„Jézus születésének pillanatában fakadt a Balaton tava” – a régi karácsonyok varázslata
Nagyon sok karácsonyi szokás és hagyomány élt a 19. századi Magyarországon, amelyeket a mai napig őriznek a családok. Melyek ezek? Hogyan ünnepelték régen a karácsonyt a kastélyokban, a pest-budai otthonokban és a vidéki falvakban kicsik és nagyok? Milyen hiedelmek, babonák éltek, mi került az ünnepi asztalra, mivel díszítették fel szívüket és otthonukat az emberek?
A karácsonyhoz más és más hagyományok társultak a különböző századokban és országokban, hazánkban is sokféle szokás élt egymás mellett. Másképp ünnepeltek a fővárosban, és másképp az ország különböző tájegységein a falvakban.
Tisztálkodtak, kibékültek
Karácsony böjtjére, azaz december 24-ére a falvakban gondosan kitakarították a házakat és az udvarokat, még a jószágok istállóit is, hiszen a legfontosabb vendéget várták otthonukba: a világra születő Kisdedet. Másrészt az új esztendőt is tisztán, rendben szerették volna fogadni, ezért lemosták a bútorokat, az ágyba friss szalmát tettek, megfürödtek, hajat mostak. Sok helyen a mosakodáshoz babonák, hiedelmek is társultak. Úgy tartották, a karácsony (ritkábban szilveszter, újév vagy vízkereszt) éjszakáján a kútból vagy folyóból merített víz aranyvíz, szerencsevíz, és ha abból isznak, vagy abban mosakodnak, nem lesznek betegek. Gyakran az állatokat is megitatták belőle, hogy ők is erősek, egészségesek maradjanak.
Karácsony böjtjén nemcsak az otthonukat, testüket, hanem a szívüket is igyekeztek díszbe öltöztetni a családok.
Az ünnepre próbáltak a haragosaikkal kibékülni, a szegényebb rokonoknak, a család állandó munkásainak természetbeni ajándékokat küldtek.
Méz, dió és alma
Egyes falvakban az ünnep legjellegzetesebb előkészületei közé tartozott, hogy a lakószobát és a karácsonyi asztalt szalmával hintették be, többeknél az asztal alá szakajtóban búzát, szalmát, takarmányt is tettek. A szalma a betlehemi istállót jelképezte, hogy a betérő Jézuskának, szüleinek és szamaruknak legyen helye.
A keresztény ember a nagy ünnepekre, így a karácsonyra is testi-lelki tisztálkodással készült, amelynek része volt a böjt. Így 24-én, karácsony böjtjén egész nap nem ettek húst, a vacsora egyszerű volt, amit sokfelé mézzel, mézbe mártott fokhagymával kezdtek, hogy távol tartsák a gonoszt, és édes legyen az új esztendő. Egyes vidékeken mézzel ízesített ostyát is ettek, vagy diót törtek, és akinek szép, egészséges volt a dió a héjban, annak nem kellett félnie a betegségektől. Az alma még a diónál is jellegzetesebb étele volt a karácsonyi menünek, aminek fogyasztásához szintén sokféle szokás és hiedelem társult. Bátyán például a gazda egy szép piros almát annyi részre szelt, ahányan a családban voltak, hogy az alma erejével majd a mennyekben is együtt maradhassanak. Az ételek között gyakori volt a mákos tészta, -guba és a kalácsfélék.
Amikor a patak vize borrá változott…
Sok családban máig a szentestén, a vacsora alatti és utáni órák meghitt együttlétében teljesedik ki az advent minden várakozása, és nem volt ez másként száz, kétszáz éve sem. A családok sokáig fennmaradtak, vacsora után gyakran kártyáztak, de a győztesek nem pénzt, hanem diót nyerhettek. Éjfélkor misére mentek, amihez a néphit szintén kötött babonákat.
Úgy tartották, hogy ilyenkor a megszületett kis Jézus elűzi a sötétség hatalmait, megnyílik az ég, csodák történhetnek, például feltárul a jövő, a fiatalok megtudhatják, ki lesz majd a párjuk, az állatok megszólalnak és emberi nyelven beszélnek.
A patak vize borrá változik, a folyóban tej és méz folyik. Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd című könyvében említést tesz egy régi német feljegyzésről 1848-ból, amely szerint Jézus születése pillanatában fakadt a Balaton tava, „mindenkinek álmélkodására, amint a balatoni lakosok még minap is regélik”.
Az első karácsonyfák
Hazánkban a karácsonyfa elterjedése valószínűleg az 1820-as években kezdődött a főurak körében. Brunszvik Teréz grófnő hozta létre Magyarországon az első kisdedóvó intézetet, az Angyalkertet Budán, itt már 1828-ban karácsonyfa mellett ünnepelte Jézus születését a növendékeivel. A fára díszként játékokat, hasznos ajándékokat aggattak, amelyeket aztán a grófnő osztott szét a hivatalnok- és iparosgyerekek, valamint fuvarosok, mosónők gyermekei között. József nádor harmadik neje, Mária Dorottya is díszített fenyőt a család palotájában, és báró Podmaniczky Frigyes magyar politikus is úgy emlékezett, hogy édesanyja állította az egyik első karácsonyfát hazánkban.
A 19. században a nemesi birtokokon a karácsonyt nem szűk körben ülték meg, hanem összetett, szertartásos esemény volt, ahol az alkalmazottakkal és a birtok dolgozóival is együtt ünnepeltek. A Podmaniczky család kastélyában Aszódon délután öt órakor felsorakozott a cselédség, és a családfő mindenkinek átadott egy ajándékot pár szeretetteljes szóval kísérve.
Hatkor három csengettyűszóra kitárult a családfő nappalijának ajtaja, és öt gyermeke is átvehette az ajándékait. Mindegyikük kapott saját karácsonyfát is, amelyek egy nagy asztalon álltak.
Az 1830-as, ‘40-es években már szélesebb körben kezdett divatba jönni a karácsonyfaállítás, és a polgári családokban is megjelent a karácsonyfadíszítés és ünneplés szokása, vidéken azonban sok helyen csak később, a század végén, vagy a 20. század elején. Ekkoriban még kézműves díszekkel, édességgel, almával, dióval aggatták tele az örökzöldeket.
Gróf Andrássy Gyula, a későbbi magyar miniszterelnök családjával 1864-ben a tőketerebesi birtokukon várta az év végét, és egy óriási feketefenyőt díszítettek fel papírrózsákkal, égő gyertyákkal, aranyozott almákkal és diókkal. Szenteste a családon belül ajándékoztak, karácsony napján pedig a birtokon dolgozókkal és gyermekeikkel ünnepeltek a kastélyban, a karácsonyfa körül. Andrássy Gyula felesége, Katinka adta át az ajándékokat, amelyek közül többet ő maga készített.
Királyi karácsonyok
Erzsébet királyné és Ferenc József is gyakran karácsonyoztak Magyarországon gyermekeikkel, sokszor Gödöllőn. Erzsébet királyné épp december 24-én született, így ekkor ünnepelte a születésnapját is. Reggel misét tartottak a kastély kápolnájában, délután pedig itt is volt karácsonyfa és ajándékozás. Erzsébet több karácsonyfát is állíttatott a cselédeknek, személyzetnek, azok gyermekeinek, és külön a saját családjának. A fenyőkön Kugler Henrik udvari cukrász édességei lógtak, köztük színes viaszgyertyák, szalagok, rózsák, az ajándékokat pedig egy fehér abroszos asztalra tették. Az ajándékozást követően játszottak, Mária Valéria például szerette a szembekötősdit. Külön állítottak karácsonyfát a gödöllői gyerekeknek is, amely alatt a diákok és a kicsik átvehették a sok-sok édességet, új ruhát, tanszereket, játékokat.
Mária Valéria maga is készített ajándékokat szeretteinek, édesanyjának egyik karácsonyra Magyarország színezett térképét készítette el. Őt a születésnapja alkalmából is felköszöntötte, mindig magyarul.
Az ünnep itt sem csak az ajándékozásról szólt. Mária Valériát magyar királykisasszonynak is nevezték, mert kiskorától csak magyarul beszélt hozzá édesanyja, és sok időt töltöttek hazánkban. Oktatója Rónay Jácint püspök volt, aki több karácsonyt is leírt. Egyik alkalommal este hat órakor körbeállták a Bécsből érkezett, Jézus születését ábrázoló képet, és Mária Valéria zongorakísérete mellett karácsonyi dalokat énekeltek udvartartásával. A szoba egyedüli világítása az átlátszó kép mögötti kis lámpa volt, így csak később vették észre, hogy a királyi pár is belépett hozzájuk. A dalolók a meglepetéstől elnémultak, de a királyi pár további éneklésre buzdította őket. Egy későbbi karácsonyra így emlékezett a püspök: „a felség születése évfordulóját zajtalanul ültük meg. Tizenegy órakor őfelségeiknek s a főhercegasszonynak csendes misét szolgáltam. Este hat órakor a felséges asszony termében égő gyertyák s az apró zászlók egész erdeje lobogott az óriás karácsonyfán, melynek ágai, mintha csak hódolnának, mélyen meghajoltak a szebbnél szebb bonbonok terhe alatt…”
Így ünnepelt a főváros
Karácsony idején Pest-Budán nagy volt a sürgés-forgás. A boltok kirakatait feldíszítették, a Duna partján sátrakban árulták az ajándékokat: aranyozott diót, kis játékhangszereket, cukorból készült babákat, bárányokat, díszes varródobozkákat. Az asszonyok karácsonyi jótékonysági vásárokat és előadásokat rendeztek, hogy pénzt gyűjtsenek a rászorulóknak. Kovács Dóra idegenvezető írja a könyvében, hogy ekkoriban Pest szíve a Belvárosi Plébániatemplom körül dobogott. A Templom térből nyílt a Városház tér, ahol a város legnagyobb és legforgalmasabb piacán telente fenyőfák százait árulták a vásáros bódék között.
Előfordult, hogy ha befagyott a Duna, a fenyővásárt a fűrészporral felszórt jégen tartották meg.
A Váci utcán és a Lipót utcán is hömpölygött a vásárló tömeg. A vásári kofáktól beszerezhettek a nézelődők mikulásokat, krampuszokat, fababát, szentjánoskenyeret, aszalt körtét, görög mazsolát, mandulát, narancsot, szentképeket, karácsonyi rozmaringcsokrot. A 19. század utolsó harmadában változott a városi kép, már gázvilágítású, végül villanyvilágítású kirakatokban csodálhatták meg a vásárlók a karácsonyi ajándékkínálatot. A kézi készítésű játékok között már megjelentek tömeggyártású termékek is: kisvonatok sínekkel, drága babák.
Az ünnepi időszakot a városiak nemcsak otthon töltötték, városszerte számtalan program csábította őket kimozdulásra. A gyerekeket elvitték cirkuszba bohócokat, állatokat és tűzijátékot nézni, külföldről bűvészek érkeztek, akik varázslatos bűvésztrükkökkel kápráztatták el a közönséget, a felnőtteknek pedig hangversenyeket és kiállításokat rendeztek. 1870-től már a Városligeti Műjégpálya mai elődjén korcsolyázhattak az emberek telente. Karácsony idején a hölgyek és urak katonazenekar játékára suhantak a jégen.
Petőfi csillagot készít
A polgári családok nemcsak szűk körben ünnepeltek, gyakran átmentek egymáshoz a barátok, rokonok, és együtt díszítettek fenyőfát, vacsora után kártyáztak, vagy a kandallónál szobai tűzijátékot készítettek, amihez az eszközöket megvehették a boltokban. A jómódú családok táncesteket, összejöveteleket is rendeztek ismerőseiknek. Kovács Dóra idéz Csapó Mária emlékiratából is, amelyből kiderül, hogy a 13 éves lány az 1840-es évek elején az otthoni karácsonyi ajándékosztás után édesanyjával táncmulatságba ment. Itt táncolt először leendő férjével, Vachott Sándorral. Pár év múlva már Vachott Sándornéként ünnepelte saját szép lakásában férjével és annak íróbarátaival a karácsonyt. A meghívottak között volt az ifjú Petőfi Sándor is, aki épp a fenyő díszítésére ért oda, és segített barátjának színes csillagokat lógatni a karácsonyfára. Később régi szokás szerint összeültek a fa mellett, és Mária húgának, Etelkének készítettek csillagot.
Huszonnégy ágra osztották fel, és mindegyikre egy-egy férfinevet írtak. Petőfi, aki megszerette Etelkét, az egyik csillagágra egy rövid verset is írt neki.
Ezt a csillagot Etelkének az ágya alá kellett tennie, és hajnalban a sötétségben egy ágat leszakítani. A babona szerint a lányoknak a leszakított ágon szereplő név súgta meg, hogy hívják majd a jövendőbelijüket.
Források:
- Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd; A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából, http://mek.niif.hu/04600/04645/html/index.htm
- Podhorányi Zsolt: Gyerekek a kastélyban, Kossuth Kiadó, 2019.
- Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné a születésnapját Gödöllőn ünnepelte/tumag.hu
- Rónay Jácint: Erzsébet királyné udvarában (1871-1883), sajtó alá rendezte Vér Eszter Virág és Borovi Dániel, Erdélyi Szalon Kiadó, 2022.
- Kovács Dóra: „A királyék megint itthon vannak!”, Álomgyár Kiadó, 2020.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Ezek a legkülönösebb karácsonyi szokások világszerte – Disznóállkapocs a kandallóban és szerencsehozó mandula
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
