Beszteppelve – bevezetés az ír sztepp bűvöletébe, avagy Michael Flatley-nek lehet-e magyar utóda

Black bird, hornpipe, jig. Ismerős kifejezések? Számomra egyáltalán nem voltak azok, amíg közelebbről meg nem ismerkedtem az ír szteppel. Michael Flatley neve ugyan ismerősen csengett, ám mindaddig, míg el meg nem látogattam a Gaelic Thunder tánccsapat edzésére, el sem tudtam képzelni, milyen is lehet ez a sport. Elöljáróban talán annyit, hogy a látszat ellenére egyáltalán nem könnyű.
Ismerkedés az ír szteppel és egy igazán figyelmes oktatóval.

ír sztepptáncosok fellépés közben
Kép: Ambrózy Erzsébet

„Jobb láb elől, bal láb hátul, lábfej kiforgat, kezünk ökölben!” – kezdi az edzést Ambrózy Mária Linó, a Budapesti Budo és Mozgmásművészeti Egyesület (BBME) ír sztepp szakosztályának oktatója. „Há-point, há-point, hopp! Há-point, há-point, hopp!”

Velem szemben egy teljes falfelületet beborító tükör, amelybe pillantva eleinte azzal szembesülök, hogy borzasztó nevetségesen próbálom leutánozni a tánccsoport számára már régóta jól ismert mozdulatokat. „Ez egy tanult mozgásforma, senki nem közlekedik így az utcán. Nem két év alatt lesz belőled Michael Flatley!” – próbál Linó mosolyogva bíztatni két bizonytalan tánclépésem között. Jobb lábam elől kifelé áll, bal lábam közvetlenül mögötte szintén kifelé fordítva, miközben erősen koncentrálok, hogy végig egyenesen álljak, és ki ne röhögjem magamat. „Amikor egyszer bejött hozzám valaki az utcáról azzal, hogy ő akar lenni Michel Flatley reinkarnációja, azt mondtam neki, hogy ha három évet intenzíven letol velem, és mellette még otthon is rendszeresen gyakorol, akkor utána majd beszélhetünk arról, hogyan is mehetnénk tovább!”

Ahogyan sztenderd táncokból sem egyfélét ismerünk, úgy az ír táncból is több műfaj létezik. A black bird, a hornpipe és jig mellett számontartanak például úgynevezett „light reel” és „hard” táncot is. Ellentétben viszont a sztenderd táncokkal, az ír táncnemek egymásra épülnek, tehát egyik sincs meg a másik nélkül. Alapvetésnek számít az is, hogy „light” alapok nélkül nem lehet elsajátítani a „hard” technikát. Mégis, az első edzésemen a látványosabb „hardot” is kipróbálhattam, méghozzá a Linótól kapott szteppcipőben.

„Ezek a speciális cipők elől-hátul marhabőrből és szaruból készülnek. Egy ilyen lábbelihez még tánccipőboltban sem lehet hozzájutni, mi is Dublinból rendeljük őket.”

Az edző tanácsára a cipőcsatot lazán illesztettem rá a cipőre, hogy semmiképp ne repüljön le a lábamról.

„Az ír sztepp light balettalapokkal rendelkezik. Személy szerint jobban szeretek kopogni, de türelmesen meg kellett tanulnom a lightot is. A light típusú tánc idősebb korban igen megviseli a lábat, de egyébként jót tesz a lábboltozatnak” – mesél tovább Linó.

Újabb, kicsit bonyolultabb lépések alaposabb szemrevételezése után, körülbelül negyedóra múlva le is veszem a cipőt: elsőre talán ennyi elég is volt. Már az alaplépések elsajátítása is komoly kihívás elé állított, de azért sikerélményben is volt részem: a végére már egészen belejöttem! Linótól aztán azt is megtudom, hogy viszonylag későn, 31 éves korában, egy baleset utáni rehabilitáció során próbálta ki először a szteppet.

„2001-ben egy ju-jitsu versenyen elszakadt a térdszalagom. Amikor a baleset után két hónappal levették a lábamról a gipszet, nagyon zavart, hogy ellustult a combizmom. A doktor akkor azt javasolta, hogy mielőtt visszamegyek jitsuzni, keressek valamilyen ugrálós sportot. Ebből lett aztán az ír sztepp.”

Amikor Michael Flatley 2000 júliusában Budapesten fellépett a Lord of the Dance show-val, a közönség soraiban Linó testvére egyből beleszeretett az ír táncba, egy évre rá pedig meg is alapította az Irish Feet tánccsoportot. Linó pedig az ő hívására ment el az első ír sztepp órájára, ahol egyből magával ragadta a tánc különleges hangulata.

„Úgy voltam vele, hogy ha már elkezdtük, akkor csináljuk igazán jól! Volt, hogy napi 4-5 órákat gyakoroltam. Akkoriban a férjemmel volt egy állateledel-üzletünk, ahol a vevők unszolására mindig meg kellett mutatnom, hogy mit tanultam – így kaptak egy kis showműsort is.” (nevet)

Az ír sztepptánccal a szélesebb nyilvánosság a Riverdance tánccsoport 1994-es Eurovíziós Fesztiválon bemutatott előadása révén találkozhatott. A Michael Flatley rendezte produkció hatására a műfaj rövid időn belül világszerte népszerűvé vált.

„Flatleynek sokat köszönhet a műfaj, hiszen ő tette világhírűvé. A mester jelenleg hatvanöt éves, és nagyon jól néz ki, persze ennyi idősen már nem tarthat edzéseket” – mondja Linó, aki arról is mesélt, hogy a világsztárral volt alkalma személyesen is találkozni. „A 2005-ös Celtic Tiger Show-n hozott minket össze a sors, ahol a testvérem még puszit is kapott tőle. Eli azt mondta viccesen, hogy egy hétig nem mos arcot!” (nevet...)

Linónak a kétezres évek eleje óta több világhírű tanára is volt, köztük Flatley egykori szólótáncosa, Ronan Morgan.

„Ronan Morgan egy évig tanított – ő egyébként Flatley egyik legjobb táncosának számított. Az Írország Nemzeti Bajnoka címmel kitűntetett, egykori Riverdance Show-tag, Catherine Gallagher két évig, a Riverdance hajdani szólótáncosa, a kanadai Deirdre Hamilton pedig szintén két évig oktatott” – teszi hozzá Linó.

Ambrózy Mária Linó egykori válogatott atléta, 400 méteres gátfutó. 1991 óta fitness edző.   A Budapest Honvéd atlétájaként magyar bajnoki címet szerzett, azonban 20 éves korában egy sportbaleset miatt elszakadt egy ér a talpán, emiatt atlétikai pályafutása abbamaradt. A japán eredetű ju-jitsu küzdősport 1. danos mestere.

Ambrózy Mária Linó
Ambrózy Mária Linó - Kép: Ambrózy Erzsébet

Linó szakosztályvezetői teendői mellett fellépéseket szervez, sőt még a tánccsoport fellépőruháit is ő díszíti.

„A rám jellemző robbanékonyság a kor előrehaladtával sajnos egyre inkább csökken, márpedig a sztepphez az bizony elengedhetetlen lenne! A lassabb táncokkal nincsen gondom, de a pokoli gyorsakat már inkább nem vállalom. Hála égnek, jók az alkati adottságaim, így nem jelent problémát a színpad, de úgy tervezem, egy-két év múlva már csak tanítok majd, és szakosztályvezetőként irányítom a csapatot. Annak ellenére, hogy kétszeres Európa-bajnokok vagyunk, teljes mértékben önfenntartóként működünk, a fellépőruháinkat is mi magunk varrjuk.”

Beszélgetésünk során azt is megtudom, hogy az ír sztepp egyáltalán nem egy populáris műfaj – kifejezetten egy rétegízlést vonz. Akik pedig igazán profik, már gyerekkorunkban elkezdik. Ezt a sportot még Írországban is inkább jobban szeretik nézni, mint művelni.

„Egyre inkább azt látom, hogy a fiatalok nehezen szánják rá magukat az olyan tevékenységekre, amihez kellő idő, energia és kitartás szükséges.”

„Összességében nehéz rávenni az embereket arra, hogy mozogjanak, ám aki egyszer lejön, és megtetszik neki a sztepp, már nehezen szabadul.”

Persze nem mindenki rest, Linónak például van egy tanítványa, aki minden héten Székesfehérvárról jár fel Budapestre csak azért, hogy nála szteppelhessen. Ami pedig engem illet: az teljességgel kijelenthető, hogy nem belőlem lesz a magyar Michael Flatley. De az már sokkal kevésbé megkérdőjelezhető, hogy egyszer esetleg visszatérek a hatalmas tükör elé…  

 

 

 

 

 

 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti