„Mindig a kismama élményein múlik, mi tekinthető traumatikusnak” – Hogyan lehet feldolgozni a szülés élményét?

Nincs két nő, akik gyermekük megszületését követően ugyanúgy éreznének a szüléssel kapcsolatban, és ez így is van rendjén. Mások vagyunk, másképp éljük meg a világ nagy dolgait, és semmi szégyellnivaló nincs abban, ha olykor szakemberhez fordulunk, mert nem tudunk lelkileg helyre tenni magunkban bennünket ért eseményeket.

A szülés során számos hatás ér egy nőt, és rengeteg – fájdalommal tarkított – testi folyamat zajlik le, amíg egy gyermek a világra jön.

Napjainkban több lehetőség közül lehet választani, már ami a szülés módját és viszonyait illeti, s ezek segíthetik az édesanyát abban, hogy a legmegfelelőbb körülmények között hozza világra gyermekét, és a szülésre később pozitívan tudjon visszagondolni.

A szülés megélése – saját szemszögből

Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis mindkét gyermekem születésekor zömmel pozitív élményeim voltak. Megfelelő kórházi szakorvosi ellátást kaptam, mindkét babánál természetes koponyavégű szülésem volt, és semmilyen komplikáció nem lépett fel. Természetesen, mint majdnem mindenki, én is elmondhatom magamról, hogy voltak a szüléseimnek olyan pillanatai, amelyekre nem szívesen emlékszem vissza, de úgy gondolom, ez csak a kiszolgáltatottságomnak és az aktuális fájdalomnak volt köszönhető. A szülésznő, a szakorvos és a férjem maximálisan helytálltak az egész folyamat alatt, minden szakmai és családi segítséget megkaptam, amit ilyenkor meg lehet. Azt mondhatom, hogy a két gyermekem születését teljesen feldolgoztam, bár nem tagadom, a szülést követően voltak olyan napjaim, amelyeken végigpörgettem a kórházi eseményeket magamban. Egy kicsit belemélyedve, visszaemlékezve érzelmileg és testileg is helyre tettem magamban az elmúlt hetek történéseit. A szüléseimről nyíltan tudok beszélni.

Vannak azonban édesanyák, akiknek nem úgy alakul gyermekük világra hozatala, ahogy elgondolták, esetleg rossz élményekkel, negatív benyomásokkal távoznak a szülést követően. Ők másképp dolgozzák fel a szülésélményt, és előfordul, hogy szaksegítségre van szükségük.

Szita Bernadett klinikai szakpszichológus szerint egy nő számos okból traumának élheti meg gyermeke megszületését, például mert hirtelen beavatkozásra van szükség, esetleg sürgősségi császármetszést kell végrehajtani. A pszichoterapeuta szerint nemcsak testi, hanem lelki tényezők miatt is negatívba fordulhat át egy szülésélmény.

„Előfordulhat, hogy semmilyen extra beavatkozásra nincs szükség, de a szülés máshogy zajlik le, mint amire a kismama készült; tehát vagy azt éli meg, hogy »nem teljesített elég jól«, nem tudott a saját elvárásainak megfelelni, vagy a szülés körülményei nem feleltek meg annak az elképzelésnek, ami az ő fejében volt” – mondja Bernadett.

Fejér Noémi családterápiában képzett anya–magzat kapcsolatanalitikus szerint a nők nagy számban kérik szülésélményük feldolgozásához szakember segítségét, ugyanis nem tudják a traumatikus szülésüket egyedül feldolgozni, és úgy érzik, ez kihat a mindennapjaikra, a gyermeknevelésre, a párkapcsolatukra vagy esetleg egy újabb várandósságukra.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Mi számít negatív szülésélménynek?

Számos olyan tényező lehet, amely negatívan hathat a kismamákra, természetesen minden megítélés kérdése. Vannak, akik a méltatlan bánásmódot sorolják a negativitások közé, de sok édesanya a kórházi szülést mint tényt is negatívnak véli, kiváltképp akkor, amikor szülését eredetileg otthon tervezte.

Bár manapság a legtöbb kórház már a baba azonnali mellre tételét és a folyamatos baba–mama testi kontaktust preferálja, előfordul, hogy a kismama nem kapja meg egyből a gyermeket, vagy bizonyos időre le kell adnia a csecsemőosztályon, így a kontaktus elvesztése is sokaknál rossz érzést eredményez. Egy hazai kutatásból kiderül, hogy a szülésélményt a tárgyi feltételek, a szakemberek hozzáértése és maga a szülés sikeressége befolyásolhatja.

A nem tervezett császármetszés egyértelműen negatív szülésélménynek számít.

Akkor is gyakori a rossz értékelés, ha az édesanyát veszélyeztetett kategóriába sorolták a terhessége során. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért vizsgálatából kiderül, hogy ahogyan romlik egy család anyagi helyzete, azzal arányban nő az anya szülésének negatív megítélése.

Szita Bernadett tapasztalatai szerint nem feltétlen a kézzel fogható objektív dolgok vagy körülmények számítanak negatív szülésélménynek. „Mindig a kismama megélése határozza meg, hogy mi tekinthető traumatikus szülésélménynek. Soha nem tesszük azonos mérlegre két ember nehézségeit, traumáját. Pszichológusként ugyanúgy foglalkozhatunk azzal, ha valaki például a saját elvárásainak nem felelt meg, és ezért élte meg kudarcnak a szülését, mint azzal, ha valakinél valamilyen kritikus életesemény történt. A hangsúly a szubjektív megélésen van.”

Szülésélmény-feldolgozás – szakemberektől

Ha egy rossz esemény, élmény történik az ember életében, amely traumatizáló hatással van, az ember kibillen az egyensúlyából, a harmónia és a balansz megszűnik egy időre az életében.

Egy szülésélmény-feldolgozó beszélgetésen a korábbi pozitív, jó viszonyrendszert állítják vissza a szakemberek a terápiás alkalmak során.

A szakember realizálja az édesanyában, hogy ami történt, megtörtént, a traumatikus élmény már a múlté.

Fejér Noémi tanácsadó szakpszichológus, EMDR-terapeuta-jelölt segítségével betekintést nyerhetünk egy foglalkozásba. „A terapeuta és a páciens röviden felidézi, újra intenzívvé teszi az emléket. Utóbbi minél részletesebben kifejti, mit gondolt akkor önmagáról, milyen érzelmei voltak, mi az a kép, amely megjeleníti számára az emléket. Utána kérjük a pácienst, hogy kezdjen el erre az emlékre gondolni, majd ezzel egyidőben szemmozgásokat kiváltó, elterelő ingereket kap. Ezek lehetnek kétoldali vizuális ingerek, vagy felváltva mindkét fülbe adott auditív ingerek, illetve kézre, lábra vagy más testrészre adott érintéses stimulációk. A hatásukra jobbra-balra végzett gyors szemmozgások az EMDR-terápia specifikus hatótényezői, segíteni tudnak az agynak abban, hogy az emlék konszolidálódjon. Egy ilyen emlékfeldolgozás során a jelen egyre inkább elválik a múlttól, azaz világossá válik, hogy annak a múltbeli történésnek vége van.”

A feldolgozó beszélgetések egyik pszichoterapeutánál, szakembernél sem ugyanolyanok, bár az alapok nyilvánvalóan hasonlók, a módszerek és a beszélgetéssel töltött idő páciensenként és szaktanácsadóként változó. Szita Bernadett hozzáteszi, hogy mivel minden embernek egyedi az élményvilága, a kezelések tekintetében nem lehet általánosságokat megfogalmazni. A szülésélmény feldolgozása hosszabb folyamat, nem egy egyalkalmas beszélgetés alatt történik meg.

Az édesanya saját tempójában haladva zajlik a terápia, ahol átbeszélik a szakemberrel a számára meghatározó élményeket, amelyekre támogató, megerősítő, megértést segítő visszajelzést kap.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Pexels/Isaac Hermar

A negatív szülésélmény a későbbiekre is rányomhatja bélyegét

Az élet további mindennapjaira egy negatív szülésélmény súlyos hatással lehet – ebben a szakemberek egyetértenek. Fejér Noémi, aki többek között a Kalandok Szárnyán Meseterápiás Műhely alapítója is, és Szita Bernadett szakpszichológus is úgy véli, ha egy édesanya negatívan éli meg a szülést, az hatással van a kapcsolataira és a jövőjére egyaránt. A szorongó, problematikus mindennapokban kulcsfontosságú, hogy mindenki felismerje, szükség van szakmai segítségre, és a családon belüli kommunikáció is felértékelődik ebben az időszakban.

„Praxisomban sűrűn keresnek fel a családok korai regulációs zavarokkal (extrém sírás, nehéz alvás, evési nehézségek, érzelemszabályozási problémák: düh-, indulatkezelés), és az anamnézis feltárása során az édesanyák gyakran számolnak be negatívan megélt szülésélményekről. Ha sikerül a szülésélményt feldolgozni, az anya könnyebben tud azonosulni (mentalizálni) gyermeke belső állapotával, szenzitívebben, időben, adekvát módon reagál a baba jelzéseire a kritikus és a további időszakban. Ez segíthet csökkenteni a regulációs nehézségeket, és kialakítani a partnerrel egy új intim viszonyt” – teszi hozzá Fejér Noémi.