„Otthon éppúgy helyük van a műalkotásoknak, mint a múzeumi térben”

Több mint 20 éve gyűjt műtárgyakat, és munkája is szorosan összefügg a képzőművészettel. Mikor ragadta magával először ez a világ?

Olyan családi közegben nőttem fel, amely nyitott volt a még ismeretlen értékek felfedezésére, és támogatta a színvonalas kulturális tartalmak befogadását, így a művészet szeretete és élvezete hamar részévé vált az életemnek. Számtalan múzeumi élmény után az hozott fordulópontot, amikor egy szívességért cserébe kaptam ajándékba egy festményt, amely kikerült a nappalim falára. Ekkor vált kézzelfoghatóvá számomra, hogy otthon éppúgy helyük van a műalkotásoknak, mint a múzeumi kiállítótérben, sőt, szinte ki van hagyva számukra a hely. Így aztán könnyű volt elképzelni, milyen hatású lesz, ha műtárgyak kerülnek az irodámba és művészet az ügynökségi munkába. Az élmény lassan átírta az egész életemet. Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy így alakult.

25 éve alapította ügynökségét, az EDGE Communicationst. Vállalati kommunikációval foglalkoztak, majd szép lassan profilt váltottak: a fókusz a művészeti kommunikációra és a művészet-menedzsmentre helyeződött. Miért érezte szükségesnek a váltást?

Nem volt szükséges. Inkább lehetséges volt, és én élni akartam a lehetőséggel. A folyamat talán azzal kezdődött, amikor belvárosi irodánk berendezésekor képeket akartunk a falakra, majd eldöntöttük, hogy azokat rendszeresen cserélni fogjuk, és minden alkalommal szervezünk egy fogadást az új anyag bemutatására. Az akkor még különleges műfajnak számító irodai vernisszázsokat E.G.O. (Edge Gallery Opening) néven intézményesítettük, és egy-két év múlva már 3-400 ember jött el minden alkalommal az eseményekre. Aztán egy kávéházi beszélgetés nyomán megismertem egy újonnan nyíló kortárs magánmúzeum terveit, ami – mint később kiderült – sorsfordító mozzanat volt ügynökségünk történetében. A 2001-ben az újpesti bőrgyár épületeiben megnyílt MEO – Kortárs Művészeti Gyűjtemény részére annak néhány éves működése alatt pro bono nyújtottunk teljes körű kommunikációs támogatást a nyitóesemény megszervezésétől a fundraising tevékenységeken át az egyes kiállításokat népszerűsítő kommunikációs kampányokig. Mindez alkalmat teremtett annak felismerésére, hogy a vállalati kommunikáció területén elsajátított és kidolgozott technikák a művészet világában is nagy sikerrel működtethetők, ráadásul ezzel abban az időben professzionálisan még senki nem foglalkozott.

Kiderült az is, hogy a művészet sokkal szélesebb közönséget érdekel, mint azt korábban bárki gondolta volna Magyarországon.

Kézenfekvő volt tehát, hogy komolyan kipróbáljuk magunkat a művészetben egyfajta kommunikációs közreműködőként, facilitátorként, és az egymást követő sikerek miatt itt is ragadtunk. Komoly lökést adott például, amikor a Mesterművek – 400 év francia festészete című kiállítás teljes kommunikációs kiszolgálására kaptunk megbízást a Műcsarnoktól, és közreműködésünk eredményeként két hónap alatt 300 ezer feletti látogatót fogadott az intézmény. Később, a kellő terepismeret megszerzése után, belevágtunk saját művészeti programok létrehozásába is annak érdekében, hogy a művészetnek nagyobb közönséget és szélesebb piacot teremtsünk.

Megtalálták a rést a pajzson azzal, hogy elegyítették a művészetet és az üzleti gondolkodást?

Megtaláltuk, és ki is tágítottuk. Méghozzá azzal a törekvéssel, hogy kiszélesítsük a kapcsolatot egyrészt a művészet és közönsége, másrészt a művészet és az üzlet világa között. Eleinte az üzleti kommunikációs logikát vittük be a művészet rendszerébe, aztán a művészetet az üzleti gondolkodásba azzal a meggyőződéssel, hogy annak különleges hatása és eszközrendszere hozzájárulhat az üzleti sikerekhez.

Pedig úgy tűnik, az emberekben a kortárs művészettel szemben él egyfajta sztereotípia, miszerint az túlságosan komplikált, idegen és nehezen értelmezhető.

Igen, valóban érvényesül ez az effektus, méghozzá egészen addig, amíg nem jön létre a kapcsolat, amíg nem omlanak le a hibás sztereotípiákból felépült falak. Épp ezért az egyik kezünkkel falakat bontunk, a másikkal pedig kapcsolatokat építünk. Korábban a művészeti kampányok mellett ingyenesen terjesztett magazinokat adtunk ki, megszerveztük a Műgyűjtők Klubját, hosszú évek óta szervezünk és utaztatunk kiállításokat, állítunk szobrokat, magán- és vállalati gyűjteményeket építünk, támogatókat szerzünk művészeti produkciók létrehozásához, tanulmányokat írunk, és konferenciákat szervezünk. Folyamatosan keressük és építjük a lehetőségeket arra, hogy a közönség színvonalas és vonzó művészeti tartalmakhoz jusson, a művészet közönsége gyarapodjon, az üzleti szféra megtalálja a művészetben a sikeres együttműködés lehetőségét, és ennek következtében maga is szerepet vállaljon a művészeti produkciók sikerre vitelében.

Kép

Arcs in disorder: 3 arcs x 4, Bernar Venet nyolc tonnás szoborcsoportja a budapesti Március 15. téren

Ez a kísérletezés, a különböző művészeti és kommunikációs platformok kiépítése és összefogása vezetett az Art Market Budapest létrehozásához, amely ma már Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb kortárs vására.

Az idén októberben tizenkettedik alkalommal megnyíló művészeti seregszemle minden évben közel 30 ország több mint 100 kiállítója jóvoltából 500 feletti művész több ezer alkotását mutatja be, sokszínűségéből, volumenéből, fesztiválszerű hangulatából fakadóan rendkívül népszerű a közönség és a művészethez kapcsolódni kívánó üzleti vállalkozások körében. Az Art Market Budapest olyan esemény, amelyen szó szerint több millió kontaktus jön létre műtárgy és élvezője között, ahol látványos példáját mutatjuk a közönség, a művészet és az üzleti szféra közötti kapcsolódások hasznosságának és szépségének.

Ön szerint miben rejlik a kortárs művészet ereje? És miként határozható meg a művészetben az érték?

A művészet gyönyörködtet és örömet szerez, meglep és elgondolkodtat, felkelti a figyelmet vagy épp eltereli azt, a művészet a szellemi és technikai kreativitás ünnepe, különleges befolyása és rejtélyes varázsa van.

Mi azon munkálkodunk, hogy kinyíljanak az ajtók a művészet előtt, és aztán a többit a művészet intézi maga, mindig lehet számítani rá, csak be kell engedni. A kortárs képzőművészet ráadásul – a hibás prekoncepciókkal éppen ellentétben – rendkívül széleskörű, a stílusok, technikák, művészi látásmódok soha nem voltak ilyen sokrétűek, és így mindenki könnyen találhat magának valamilyen alkotással kapcsolódási pontot. És mivel a varázs működik, a művészet értékes eszköze lehet annyi mindennek!

Van olyan kiállításunk, amely a természettudatosság fontosságára hívja fel minden másnál hatékonyabban a figyelmet, állítottunk olyan szobrot, amely Budapest nemzetközi vonzerejének növelésében játszott szerepet, rendezünk olyan eseményeket, amelyek privátbankoknak segítenek új ügyfelekkel találkozni, alapítottunk olyan gyűjteményt, amely egy cég vállalati értékeit jeleníti meg, és még rettentő hosszan sorolhatnám. No meg persze okozunk nagyon-nagyon sok örömet, és ezért – bár sok a tennivaló – soha nem érezzük fáradtnak magunkat.