„Hogy nem vettük ezt eddig észre?” – kérdezték Karikó Katalintól, aki viszont felfedezte, és Nobel-díjat kapott érte

Dr. Karikó Katalin 2023. október 2-án hajnali négykor kapta Stockholmból a hívást, hogy idén ő lesz a Nobel-díj egyik kitüntetettje. 24 éven át kutatta a titokzatos hírvivő RNS molekulát, azzal a reménnyel, hogy sikerül majd megtalálnia a testtel való párbeszéd módját. Hogy az üzeneteket szállító molekulával egy olyan biológiai tervrajzot juttasson be a szervezetbe, amely segíthet a sejtszintű gyógyulásban. 

Öt évig kellett várni az eredmények publikálására, mert a tudományos sajtó nem látta meg a felfedezés óriási értékét. Az üzenet, amelyet a sejtjeinkhez szeretnénk juttatni, ma már megérkezik a céljához. A Karikó Katalin és Drew Weissmann által fejlesztett technikának a későbbiekben szerepe lehet majd a rák, a stroke vagy a magas vérnyomás kezelésében is. 

Hiszen a legtöbb gyógyulás attól is függ, tudunk-e megfelelő módon kommunikálni… Jó üzenetet küldünk-e? Megvan a megfelelő hírvivőnk? El tudjuk juttatni a – fizikai vagy szellemi – hírt oda, ahol szükség van rá? Eléggé inspiráló-e a hír ahhoz, hogy tetteket váltson ki? 

Karikó Katalin küzdelmei a magánélete és tudományos kutatása területén is hasonlóságokat mutatnak, mintha a világban tapasztaltakat látta volna mindig kicsiben, a mikroszkópja alatt is. 

A kisújszállási lány hatalmas utat járt be addig, míg üzenetét el tudta juttatni a megfelelő helyre, és ez a hír az emberiség sorsán is képes volt és képes lesz alakítani. 

„Egyszer a laboratóriumba besétált egy srác, és mondta, hogy lipofectint béta tesztre hoztak, ez beviszi a nukleinsavat, és odarohantam egyből, hogy nekem az kell” – mesélte Katalin azt a pillanatot, amikor kutatásában megtörtént az áttörés. Ehhez a váratlan ajándékhoz azonban az kellett, hogy a kellő pillanatban minden tudásával együtt ott legyen ebben a laboratóriumban.

Karikó Katalin Kisújszálláson született, édesapja hentes, édesanyja könyvelő volt. A helyi általános iskolába és gimnáziumba járt, majd a Szegedi Tudományegyetem hallgatója lett. Az egyik nyári szünetben két hónapra bezárkózott a nyelvkönyvével, így tanult meg Kisújszálláson angolul, nem járt nyelvtanfolyamra, nem lépte át még a város határát jelző táblát sem. 

Az egyetemi oktatója gyakran utalt az akkor nemzetközi színtéren épp felbukkanó Selye János hitvallására: koncentráljunk arra, amit meg tudunk változtatni, és ne töltsünk időt azzal, ami fölött nem rendelkezünk. Ne próbáljunk másokat megváltoztatni, hanem egyszerűen tegyük a dolgunkat. 35 évvel később Katalin egy Selye-esten hallotta vissza ezeket a szavakat. „A fejlődés csak olyan gondolatokkal érhető el, amelyek nagymértékben különböznek a jelenleg elfogadott gondolatoktól” – mondta egykor Selye János vegyész, stresszkutató, akit élete során tizenhétszer jelöltek Nobel-díjra. 

Selye János világképét Karikó Katalin magával hozta az alma materből, és beépítette a személyiségébe. 

A Szegedi Biológiai Kutatóközpontban kezdte a tudományos munkát az 1980-as években, de pár év kutatás után létszámleépítés és labortechnikai korlátok miatt elbocsátották. A család összecsomagolt, Katalin a pennsylvaniai Temple Egyetemen kapott állást, amikor kislányuk, Zsuzsanna két és fél éves volt. Katalin egy hét múlva legszívesebben hazafutott volna, az egyetem légköre megterhelőnek bizonyult számára, és nagyon hiányoztak a rokonok, barátok. 

„Kénytelen voltam a tehetségemre támaszkodni” – emlékezett vissza erre az időre. Az amerikai tudományos életben az állások támogatástól támogatásig tartottak, a munka sokszor éjszakába nyúlt, mert eredményes kísérletekkel kellett bizonyítani a kutatási irányt. Hogyan lehetne a titokzatos hírvivő RNS-t rávenni arra, hogy kívülről utasítsák vele a sejtet arra, hogy hasznos molekulákat hozzon létre, gyógyszereket építsen fel a test gyógyítására, vagy fertőzést szimuláljon, amire a szervezet ellenanyagot tud termelni?

A Pennsylvaniai Egyetem klinikáján stroke-os betegek terápiájában megpróbálták alkalmazni a módszert. Az volt az alapötlet, hogy a leromlott vérellátású agyterületen érdemes lenne RNS utasításra tágítani az ereken. Erre a szervezet egy sajátos vegyületet használ, de ez a molekula túl gyorsan átalakul a vérben, ezért injekcióval nem lehet a megfelelő helyre juttatni. A módszer azonban kezdetben nem működött, a szervezet ellenségként bánt el a partizán RNS-sel, ellenségként azonosítva a gyógyulást hozó hírvivőt.

A titok nyitja az volt, hogy a szervezet barát–ellenség felismerő rendszerét kellett megismerni, saját sejtjeink RNS molekuláinak megjelenését, vagy ahogy Katalinék nevezték, „testfestését”.

Kiderült, hogy a sejtjeink szervezetünk dresszkódját viselik, és a belépés csak dresszkódban lehetséges!

Amikor ezt megtudták, már sikerült a saját üzenetet barátira átfestve becsempészni a sejtekbe. Az mRNS vakcinák ezt az ötletet használják fel arra, hogy a testbe bejutva a sejteket védőanyag gyártására késztessék.

„Nem vagyok hős, az orvosok, ápolók, akik bementek a betegekhez, ők a hősök, én csak szórakoztam a laboratóriumban” –nyilatkozta Katalin mosolyogva. Évtizedeken át biztos volt az igazában, bár rengeteg tudományos gáncsoskodás érte, többször veszítette el a munkáját, és az óceánt szelte át azért, hogy azt csinálhassa, amiben hitt. Többször is új életformát teremtett a családja számára egy idegen környezetben. Amikor végül sikerült a nukleinsavat bejuttatni a sejtbe, csokis mogyoróval ünnepelt. Ha a gondok nagyon szorongatták, Zorán Gyémánt és arany című dalából merített erőt.

Idézetek forrásai:
https://medicalonline.hu/kitekinto/cikk/szerdan_jelenik_meg_kariko_katalin_oneletrajza   
https://mta.hu/tudomany_hirei/kariko-katalin-nobel-dijas-111642 
https://www.youtube.com/watch?v=iJisRE5BwXo&t=1952s