„Ti tényleg tudtok telepatikusan beszélgetni?” – Az ikreknek sokféle elvárással kell szembenézniük

„Nagyon hasonlítanak egymásra!” „Annyira szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy képesek telepatikus úton kommunikálni. Sőt ehhez egy közös, titkos nyelvet is kifejlesztettek!” Általában ehhez hasonló gondolatok jutnak a legtöbb ember eszébe az ikrekkel összefüggésben. De milyen hatással lehetnek ezek a sztereotípiák magukra az érintettekre? Hogyan befolyásolják az ikergyermekek fejlődését? Miként birkóznak meg a velük szemben támasztott nem kevés társadalmi elvárással, például a folytonos összehasonlítással? Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ a Társadalomtudományi ikerkutatások című tanulmánykötet, amely a közelmúltban jelent meg a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) gondozásában. A kiadvány különlegessége, hogy különféle kutatói generációk és különböző tudományterületek képviselői vizsgálják az ikerség „mibenlétét” – ez pedig  a maga nemében hiánypótló Fűrész Tünde, a KINCS elnöke szerint. Bár az ikerkutatás több mint egy évszázados múltra tekint vissza, még mindig elég sok a megválaszolatlan kérdés.

Az ikerség a másság szimbóluma 

A társadalom a kezdetektől mindig különlegesnek tartotta az ikreket, ám a megítélésük szélsőségek között csapongott az idők folyamán. 

Míg egyes kultúrákban kiközösítették, másutt rajongásig bálványozták őket.

Ikernek lenni, ahogyan a tanulmánykötetet méltató beszédében Prof. Dr. Bagdy Emőke fogalmazott: „a másság szimbóluma: egyszerre lehet áldás és átok, attól függően, hogy egy társadalom a sztereotípiákat tekintve hogyan kezeli őket… Ez a kulturális nyomás nagyon meghatározó.” A klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta – aki nemcsak szakmabeliként, hanem ikres édesanyakényt is érintett a témában – súlyos, személyes példán keresztül érzékeltette, mennyire fontosnak tartja, hogy hogy a tudomány ne akarjon minden egyes mítoszt lerombolni, elutasítani csak azért, mert (még) nincs bizonyítva. 

„Bár ezek szubjektív érzések, és bár a tudomány jelenleg nem támasztja alá, attól még nem lehet őket félresöpörni. A lányom egy alkalommal nagyon feszülten érkezett haza, mert az volt a szűnni nem akaró érzése, hogy egy sötét autó követi. Sietve arra kérte a férjét, csukja be a kaput, mert valaki üldözi. Ő már meg sem lepődött, mert hozzá volt szokva Noémi ilyesfajta megérzéseihez, amik általában mindig az ikertestvérével kapcsolatosak. Jól van, mindjárt megtudjuk, mi van Zsoltival – nyugtatta a lányomat, miután bezárta a kaput.” 

„Egy óra múlva tudomásunkra jutott a halálhíre, hogy megölték” – idézte föl a megrázó családi tragédiát Bagdy Emőke. 

Elvárások, szerepek, életutak

De hogyan élik meg az ikrek a velük szemben megmutatkozó elvárásokat, milyen szerepek alakulnak ki közöttük, és általában hogyan érinti életútjukat az ikerségük? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Mór Petra Ikrek a társadalomban – elvárások, szerepek, életutak című tanulmányában, amely a kötetben olvasható. Két különböző generáció ikreivel készített interjúkat, így próbált általános képet kapni róluk. Kutatásainak eredményei arra engednek következtetni, hogy fiatalkorukban általában zavarják az ikreket a társadalmi elvárások. A tanulmány alapján sorra vettük, melyek azok a leggyakrabban előforduló sztereotípiák, amikkel az ikertestévéreknek – akár igaz rájuk, akár nem, de – szembesülniük kell. 

1. Nézzenek ki ugyanúgy

„Az ikrek ki vannak téve sajátos társadalmi elvárásoknak. A legelső ilyen, hogy ugyanúgy kell kinézniük. Ha nem így van, akkor biztosan nem is ikrek, és rögtön bizonygatniuk kell” – állapítja meg a szerző, hozzátéve, hogy emiatt az általános nézet miatt az egypetéjűek az ikrek „ideális megtestesítői”. Erre ráerősít az, amikor a szülők tudatosan ugyanolyan ruhákba öltöztetik őket, ugyanúgy fogják össze a hajukat, vagy ugyanolyan kiegészítőket raknak rájuk, ezzel is erősítve bennük, hogy ugyanolyanok, és így ketten alkotnak egy egészet. 

„Azok a szülők, akik arra törekednek, hogy az ikreket mint testvéreket, de külön személyeket neveljék fel, sokkal jobbat tesznek a gyermekeikkel.” 

„Hiszen ily módon már kora gyermekkortól kialakulhat bennük az a tudat, hogy attól függetlenül, hogy ikrek, még saját maguk is, külön személyek” – állapítja meg Mór Petra. 

Kép

Fotó forrása: Pexels

2. Teljesítsenek egyformán

Egy másik, szintén nagyon gyakori elvárás az ikertestvérekkel szemben, hogy ugyanúgy teljesítsenek az élet különböző területein. Ha túlságosan különböznek egymástól, rögtön a tipizáló szerepekre kerül a hangsúly. Egy, a kutatásban szereplő testvérpárnak az önjellemzéséből ez derült ki: „Balázs mintha álomvilágban élne, elvarázsolt, évek óta tanul, még soha nem dolgozott. Ábel azonban, bár középiskola után elkezdte az egyetemet, otthagyta, és jelenleg baristaként dolgozik. Mivel neki van keresete, a testvérének pedig nincs, kötelességének érzi, hogy ő gondoskodjon róla.”

3. „Akkor ti tényleg tudtok telepatikusan beszélgetni?”

Nagyon jellemző feltételezés, hogy az ikrek között létezik egy különleges, megmagyarázhatatlan lelki kapocs. Ennek köszönhetően képesek olyasmire, amire más nem, például telepatikusan beszélgetni vagy megérezni egymás fájdalmát. A szerző az interjúalanyaival folytatott beszélgetések alapján azt a következtetést vonja le, hogy „az ikrek ugyanolyan emberek, mint bárki más, se többre, se kevesebbre nem képesek”. 

Ő azt valószínűsíti, hogy „ha létezik is ez a kimondottan erős kötelék, annak az az oka, hogy az ikerség mégiscsak különleges dolog, az ikrek egymás legfőbb bizalmasai, és senki nem ismeri őket úgy, mint ők egymást”.

Kép

Fotó forrása: Freepik

4. Összehasonlítgatás egymással

Problémát jelenthet az ikrek számára az is, ha folyamatosan összehasonlítgatják őket egymással – mutat rá Mór Petra. „Egyikük akaratlanul is azt érezheti, hogy ő soha nem elég jó, az ikertestvére sokkal okosabb, csinosabb, népszerűbb… Emiatt kisebbrendűségi érzés alakulhat ki bennük, túlzó gondolatokkal.” A tanulmány írója arra is rámutat, hogy a vizsgálatba bevont idősebb ikrek gyerekkorában még nem hasonlították az ikreket egymáshoz annyira, mint manapság, „így saját személyiségfejlődésüknek is nagyobb tér jutott. Talán ezért is lehet jellemző az, hogy az idősebb ikrek inkább »normál« testvérekként látják egymást”. Szinte minden interjúalany esetében felvetődött az a téma is, amiről egymástól függetlenül ők maguk kezdtek el mesélni: hogy ki melyik szülőjére hasonlít jobban.