Brüsszel „muszlim törzsei” – A szexualitás is része a szigorú becsületkódexnek
A brüsszeli muszlim fiatalokról új felmérést tettek közzé 2021 októberében. 63 százalékuk belgaként határozza meg magát, 59 százalékuk pedig az arab világhoz érez kötődést, s mindössze 21 százalék vallja magát általában a Nyugathoz tartozónak. 76 százalékuk mindenekelőtt az iszlám világhoz kötődik szorosan.
A kutatás körülményei fontosak, hiszen a 2015. novemberi párizsi merényletek belga elkövetőinek folyamatban lévő pere fontos kérdéseket vet fel Brüsszel jövője szempontjából. A baloldal és a liberálisok a multikulturalizmusban látják a megoldást a muszlim fiatalok „integrálása” érdekében, azt remélve, hogy ezek a fiatalok varázsütésre hátat fordítanak a konzervatív vallásosságnak, liberálisabbak lesznek, etikájuk és identitásuk szempontjából a „neoliberális” világ gyermekeihez hasonulnak. A valóság azonban az, hogy Brüsszelben több ezer fiatal muszlim támogatja az iszlamista és erőszakos mozgalmakat, és a mindennapos incidenseket még akkor is nehéz figyelmen kívül hagyni, ha közvetlenül ez csak az emberek kisebbségét érinti. A muszlim fiatalokkal szemben ugyanakkor nagy elvárások vannak az iszlamista szervezetek részéről is, amelyek igyekeznek megnyerni őket a transznacionális iszlamizációs ideológiának, s egyelőre nagyobb siker koronázza erőfeszítéseiket, mint a liberálisokét és a baloldalét.
A tanulmányt két liberális irányultságú egyetem készítette az Université Libre de Bruxelles és a Vrije Universiteit Brussel, amelyek köztudottan támogatják a migrációval és az iszlámmal kapcsolatos baloldali elképzeléseket.
A közvéleménykutatás keretében ezernyolcszázhetvenhárom, 15 és 17 év közötti, Brüsszelben iskolába járó fiatallal készítettek interjút, amit százharminchat, 25 éves kor alatti fiatalnak szóló kérdőívvel egészítettek ki. A vizsgálatban résztvevők egyéb más nemzetiségűek, többségében marokkói származásúak (körülbelül 65%) voltak, őket követik a török származásúak (körülbelül 17%). A válaszadó fiatalok főként Molenbeek, Anderlecht, Evere negyedekben és Brüsszel központi részén élnek. A válaszadók 86 százaléka a Belgiumban élő migránsok második és harmadik generációjához tartozik. Ez a cikk ismerteti és értékeli ennek az új tanulmánynak a főbb megállapításait, megerősítve az Európában élő muszlimok identitásáról és hovatartozásáról szóló korábbi tanulmányokat.
A brüsszeli fiatalok kétharmada külföldi származású. Egy 2016-os demográfiai tanulmány szerint a muszlimok száma Belgiumban körülbelül 780 ezer fő, arányuk Brüsszelben pedig 23,6 százalék volt. Nem meglepő, hogy a becslések szerint Brüsszel a következő 20 évben többségében muszlim város lesz.
Jogos a kérdés, hogy mi lesz a brüsszeli muszlimok új generációinak identitása és hovatartozása, hiszen ez egy olyan tény, amellyel Belgiumnak és Európának elkerülhetetlenül szembe kell néznie.
Az iszlám világhoz tartozás a legerősebb kötelék
A felmérés az iszlámhoz való erős köteléket jelzi, a válaszadók 76 százaléka mindenekelőtt az iszlám világhoz szorosan kötődőnek vallja magát, bár vallási identitásra való hivatkozásuk nem kizárólagos. A muszlim fiatalok kötődnek a városhoz és a környékhez, 73 százalékuk otthon érzi magát Brüsszelben, ami erősödést mutat az elmúlt húsz évben, amióta Brüsszel multikulturálisabb és sokszínűbb várossá vált. Az „identitásverseny” eredményei azonban szorosak: 63 százalékuk belgaként határozza meg magát, 59 százalékuk pedig az arab világhoz kötődőnek tartja, s mindössze 21 százalék vallja magát általában a Nyugathoz tartozónak.
A legtöbb válaszadó erős kapcsolatokat tart fenn a származási országával is. A származási országhoz fűződő kulturális kapcsolat, mint például a családdal és barátokkal való rendszeres kapcsolattartás, a török muszlimok 80 százalékára jellemző.
A válaszadók 86 százaléka érez büszkeséget, ha a médiában a származási országból származó személyiséget lát, s ez a török származásúak körében a legjellemzőbb, bár a marokkói származású muszlimok körében is elég erős.
A válaszadók 98 százaléka életében a vallás fontos szerepet játszik – még akkor is, ha nem kizárólagos –, főként a családi hagyományok miatt, de könyvekből, internetről, imámoktól, kortársaktól, tanároktól történő információszerzés révén is mélyítik vallási ismereteiket. Ami a szülők tevékenységét illeti, az anyák 59 százaléka háztartásbeli, a többiek alkalmazottak (27%) vagy kétkezi munkások (13%). Ami az apákat illeti, 41,5 százalékuk munkás, 49,1 százalékuk alkalmazott (kereskedelemben vagy egyéb vállalkozásban), 9,4 százalékuk pedig munkanélküli.
A szexualitással kapcsolatos kérdésekben a legnagyobb a különbözőség
A szexualitással kapcsolatban a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a fiatal muszlimok szemlélete általában konzervatív, és a vallásos nevelésből fakadóan nagyon fontosnak tarja a lányok szüzességének megőrzését, a szexuális kapcsolatokat csak házasságon belül tartja elfogadhatónak. A szexualitást a becsületkódex részének tekintik, amelynek megszegése súlyos következménnyel jár nemcsak az elkövetőre, de családjára nézve is. A tanulmány azt is kimutatta, hogy a megkérdezettek szinte egyöntetűen egyetértettek abban, hogy a homoszexualitás bűn az iszlámban, ezért a többségük elutasítja azt.
A homoszexualitás elutasítása a becsületkódexszel is magyarázható: a férfiak az erő szimbólumai, és nem lehetnek a szexualitás „tárgyai”.
A becsület fenntartása érdekében gyermekeket kell nemzeniük. A szexualitás becsületkódexe tehát egyszerre törzsi és vallási. A baloldali és liberális elvektől való elkülönülés az szexualitással kapcsolatos kérdésekben a legerősebb.
Ezek az eredmények távolról sem egyedülállók. Az Institut français d’opinion publique 2021. márciusi felmérése azt mutatta, hogy a franciaországi muszlim fiatalok 52 százaléka támogatja a fátyol viselését a középiskolákban. Ez a felmérés arra a következtetésre jutott, hogy a fiatalok többsége „a szekularizmus meglehetősen minimalista elképzelését részesíti előnyben, amelyhez elsősorban a különböző vallások egyenlő bánásmódját társítja”. Egy másik, egy évvel korábbi IFOP-felmérés arra a következtetésre jutott, hogy a franciaországi muszlim fiatalok 57 százaléka a saría törvényt fontosabbnak tartja, mint a köztársaság törvényeit, s ez 10 százalékpontos növekedést mutat 2016 óta. Más felmérések, köztük a „Fekete, sárga, kék” című, Anne Muxel és Olivier Galland által a Belgiumban működő Ceci n'est pas une crise agytröszt számára készített tanulmány, a Wissenschaftszentrum Berlin für Sozialforschung felmérése vagy a németországi Münsteri Egyetemen Detleff Pollack által végzett felmérés hasonló eredményeket mutatott.
Az identitás hierarchiája: nagycsalád, törzs, lakóhely
A muszlim fiatalok etikai szempontból összességében konzervatívak, és elsősorban a vallás, a származási ország és a befogadó ország egy adott városa (lakhatásuk helyszíne) alapján határozzák meg magukat. Ez az „identitáshierarchia” a kibocsátó országok hagyományait tükrözi. Eszerint a hovatartozást és az identitást mindenekelőtt a nagycsalád és a törzs határozza meg. Ezután következik a szűk értelemben vett lakhely (falu vagy város), amelyet az etnikai kötelékeken osztozó, egymással szoros kapcsolatban álló családok és törzsek „otthonának” tekintenek. Tehát nem nemzethez tartozásról van szó még a kibocsátóországok esetében sem, hanem elsősorban törzsi és ehhez kapcsolódóan regionális kötődésről. A származási ország önmagában is – egymással rivalizáló vagy épp szövetségre lépő – törzsek összességét jelenti. Minden, ami ennél nagyobb közösségre vonatkozó kapcsolat, túl gyenge ahhoz, hogy a vérségi kötelékeken kívül erős szolidaritást biztosítson. Ez alól kivételt csak az iszlámhoz mint valláshoz, illetve a muszlimok lazán körülhatárolt közösségéhez, az ummához való tartozás jelent. Amit a brüsszeli muszlim fiatalok az iszlám alatt értenek, az a vallási gyakorlatok, kulturális szokások és etnikai kötődések összessége. A Brüsszelhez – vagy bármely más nyugati városhoz mint életük színteréhez – való kötődés tehát nem társul a Belgiumhoz (vagy bármely befogadó országhoz), Európához vagy a Nyugathoz való kötődéssel.
Ellenkezőleg, brüsszeli muszlimnak lenni ma már egy törzset vagy inkább törzsek összességét jelenti, amelyek közös kulturális-vallási hordozója az iszlám.
A hiányzó láncszem természetesen a nemzetállam és az állampolgárság.
Etikai szempontból ennek a hibrid iszlámnak a megnyilvánulása a becsületkódex, amely a törzsekhez való tartozás és a törzseken átívelő iszlám erkölcsi normáinak összegzője. A konzervatív etikához való ragaszkodás tehát egyszerre jelzi az erős törzsi kötődést (a törzsi közösség „a nagy testvér”, aki mindenkit szemmel tart), és ellenőrzi a vallási etika betartását. Háromszintű kihívás
Amikor összehasonlítjuk ezt a szemléletet a szekularizált, liberális nyugati fiatalsággal, amely az állampolgárság révén határozza meg magát, és amely egyre inkább támogatja az „éber aktivizmust” (wokeness), a nemi identitás határainak eltörlését egy relativizmus által uralt, vallásmentes társadalomban, háromszintű kihívással szembesülünk. Egyrészt a konzervatív muszlim fiatalok reprodukciós rátája sokkal magasabb. Másrészt a liberális fiatalok túl megengedők és toleránsak ahhoz, hogy kritikusan szemléljék az iszlamizmus terjedését a fiatal muszlimok körében. Harmadrészt identitásuk túl laza ahhoz, hogy integrálni tudják a muszlim fiatalokat, hogy vonzó alternatívát jelentsenek, szemben az iszlamizmus identitásmeghatározó erejével.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>