A kétszer ledöntött munkácsi turul históriája – avagy a történelem sajnos ismétli önmagát

Ezeréves história

A honfoglalás ezeréves évfordulóját, 1896-ot a ritka boldog békeidők nyugalmát élvező magyar állam igyekezett méltóképpen megünnepelni. Az országgyűlés a millenniumi évben elfogadott VIII. törvénycikkében rögzítette, hogy a magyar honfoglalás és az ezeréves államiság „maradandó emlékekkel való megörökitése czéljából” Budapesten egy, vidéken hét emlékművet állít fel az évforduló tiszteletére. A törvénycikk ezenkívül 400 új népiskola, a Halászbástya mellett ma is látható Szent István-szobor, illetve egy „szépművészeti muzeum” (sic!) megépítéséről is rendelkezett.

Hosszas tárgyalás után jelölték ki a hét emlékmű számára a hét vidéki helyszínt: a nyitrai Zobor-hegyet, a dévényi várhegyet a Morva folyó dunai torkolatánál, Pannonhalmát, a zimonyi várhegyet, Pusztaszert, Brassóban a Czenk-hegyet és végül, de nem utolsósorban a munkácsi várdombot.

Ha valaki a döntést megelőző parlament vitában azt mondja, a hét tervezett vidéki emlékműből alig két évtized múlva öt az ország határain kívülre kerül, bizonyára kinevetik…

Miért pont turul?
A „turul” szó török eredetű, és vadászsólymot jelent. A turul a magyar eredetmondák legendás madara, Attila hun királytól Géza fejedelem idejéig a koronás turul volt a magyarok hadi jelvényén Kézai Simon történetíró szerint. Álmos vezért is egy mitikus sólyomszerű madártól eredezteti a népi hagyomány, a honfoglalás eseményeinél is szerepet tulajdonítottak neki, és az Árpádok idején is használatos jelkép volt. A nemzeti öntudat megerősödése idején, a 19. században vált újra a magyar nemzeti identitás és összetartozás szimbólumává.

Munkács felől tornyosulnak a felhők

Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő áldozatos munkájának köszönhetően a szót hamar tett követte: az előmunkálatok már 1895 tavaszán megkezdődtek, az egy évvel későbbi központi ünnepségek idejére az alapkőletételre mindenhol sor került, a zimonyi, brassói, nyitrai és dévényi emlékmű el is készült. A munkácsi vár Hunyadi-tornyára tervezett turulszobor megépítése kicsit elhúzódott, ugyanis fel kellett számolni a várban régóta működő fegyházat, az alapkőletételre csak 1896 júliusában került sor. Bezerédi Gyula szobrászművész turulszobra végül egy, Berczik Gyula által tervezett 33 méter magas obeliszk tetejére került, ahonnan alig egy emberöltő erejéig hirdette, hirdethette a magyarság ezeréves európai múltját.

Trianon után Kárpátalja az újonnan keletkezett csehszlovák államhoz került. A prágai vezetés a rezsim megszilárdítása után határozott úgy, ideje érdemben leszámolni a magyar múlt emlékeivel.

A jobban szem előtt lévő dévényi és nyitrai emlékoszlopokat már 1921-ben ledöntötték, a munkácsi turulnak kicsivel több idő jutott.

1924-ben a várat kaszárnyává alakították, a csehszlovák katonák mégsem gyakorlatozhattak a szobor árnyékában, így a turulnak mennie kellett.

Egy helyi újságíró, R. Vozáry Aladár ezt írta 1924. december 28-án, a szobor eltávolításának másnapján:

„Délután fél három óra körül járt az idő. A turulnak kőkockába ragadó karmait lefűrészelték. Az oszlop tetején hosszas és erős munka után egyszer csak megmozdult a turul. Az emberkezek megmozdították, kimozdították helyéről. Lánc, kötél, a rabság szimbólumai vették körül s aztán parancs és utasítás szerint leeresztették a földre. Nem hangzott továbbra sem egyetlen hangos szó sem. Azoknak bensejében, akik ott voltak, sírt a lélek, zokogott a szív. Fájt nagyon, fájt kimondhatatlanul, ami történt […] Egy távolabb eső faluban megszólalt a lélekharang. Valakinek lelke ugyanakkor szállt vissza az egek Urához.”

A szobor még aznap a várárok mélyére került, az obeliszkbe mélyedt karmokat csak napokkal később távolították el. A húszas években a magyar sajtó egy ideig arról cikkezett, hogy a csehszlovákok a közeli Sátoraljaújhely vasútállomásán egy magyar küldöttségnek átadhatják az eltávolított szobrot, de erre végül soha nem került sor.

A magyar kormány kérését a csehek azzal utasították vissza, hogy a szobrot időközben beolvasztották. Korabeli felvételek bizonyítják: hazudtak.

A madár egészen 1945-ig pihent a vár egyik félreeső szegletében, a felsővár udvarán. Ekkor a benyomuló szovjet csapatok, mondván, csak meg kellene emlékezniük a „dicsőséges” hódításról, győzelmi emlékművet emeltek Munkács főterén. Az obeliszk tetejére szánt bronz vörös csillag (és Popovics Béla helytörténész szerint még sok másik) a szobor testéből készült: az eredeti turult a közeli Frigyesfalva öntödéjében beolvasztották. A következő évtizedekben tartotta magát egy tévhit, hogy a szobor végül megmenekült, Ungvárra került, de ma már világos, azt 1945-ben megsemmisítették, pontosabban „újrahasznosították”.

Visszaszáll a turulmadár

A munkácsi milleniumi emlékmű tehát nem veszett el, csak átalakult – szovjet módra. A szerencsének és néhány helyi magyar ember állhatatos munkájának köszönhetően néhány eredeti elemét azért sikerült megmenteni. A Pákh család évtizedekig őrizgette a turul levágott bronz (más források szerint vörösréz) lábfejét, a ledöntött emlékműből megmaradt néhány tömb pedig egy munkácsi családi ház fészerében várta az idők jobbra fordulását. Végül az Amerikába emigrált, Munkácsy-gyűjteményéről elhíresült Pákh Imre közbenjárása és bőkezű anyagi támogatása mellett sikerült újjáépíteni a turulszobrot. Pákh saját vagyonából tetemes összeget áldozott a 2008-ban átadott közel egytonnás, 2,5 méter magas turulszobor megépítésére. Az ukrán városvezetés által pár nappal ezelőtt brutális módon, indokolatlanul, ráadásul nem is teljesen törvényesen eltávolított turulszobor Mihajlo Beleny (Belény Mihály) magyar származású ukrán szobrász munkája volt.

Brutális, illegális és felesleges

Az eltávolítás körülményei egészen megdöbbentők, és kiválóan szemléltetik az ukrán városvezetés cinizmusát. Október 12-én a munkácsi vármúzeum igazgatója levélben fordult a városi tanácshoz, amelyben kezdeményezte a szobor eltávolítását. A döntés már másnap megszületett. A műemlékvédelmi bizottság állásfoglalása nélkül, Andrij Baloga polgármester támogatása mellett egyszerűen átnyomták a közgyűlésen. Sajtóértesülések szerint Baloga össze sem hívta a grémiumot. A hivatalos tájékoztatás szerint azt légiriadó miatt zárt körben, egy óvóhelyen tartották meg, de úgy tudni, egyszerűen megszerezték a szükséges számú ukrán képviselő aláírását, majd október 13-án kiadták a határozatot.

Hogy hol, kik és hányan fogadták el a határozatot, azt a vonatkozó jogszabálynak ellentmondva, mindmáig nem hozták nyilvánosságra.

A döntés után alig két órával (!) a megbízott munkások neki is estek a szobornak, a keletre, Verecke felé néző turult néhány óra alatt ledöntötték, s ahogy száz évvel korábbi párját, ezt is a várárokba hajították. Helyére, legalábbis a városvezetés tervei szerint, hamarosan az ukrán kiscímer, egy háromágú szigony (trizub) kerül.

„Nemzetgyűlölet hazafias köntösben”

Abban a régióban, amely – amennyire lehetséges ez egy háborúban álló ország esetében – eddig békében élte mindennapjait, rendkívüli felelőtlenség etnikai feszültséget szítani a helyi ukrán többség és az őshonos magyar közösség között. Érthetetlen, hogy miközben Viktor Mikita, Kárpátalja kormányzója nem győz hálálkodni a magyar kormánynak, a munkácsi vezetés egy ilyen barátságtalan lépésre szánja el magát. Nem csoda, hogy a szobor eltávolítása nemcsak Munkácson, egész Kárpátalján komoly visszhangot keltett. 2008-ban még a munkácsi ukrán városvezetés támogatása mellett avatták fel a szobrot, 2022-ben pedig a sajtóvisszhangok alapján mindenképp a helyi ukrán többség akarata ellenére távolították el. A transkarpatia.net ukrán hírportál arról ír, Andrij Baloga apja, Viktor Baloga parlamenti képviselő korábban kiváló kapcsolatokat ápolt az oroszbarátságáról ismert ukrán oligarchával, Viktor Medvedcsukkal, akit az ukrán hatóságok ez év áprilisában kollaboráció vádjával őrizetbe vettek, majd szeptemberben egy fogolycsere keretében kiadtak Oroszországnak. A portál azt írja, az egyébként moszkvai születésű (!) fiatal polgármester ezzel a lépésével egyrészt saját (és persze apja) elköteleződését igyekszik bizonygatni Kijev irányába, másrészt viszont akarva-akaratlanul az orosz vezetés érdekei szerint cselekszik.

Moszkva ugyanis annak ürügyén indította meg morálisan igazolhatatlan háborúját, hogy az ukrán vezetés rosszul bánik az ország kisebbségeivel.

Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kommunikációs titkára a kepmas.hu érdeklődésére elmondta, a Baloga család országszerte ismert arról, hogy jó kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal. „Egyre kellemetlenebb lehet ez az orosz vonal, az ukrán sajtóban többször is támadták őket emiatt, így a szobor eltávolítása vélhetően csak egy eszköz arra, hogy szabaduljanak ettől a bélyegtől” – fűzte hozzá. Darcsi szerint a turul helyére tervezett ukrán kiscímernek bőven lett volna helye a várban máshol, ezt a döntést nem lehet másként értékelni, mint a nyilvánosságnak szánt üzenetként. Ezt látszik megerősíteni az is – tájékoztatott a kommunikációs titkár –, hogy a megyei vezetés elítélte a cselekedetet. Jelenleg is vizsgálják a szoboreltávolítás körülményeit, a KMKSZ pedig az illetékes ügyészséghez fordult az önkormányzatok működését szabályozó törvény megsértése miatt. „Balogáék most vélhetően túl messzire mentek” – mondta.

Hogy mi van a szoborral, egyelőre nem tudni. Darcsi arról tájékoztatott, hogy a munkácsi vár bástyája jó ideje le van zárva a nagyközönség elől, mivel onnan rálátni egy közeli katonai támaszpontra. Most még szigorúbban őrzik a környéket, a múzeum munkatársait sem engedik a torony közelébe, így nem tudni pontosan, mi lehet a szoborral. Valószínűleg most is a várárokban hever, hiszen a nehezen megközelíthető helyszínről daruval sem egyszerű kiemelni. A turult annak idején helikopterrel, különleges precizitással kellett a helyére tenni, lerombolásához, rengeteg rosszakarat mellett, néhány hidegvágó és egy vastag kötél is elegendőnek bizonyult….