Kergetjük, de nem találjuk – létezik az álommunka?

A magyarok akár fele egy éven belül váltana

Mitől lesz egy munkahely álommunkahely? Az álommunka keresése a magyar munkaerőpiac egyik mozgatórugója, de ennek eléréséért mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak aktívan tenniük kell. Erre világít rá a SkillX Technologies Zrt. tavaly ősszel publikált kutatása, amely szerint a magyarok közel 70 százaléka nincs teljes mértékben tisztában a képességeivel, ahogy a munkaerőpiac elvárásaival sem, ráadásul az önismeretünk 2021-hez képest romlott is. 

Míg 2021-ben a válaszadók 37 százaléka volt teljesen tisztában a képességeivel és a munkaerőpiac elvárásaival, 2023-ban ez már csak 31 százalék volt. Mindez nincs összefüggésben sem az iskolai végzettséggel, sem a lakóhellyel: közel azonos mértékben magabiztosak az alap- és felsőfokon végzettek, de lakóhely szerint sem mutatkozik jelentős különbség. Ugyanakkor az életkor előrehaladtával nő a reális helyzetértékelés.

Az önismeret kérdésével szorosan összefügg az álommunkahely kérdése. Az idén áprilisban közzétett, 23–55 éves aktív munkavállalói korosztályt kérdező legújabb felmérésből ugyanis kiderült, hogy a magyarok jelentős része még kergeti ezt az álmot, mivel a többségük nem az őket leginkább kielégítő munkakörben dolgozik. A válaszadók akár fele is munkahelyet váltana a következő egy évben, azaz tízből öt-hat ember is felmondhat tizenkét hónapon belül. 

A munkahelyváltás, álommunkakeresés legfőbb indoka a magasabb fizetés, de a jobb munka-magánélet egyensúly és a fejlődési lehetőségek is fontos tényezők lehetnek.

A többség (65%) hisz abban, hogy csak akkor fogja jól érezni magát egy munkahelyen, ha azt csinálja, amit szeret. Hasonló arányban gondolják igaznak a válaszadók azt az állítást is, hogy a folyamatos képzéseken való részvétel mindkét fél azonos érdeke. Ez pedig a munkaadókra is nyomást gyakorol. A készség és képességek fontosságát tehát nem szabad alábecsülni; a felmérésből kiderült, hogy a munkavállalók többsége (69 %) úgy érzi, jelenlegi munkájában nem használja ki maximálisan a képességeit. Ezzel szoros összefüggést mutat, hogy a magyar munkavállalók több mint kétharmada szívesen fejlesztené magát egy hozzá jobban passzoló szakmában, különösen akkor, ha az adott képzés nem túl hosszú. 

A grafikon forrása: SkillX

Nem ismerjük önmagunkat

Érdekes, hogy a fenti kutatások szerint az, hogy valaki a helyén van-e, nem korfüggő. Lehet, hogy valaki harminc éve van egy adott szakmában, de nem érzi ott jól magát. Ha egy kicsit kitekint a mókuskerékből, azt látja, hogy szívesebben csinálna mást.

Mi az oka mindennek? „Az önismeret hiánya. A felnőtt lakosság nincs tisztában azzal, hogy mik a képességei, azok mire elegendők, mire nem. Érzem, hogy nem vagyok jó helyen, de nem tudom pontosan, mit szeretnék csinálni. Magyarországon sem az oktatás, sem a munkaerőpiac nem kényszerítette rá az embereket, hogy pontos önismerettel rendelkezzenek” – magyarázza Marosi László, a SkillX alapító-vezérigazgatója. 

„Úgy tanulnak meg önéletrajzot írni, hogy »akár hazugság árán is, add el magad«, holott az lenne a lényeg, hogy tudjunk olyan objektív képet rajzolni magunkról, ami valós. 

Tízezer CV-t láttam negyven év alatt. Egy olyannal se találkoztam, amiben ne lett volna benne, hogy »együttműködő, csapatjátékos és nyitott vagyok«. Nem azt mondom, hogy mindenkinek egyforma az önéletrajza, de azért majdnem. 

Nem véletlenül ilyen nagy a fluktuáció. Ír a jelentkező egy jó CV-t, motivációs levelet, majd egy hónap múlva kiderül, hogy a készségei valójában nincsenek meg a munkakörhöz” – véli az alapító. 

Óvodától kellene kezdeni

Szüleink, nagyszüleink egy munkahelyen húztak le 20–30 évet, mivel a készségeik elegek voltak a szakmájukhoz. Ma már ez nem így van, hiszen gyorsan változik a világ. Skill alapú (készségalapú) gazdaság fog létrejönni, amiben nem pozíciókra kell embereket felvenni, hanem feladatok vannak, és ez alapján kell összerakni egy csapatot. 

„Részfeladatok is vannak egy vállalatnál, amire nem lehet mindig új munkaerőt felvenni. Ez fordítva is igaz. Minél több készségemet használják, minél komfortosabban érzem magam, annál inkább lojális leszek a céghez, fizetéstől függetlenül. Például van egy pénztáros, húsz éve nyolctól négyig pénztáros. Adódik egy feladat, hogy a vállalatban oktatásokat kell szervezni, de a vezetőség nem tudja, hogy otthon ő szervezi az összes családi utazást. Ismeri a szállodákat, a repülőjáratokat stb. Ha a cég tudná, hogy alkalmas erre, akkor nem egy külsőssel oldaná meg sok pénzért a feladatot, hanem a pénztárossal, aki így lojálisabb lesz, örömmel megy be dolgozni” – mutatja be a helyzetet. 

Ez nem azt jelenti, hogy a munkavállaló a hibás, hiszen ahogy a munkavállalónak nincs önismerete, úgy a vállalatnak sincs ismerete a saját dolgozóiról. 

A HR-szakember hangsúlyozza, az észak-európai országokban már az óvodában mérik a személyiségtípust és a munkaköri érdeklődést. Igazi pályaorientáció működik, ezért hamarabb megtalálják az álommunkájukat. A recept egyszerűnek tűnik, már gyerekkortól tudatosan mérni kellene a személyiségtípusoknak megfelelő érdeklődést. 

„Ezzel szemben itthon inkább pályairányítás zajlik. A szülő, a tanár, a rokon megmondja, hogy te ebbe az irányba mész. Apád cipész volt, akkor te is cipész leszel, mert viszed tovább a családi hagyományt” – fogalmaz Marosi László. 

A grafikon forrása: SkillX

Mit tehet a cég? Mit tehetek én?

„Ma már nem úgy működik, hogy beülsz egy állásba, és onnan fogsz nyugdíjba menni, mivel a járvány, az infláció, a háború, a munkaerőpiac felborulása mindenkit szokatlan helyzetbe hozott. Érdekes, de ez hozta el azt is, hogy az emberek észbe kaptak, olyan munkát szeretnének végezni, amit valóban szeretnek” – mondja a szakértő. 

Ahhoz, hogy egy munka álommunka legyen, a munkaadónak és a munkavállalónak is bele kell fektetni. Az egyén legyen nyitott, változtatásra hajlandó, és legyen képes tanulni. A saját szakterületén folyamatosan fejlesztenie kell magát. Mindig kell tanulni valamit, legyen az akár nem a munkakörhöz tartozó: például egyszerűbb grafikai megoldások. A munkaadónak pedig kötelessége lenne, hogy megismerje a munkaerőt, annak teljes készség- és képességkészletét.

„A vállalat nyújtson képzéseket, tegye alkalmassá a munkavállalót a munkakörre, és alkalmazza több munkakörben. Nem hónapokig kell beülni az iskolapadba, hanem 30–60–90 órás képzésekre kell gondolni.” 

„Például a közösségimédia-kommunikációra mindenki egyből szakembert keres, ami drága, ahelyett, hogy körülnézne a vállalaton belül, van-e, aki el tudná ezt végezni” – véli Marosi László.

Hiába nyomkodtam 20 évig a gombot?

Úgy tartják, a mai óvodások legalább 20 százaléka olyan munkakörökben fog majd dolgozni, amiről most még nem is tudjuk, micsoda. Erre pedig a munkaerőpiacnak is fel kellene készülnie, a köz- és felsőoktatásnak pedig le kellene követni a munkaerőpiacot, ám ez jelenleg még nem történik meg. 

„Most minden fiatal influenszer akar lenni. Azt látják, hogy a lájkokkal sok pénzt tudnak keresni. Szerintem nem az az influenszer, akinek van egymillió követője, de közben megbotránkoztat, hanem az, aki pozitív hatással tud lenni az emberekre. Át tud adni olyan üzenetet, amit egy cég nem tudna. A socialmedia-szakértőé és az online marketingesé is új terület, és sokan vallják magukat szakértőnek, miközben valójában nem értenek hozzá.”

Eközben a mesterséges intelligencia (AI) elterjedésével rengeteg új kihívás jön, és mindenki attól fél, hogy az AI el fogja venni a munkáját. De valós félelem ez? „Ha az a munkám, hogy félóránként meg kell nyomnom egy zöld gombot, lehet, hogy holnap jön a mesterséges intelligencia, egy robot és kiváltja. Hiába nyomkodtam 20 évig a gombot. Az egyszerű, automatizált feladatokat el fogja venni, el kell, hogy vegye, mert az embernek nem ez a feladata.” 

„De semmi olyat nem fog tudni elvenni, amihez kreativitás, gondolkodás, értékteremtés kell” – példázza a SkillX alapítója. 

„Most nem látjuk még, hol a határ ember és robot között, mert mindent rábízunk az AI-ra, ami sokszor hülyeséget csinál. Jól mutatja ezt, hogy amikor a ChatGPT fél–egy évvel ezelőtt berobbant, a bizalmi indexe 96–97 százalékos volt, majd ez egy év alatt lement 20-ra. Mert nem tudhat mindent, ez egy adatokból dolgozó szoftver, nincs benne érzelem, intuíció. Tud ötletet adni, szöveget írni, de ha az ember elolvassa, látja, hogy hiányzik belőle valami. Olyan mintha az AI egy új munkatárs lenne. Lehet belőle ötletet meríteni, de kell mellé az ember.”