Hogyan csináljunk krízisből életművet? – A krízis és a trauma átjáró lehet ahhoz a világhoz, ahol a feladatunk vár

„Az idegháborútól hosszú út vezet a lélek békéjéig, mégpedig akadályokkal teli út” – írja Viktor Frankl …mégis mondj igent az életre című művében. Viktor Frankl több mint három évig volt különböző koncentrációs táborok foglya. Traumája feldolgozása után pszichiáterként dolgozott tovább, és olyan tudást hozott létre, ami mindannyiunk számára érték. A Frankl által alapított logoterápia egy olyan lélekgyógyászati irányzat, amelynek középpontjában a személyes önfelülmúlás igénye áll. Az értelem feltétel nélküli akarása Frankl számára túlélési stratégiából tudományos eredménnyé, életművé vált.

Mi sem érhetjük be kevesebbel.

A krízis az élet velejárója. Minden nagy életmű mögött egy meghaladott trauma áll. A küzdelemből felemelkedés, műalkotás, új szervezet, új élet, felfedezés, feltámadás jöhet létre.

„Az élet kihívás – fogadd el!” – mondta Teréz anya

Amikor nyolcéves kislány volt, meghalt az édesapja, és a család az apa jövedelme nélkül mélyszegénységbe került. Anjezë Gonxha Bojaxhiu – a későbbi Teréz anya – 20 évesen tanári állást vállalt Kalkuttában, a Boldogságos Szűz Mária-rend apácájaként. Saját szemével látta az 1943-as bengáli éhínség utcán heverő, éhen halt áldozatait. Az átélt krízist feladatként értelmezte, úgy vette, hogy Jézus új utasításokat adott neki. Elhagyta a kolostor védett falait, kiköltözött a szegény emberek közé, és saját rendet alapított. A kék szegélyes fehér szári viselése ma egyet jelent annak a belső parancsnak a teljesítésével, hogy a szenvedésen enyhítenünk kell.

Kép

Teréz anya – Forrás: Wikipedia

Nagy veszélyek és veszteségek idején a traumára adott első válaszunk többnyire a bénultság, az esemény utáni csend, egyfajta zsibbadt állapot, válaszképtelenség. A legtöbb ember ilyenkor azt éli meg, hogy üvegbúra alatt él – nevezik ezt Sylvia Plath-effektusnak is az íróról, aki szépirodalmi formába öntötte Üvegbúra című regényében ezt az életérzést. Ebben az állapotban a szenvedőt láthatatlan üvegfal választja el a körülötte élőktől, és a búra alá alig szivárog be némi levegő. Amikor az ember visszatalál a testébe, az többé már nem ugyanaz a hely. A Viktor Frankl által említett értelmezési gépezet ekkor indul be: az agy megpróbál az eseményeknek okot és célt tulajdonítani. Beégett, beakadt képek és hangok villanhatnak fel, emlékek törhetnek be, és a gyász, az elengedés vagy egy új helyzet elfogadása gyötrelmesen hosszú lehet.

Ha alkotó módon értelmet tudunk találni a szenvedésben, ezáltal ki is szabadulhatunk belőle.

Törött gerinccel felépített csodálatos életmű

Frida Kahlo alig 18 évesen szenvedett súlyos buszbalesetet, teste szétroncsolódott, gerince csúnyán összezúzódott. Három év megfeszített munkája után tudott talpra állni, és festészetében dolgozta föl minden veszteségét. Az emberi szenvedést vitte vászonra, a művészete terápia volt önmaga számára. Abortuszábrázolásai, a fájdalom és kínlódás önarcképei azonban nemcsak az öngyógyítás eszközei: festményei megrázóak, egyúttal emberi sorsközösségbe is vonnak minket. A szenvedés közös sorsunk, Frida pedig közös művészi értékké növesztette a kínt. Az osztozás lehetősége enyhíti a fájdalmat.

Kép

Frida Kahlo protézise – Forrás: Wikipedia

Traumán, veszteségen átesett emberek arról számolnak be, hogy a feldolgozás után megváltozott az életük. Az óriási veszélyérzet átélése emelheti életünk tétjét, túl tudunk lépni az addigi sérelmeinken, léptéket váltunk, letisztulnak az érzéseink. „Bele kell mennünk a veszteségbe, hogy kijöhessünk belőle” – fogalmaz Pál Ferenc katolikus pap és mentálhigiénés szakember. A megélt trauma után sok embernek javulnak az emberi kapcsolatai, nő az önbizalmuk, és világosabban látják a céljaikat.

A trauma utáni növekedés egyik lehetséges iránya a művészi kreativitás fejlődése, ami megküzdési stratégiából a gigantikus életműig növekedhet. Polcz Alaine fiatal házasként került a világháború poklába, közelről szembesült az elmúlás iszonyával, és személyes veszteségekkel is meg kellett küzdenie. A halál tanulmányozása felé fordult, és ő lett Magyarországon a halál tudományának, a tanatológiának az első képviselője.

Tudományos felismerései mellett szépirodalmi pályát is befutott, de krízisét társadalmi szerepvállalásba, segítő cselekvésbe is fordította: ő teremtette meg a magyarországi hospice szolgáltatás alapjait.

A krízis növekedésre késztethet, erősebbé tehet

A krízisbe bele lehet rokkanni, megtörni, feladni – ezek a reakciók azonban inkább a feladat alóli kibújások, mint válaszok. A krízis lehetőség arra, hogy jobb emberekké váljunk, hogy egyensúlyunkat egy magasabb szinten állítsuk helyre. A krízis gazdagíthat, új stratégiákra taníthat, arra kényszeríthet, hogy régi bőrünket levetve nagyobbat növesszünk, és tágasabb térben mozogjunk.

A tudomány 1990 óta kutatja a szenvedés által előhívott pozitív változásokat a személyiségben. Nagy traumák túlélői utólag képesek új szemszögből szemlélni magukat és másokat, örömforrásokat találni addig apróságoknak tűnő jelenségekben, a puszta szemlélődésben, egy szép természeti képben. A sérülékenység megélése együtt járhat azzal, hogy megérezzük az erőnket, és arról szerzünk tapasztalatot, hogy bármennyire rossz dolog történt is velünk, képesek voltunk azt megoldani és túlélni.

A trauma utáni növekedés lényeges eleme lehet, hogy a túlélő megváltoztatja a fontossági sorrendjét az életfeladatai terén, márpedig a fontossági sorrend szinte azonos magával a személlyel, jellemzi őt.

Sok esetben a túlélő személy az átéltek hatására hivatást módosít, önkéntes munkát vállal, és hitében óriási szintet lép.

A rák túlélőiből sok esetben ápolónő vagy önkéntes segítő lesz. Az alkoholbetegségből szabadult függőkből tapasztalati szakértők és segítő mentorok válnak. Gyógypedagógiai problémával küzdő gyerekek szülei úgy dolgozzák fel a traumát, hogy gyógypedagógusi képzettségre tesznek szert, és életpályát módosítanak.

Küzdelmes felemelkedésekből születhet műalkotás, civil szervezet, szolgáltatás, önkéntesség

„Én egész népemet fogom… tanítani” – határozta el József Attila, a költő, akit épp eltanácsoltak az egyetemről. Az auschwitzi túlélő, Simon Wiesenthal dokumentációs központot hozott létre bujkáló náci bűnösök megtalálására, adatokat és bizonyítékokat gyűjtött a nürnbergi perekhez, és szervezetén keresztül a háború áldozatait segítette. Gándhí fiatal jogi diplomásként Afrikában szembesült először az indiaiakat sújtó megkülönböztető viselkedéssel, és ezután egész életét a faji alapú megkülönböztetés elleni küzdelemre szánta. Az erőszakmentességért folytatott harca hatására elvei nemzetközi szabadságjogi dokumentumokba kerültek. Ken Smith vietnami veterán mintamenhelyet és rehabilitációs programot indított hajléktalan veteránok számára.

Minden kultúra rendelkezik túlélőmítoszokkal és olyan hősökkel, akik a megpróbáltatás útját végigjárva túlnőttek önmagukon, értékeket bontakoztattak ki mások javára, jó kezdeményezések megteremtőivé és részeseivé váltak. Magyarországon is rengeteg olyan pozitív kezdeményezés van, amely mögött egy-egy emberi trauma húzódik.

Szükségünk van a szekrényre, amelyen át Május 35-be jutunk, a szűkös nyúlüregre a Csodaországba éréshez, a 9 és ½-dik vágányra Roxfort felé menet vagy a tornádóra, ami felkapja a házat, és egyenesen ráhajítja a Keleti Boszorkányra. A trauma átjáró ahhoz a világhoz, ahol várnak minket, ahol a feladatunk fogad… Saját mítoszunk megküzdeni a mi sárkányunkkal, kibújni a bőrünkből és a szenvedést életműbe forgatni. A szenvedés nem devalvált valuta, hanem működő tőke.