyhetes program keretében számos nagyvállalathoz látogattak el, így volt szerencséjük közvetlen közelről megismerkedni a Google, az Ernst and Young, az Apple, a LinkedIn cégekkel. Különböző területeken dolgozó kollégák fogadták őket, akik nemcsak az egyes cégek sajátosságairól és az ottani lehetőségekről meséltek nekik, hanem saját karrierútjukról is: mit tanultak, hogyan építették fel karrierjüket, miként kerültek be a legnagyobb vállalatok egyikéhez. „Érdekes volt látni, hogy sok embernek más a munkája, mint a végzettsége” – mondja Pál Dóra, aki maga is dilemmázik még, hogy politikai-filozófiai közgazdaságtant vagy informatikát tanuljon az egyetemen, esetleg vegyészmérnök szakra menjen.

Vendéglátóik karriertanácsokkal is ellátták őket, többek közt azzal, hogy soha ne adják fel, harcoljanak azért, amit el szeretnének érni, akkor is, ha nem jön össze elsőre, vagy mások le akarják beszélni őket róla. „Találkoztunk egy nemrég létrehozott cég vezetőivel, akik a mesterséges intelligenciával foglalkoznak, az OpenAI egyből óriási szerződést ajánlott nekik, ám ez nagyon ritka. Keveseknek adatik meg, hogy elsőre összejön a nagy üzlet. Mindenkinek türelemmel ki kell várni a saját idejét” – meséli Ádám. 

Az egyes találkozások végén arra is kaptak lehetőséget, hogy személyes beszélgetést is folytassanak az előadókkal. „Ilyenkor sokkal közvetlenebbek voltak” – mondja Ádám. 

A nagyvállalatokon kívül a Stanford, a Berkeley és a Minerva Egyetemet is felkeresték, ahol professzorokkal és diákokkal is találkozhattak. A felsőoktatási intézményekben elsősorban a továbbtanulási lehetőségekkel ismerkedtek a gimnazisták. 

A projektmunka

Ám az ösztöndíj nemcsak látogatásokból állt, hanem projektmunkából is. A diákokat már a kiutazás előtt hétfős csoportokba osztották, és ők egyből neki is álltak a közös munkának. A projekt keretében egy vállalkozást kellett megálmodniuk, ki kellett találniuk, hogyan építenék fel, milyen problémát oldana meg, mennyibe kerülne, hogyan érnék el vele az embereket. A csapatok a kint tartózkodás alatt végig közösen dolgoztak a projekten esténként, ilyenkor az adott nap eseményeit és tapasztalatait is megbeszélték egymás között. 

A vállalkozásötletüket a Stanford Egyetem egyik professzorának mutatták be, aki további kérdéseket tett fel, illetve értékelte a munkájukat. Az egyes csapatok igen változatos és érdekes tervekkel álltak elő. Dóra csapata olyan platformot álmodott meg, ahol virtuális sétákat lehet tenni audioguide-os vezetéssel. Ádámék szoftvert fejlesztettek, amelynek segítségével a bizonytalan diákok kiválaszthatják a számunkra legmegfelelőbb egyetemet. Míg Jagoda csapata egy biológiatanulást segítő applikációt talált ki. A diákok ebből a feladatból is sokat tanultak, nemcsak magáról a projektmunkáról, hanem önmagukról is. 

„Utolsó éjszaka készítettem a prezentációt, még nagyon sokat csiszoltam rajta, hogy tökéletes legyen, de megtanultam, hogy bármennyire nehéz is, egy ponton azt kell tudni mondani, hogy kész, így is elég jó” – osztja meg Jagoda. 

Míg Dóri így emlékszik a projekt prezentációjára: „Az egyik tanár azt mondta a végén, látszik rajtam, hogy szeretek előadni. Tényleg nagyon élveztem”.

Mivel Jagoda és Ádám félig magyar, félig lengyel, nem okozott gondot nekik a lengyel fiatalokkal való kapcsolatteremtés. Ám Dórának egy kicsit nehezebb volt a helyzete, ugyanis ő volt az egyedüli a csapatban, aki nem beszélt lengyelül. Bátorságának és rátermettségének köszönhetően azonban ezen is könnyen felülkerekedett. „Ha lengyelül kezdtek beszélni, megkértem, hogy angolul folytassák, mert nem értek egy szót sem. Ilyenkor váltottak” – idézi fel Dóra, aki a többiekhez hasonlóan barátságokat is kötött, társaival azóta is tartja a kapcsolatot.

Fotó forrása: Queen Hedvig Alapítvány

Tapasztalatok

Az ösztöndíjprogram mindnyájuknak sokat adott. „Nagyon sok mindent megtudtam az üzleti életről, és rengeteg információval gazdagodtam a pályaválasztással kapcsolatban, ami mindenképp segíteni fog a legmegfelelőbb egyetem kiválasztásában” – mondja Ádám, aki gazdasági területen szeretne továbbtanulni Varsóban, és tervei közt szerepel, hogy a mesterképzést már egy nyugat-európai egyetemen vagy a tengerentúlon végzi majd. 

Dóra úgy érzi, a program élete legizgalmasabb élménye volt, rengeteget szélesedett a látóköre azáltal, hogy sok különböző emberrel, karrierúttal találkozott. Jagodának félig lengyelként pedig kifejezetten érdekes tapasztalás volt lengyel diákokkal együtt lenni. Nemcsak az angol, hanem a lengyel nyelvtudása is fejlődött, megismerkedett a fiatalok által használt szlenggel és kedvenc zenéikkel is. 

Az ösztöndíj az utazással még nem ért teljesen véget. 

A hazatért diákok számtalan helyen – iskolai tanórán, újságcikkben, pályaválasztási napon – szóban és írásban is beszámolnak a Szilícium-völgyben szerzett tapasztalataikról, hogy mások is kedvet kapjanak az ösztöndíjhoz, és komolyan elgondolkozzanak a pályaválasztáson. 

A Queen Hedvig Alapítvány pedig több találkozót is szervez nekik, legközelebb karácsonykor gyűlnek össze Varsóban, illetve segítőnek is visszavárják őket a következő évek ösztöndíjprogramjaiba.