Amerikában iskolába járni is veszélyes – feldolgozhatatlan tragédia, ami Texasban történt

Tess Marie Mata. Meghalt tízévesen. Szerette a Tik-Tok-on látott táncokat, Ariana Grande-t és a Houston Astros baseballcsapatot. Egy ideje már spórolt a zsebpénzével, hogy a családjával elmehessen Disney World-be, de már soha nem juthatnak el oda együtt. Eliana „Ellie” Garciá, a család öt lánya közül a második legidősebb gyerek. Szerette az Encanto című animációs filmet, a pomponcsapatokat és a kosárlabdát. Arról álmodozott, hogy egyszer majd belőle is tanár lesz, de golyót kapott kilencévesen. Jose Flores Jr. Negyedik osztályos volt. Energikus gyereknek jellemezték, aki szerette a baseballt és a videójátékokat. Annabell Guadalupe Rodríguez tízéves volt. A családja azt mondta, hogy ugyanabban az osztályteremben volt, mint az unokatestvére, akit szintén meglőttek és megöltek. A kisiskolás Amerie Jo nemrég kapott telefont a születésnapjára. Már nagyon vágyott rá.

A szemtanúk szerint azzal próbált segítséget hívni a támadás során, mert meg akarta menteni az osztálytársait, de a többiekkel együtt ő is értelmetlen halált halt a Robb Elementary nevű iskolában, Uvalde-ben.

Eva Mireles pedagógus. 44 éves volt, amikor az ámokfutó végzett vele, miközben testével védte a rá bízott gyerekeket. Férje és lánya gyászolja.

Összesen 19 gyerek és két felnőtt halt meg az elmúlt évtized legbrutálisabb iskolai lövöldözésében a Texas állambeli Uvalde-ben. A hatóságok szerint az ámokfutó – akit a támadás során lelőttek – nem több mint egy órát töltött az iskolában, szenvedést hagyva maga után.

Gépfegyver mint születésnapi ajándék?!

Az elkövető, a 18 éves Salvador Ramos a helyi középiskolába járt. A két AR típusú gépkarabélyt legálisan vásárolta születésnapjára a helyi sportboltban, két különböző időpontban, egy másik napon 375 lőszert is vett.

Amerikában államonként eltérő fegyvertartással kapcsolatos szabályok vannak, Texas azonban mind közül a legmegengedőbb.

Egy fegyverboltban pusztító gépkarabélyt vásárolni majdnem olyan egyszerű, mint ma Magyarországon bemenni a dohányboltba venni egy doboz cigit.

Az Egyesült Államokban a legmagasabb a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok aránya a fejlett világban. A CNN átfogó statisztikai összesítéséből az is kiderül, hogy amíg Amerikában 100 ezer emberre több mint 4 lőfegyveres gyilkosság jut, addig Magyarországon, ahol nagyon szigorú szabályozás van érvényben, ez a szám mindössze 0,1. 

A hírportál szerint az Amerikai Egyesült Államok az egyetlen olyan ország a világon, ahol hivatalosan több fegyver van, mint ember: 100 amerikai polgárra 120,5 lőfegyver jut. A Gallup 2020. októberi felmérése szerint az amerikai felnőttek körülbelül 44 százaléka él egy háztartásban fegyverrel, és míg a felnőttek csaknem egyharmada úgy gondolja, hogy kevesebb bűnözés lenne, ha több embernek lenne fegyvere, a valóságban minél könnyebben férnek hozzá az emberek a gyilkos eszközökhöz, annál gyakoribbak a lövéssel kapcsolatos halálesetek, a gyilkosságok, öngyilkosságok és a véletlen balesetek.

Politika és fegyverviselés

Európaiként nehéz megérteni az amerikaiak fegyverekhez fűződő viszonyát, Amerikában ugyanis a fegyverbirtoklás 1791 óta alapvető állampolgári jog. Abban az időben a fegyverviselés jogának alkotmányos garanciáját az élet, a tulajdon és a szabadság védelme indokolta. Az őslakosok meg akarták védeni a területüket, ezért gyakran támadtak amerikai telepesekre, és az élelemszerzéshez is nélkülözhetetlen volt a puska vagy pisztoly. A 18. században ráadásul az Egyesült Államoknak még nem volt hivatásos katonákból álló reguláris hadserege, ezt a szerepet akkor a fegyverforgató civilek töltötték be.

A helyi viszonyok azonban sokat változtak azóta, és már éppen itt lenne az ideje az alkotmányt is ehhez igazítani. A demokraták is ezen az állásponton vannak, de még soha nem sikerült lényegi változásokat elérniük a fegyvertartás szabályozásával kapcsolatban.

„Itt az ideje, hogy tettekre váltsuk minden szülő, minden állampolgár fájdalmát ebben az országban. Világossá kell tennünk az ország minden választott tisztségviselője számára: itt az ideje, hogy cselekedjünk”, idézi az amerikai elnököt a Euronews. „Miért vagyunk hajlandók együtt élni ezzel a vérengzéssel? Miért hagyjuk, hogy ez megtörténjen? Az Isten szerelmére, hol van a gerincünk, hogy bátorságunk legyen szembeszállni a lobbikkal?” – tette fel a kérdést a demokrata Joe Biden.

A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a bátorság mellett leginkább hatalomra lenne szükség, amiből – egyelőre – úgy tűnik, hogy Amerikában még az elnöknek sincs elég ahhoz, hogy valódi változást érjen el. Az NRA (Nemzeti Lőfegyverszövetség) hivatalosan évi 3 millió dollárt költ a fegyverekkel kapcsolatos politika befolyásolására, de emellett még sokat költekeznek olyan alapokból is, amiket nehezebb nyomon követni.

Ahogy korábban is írtunk erről, a kongresszusi képviselőket az NRA nyilvánosan A-tól F-ig osztályozza az alapján, hogyan állnak a fegyvertartáshoz (Az A a jófiú, aki támogatja őket, az F pedig a rosszfiú), és folyamatosan azt szajkózzák, hogy minél több fegyver van az országban, annál biztonságosabb lesz. Csakhogy ez jól láthatóan nem igaz!

A Washington Post szerint a vérengzéseknél a fegyver az esetek 85 százalékában a gyilkos otthonából vagy valamelyik közeli ismerősétől származott, a történelem legfiatalabb iskolai lövöldözője pedig az az elsős kisfiú volt, aki azért lőtte le az osztálytársát, mert azt mondta neki, hogy nem bírja őt.

A Euronews híradása szerint néhány órával a texasi eset után be is terjesztették újra a szenátusban a fegyverviselés szabályozására már korábban megszületett törvényjavaslatokat. Az egyik általános háttérellenőrzést vezetne be a kereskedelmi célú fegyvereladásoknál; a másik háromról tíz napra hosszabbítaná meg azt az időszakot, amely alatt a szövetségi háttérellenőrzést el kell végezni a fegyver vásárlójánál. A republikánus képviselők már korábban sem támogatták ezeket a javaslatokat, így az elfogadásuk nem garantált.

Az USA-ban évente több kiskorú halálát okozzák a fegyverek, mint a rák

Amikor néhány évvel ezelőtt, mint a polgári fegyvertartás nagy ellenzője, vitába keveredtem egy amerikai egyetemistával a kérdésről, ő végső érvként azt hozta fel az alkotmányos joguk mellett, hogy ezt én úgysem érthetem, mert nem élek ott, a lőfegyver nem a kultúrám része. Lehet, hogy ez így van, de a számokat azért én is ismerem, és azok azt mondják, hogy az elmúlt bő évtizedben 311 ezer gyereknek kellett fegyveres erőszakot elszenvednie iskolákban. A Washington Post gyűjtése a halottakon és a sebesülteken túl azokat a gyerekeket is áldozatoknak tekinti, akik szemtanúi voltak az erőszaknak, vagy rettegve próbáltak elbújni a vérengzés elől. Tényleg áldozatok ők és a környezetük is, akiknek együtt kell élni ezzel a rettenetes tapasztalással és tudattal.

Mert ennyi borzalmat túlélni sem könnyű, és nem nehéz elképzelni, hogy mennyit szoronghatnak a szülők a tanítási napokon, miközben nálunk gondolatként sem merül fel ez a veszély, amikor elengedjük a gyereket az iskolába.

Az egész világnak elege van ebből! Szörnyülködünk a fejlődő országok, háborús övezetek borzalmain, hallgatjuk a világ csendőrének állandó kioktatását arról, hogy milyen a jó demokrácia, miközben a könnyeinkkel küszködve olvasunk arról, hogy gyerekek és tanárok halnak meg csak azért, mert iskolába mennek.

Itt volna az ideje annak, hogy az a 44 százalék feltegye magának a kérdést: melyik jog az erősebb? A második kiegészítéshez való ragaszkodás, vagy az emberek – köztük ártatlan iskolás kisgyerekek – élethez való joga?

Az uvalde-i lövöldözés kapcsán Matthew McConaughey is megszólalt
A hollywoodi filmcsillag, Matthew McConaughey Uvalde-ban született 1969-ben. A színész részvétét fejezte ki a támadás után, és a fegyveres erőszak elleni küzdelemre szólított fel. „Mint azt mindannyian tudjátok, ma újabb tömegmészárlás történt, ezúttal a szülővárosomban, a texasi Uvalde-ban. Ismét tragikus módon bebizonyosodott, hogy nem vagyunk képesek felelősségteljesen kezelni a törvényeink által biztosított szabadságjogainkat. Az igazi kihívás tehát most az, hogy minden amerikai nézzen mélyen a tükörbe, és tegye fel magának a kérdést: »Mi az, amit igazán értékelünk? Hogyan orvosoljuk a problémát? Milyen apró áldozatokat hozhatunk ma egyénileg, hogy holnap egy egészségesebb és biztonságosabb nemzetet, államot és szomszédságot őrizhessünk meg?« Nem lélegezhetünk fel ismét, nem kereshetünk kifogásokat, és nem fogadhatjuk el ezt a tragikus valóságot status quo-ként" – nyilatkozta McConaughey.