Shakespeare valóban Shakespeare volt? – Az egyik legnépszerűbb irodalmi összeesküvés-elmélet nyomában

Vannak irodalmi rejtélyek, amelyek a mai napig izgalomban tartják az olvasókat, az ókori filozófusok elveszett műveitől kezdve az apokrif iratok hiányzó fejezeteiig.  S vannak írók, akikről a történészek csak csekély információval rendelkeznek, akik személye feloldhatatlan rejtély, így az irodalomtudósok az életrajzukat gyakran a műveikből nyert teóriák segítségével próbálják kiegészíteni. A titokzatos szerzők sorát szaporítja William Shakespeare is.

Bár az bizonyos, hogy Shakespeare valóban létezett, az életrajzában tátongó réseket azonban gyakran feltételezésekkel töltik fel. Nem maradt fenn levelezése (mindössze egy neki címzett levélről tudnak a történészek, amit nem is biztos, hogy megkapott), nem maradtak fenn jegyzetei, életrajzi adatait különböző szerződések és iratok alapján állították össze, amelyek nem sokat tárnak fel magáról az emberről.

A kevés adatnak köszönhető, hogy a 19. században egyesek elkezdték megkérdőjelezni, hogy valóban Shakespeare írta a neki tulajdonított drámákat.

Komoly irodalomtörténészek, különösen a Shakespeare korával foglalkozók, félresöprik a kételyeket. De újabb és újabb amatőr és profi irodalmárok bukkannak fel, akik tudni vélik a Shakespeare-drámák szerzőjének valódi kilétét.

Mit lehet tudni William Shakespeare-ről?

A Stratford-upon-Avon-ben található templom bejegyzéseinek köszönhetően az szinte bizonyosan állítható, hogy William Shakespeare 1564-ben született John és Mary Shakespeare gyermekeként. Lottie Goldfinch a BBC History cikkében leírja, hogy nagyon keveset lehet tudni a drámaiíró gyermekkoráról. A család viszonylagos jómódban élt, az édesapa kesztyűkészítő volt, aki a házuk ablakából adta ki az árut az utcán álló vevőknek. A fiatal William a kor szokásai szerint a városi iskolába járt, ahol latint, görögöt és klasszikus irodalmat tanult. Stratfordban a mai napig áll Shakespeare szülőháza, ahol a kisfiú William lakott egykor.

Mivel a legtöbb biztos adat a hivatalos feljegyzésekből származik, annyit lehet tudni, hogy Shakespeare 18 évesen megházasodott, a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathawayt vette el, aki az esküvőkor már terhes volt. Goldfinch leírja, hogy az irodalomtudósokat mindig is zavarta, milyen kevés információ van Shakespeare feleségéről és családjáról. 1582 és 1585 között a házaspárnak három gyermeke született, majd Shakespeare eltűnt hét évre.

A történészeknek csak teóriáik vannak, hogy mi történhetett ezen évek alatt, mert mire 1592-ben előbukkant, már sikeres színész és drámaíró volt Londonban.

Egy teória szerint, amely 100 évvel a halála után született, Shakespeare iskolamester is volt egy vidéki városban. Felemelkedésének, ismertté válásának körülményei tehát nem ismertek.

Kép

Kép: Unsplash / Jessica Pamp

A 16. század végén kezdődött az angol színházak aranykora, amelyet az arisztokrácia, valamint maga a királynő, I.Erzsébet lelkesedése indított el. A nemesek több színtársulatot pénzeltek, és folyamatos volt az igény az újabb és újabb darabok iránt. A híres Globe színház például 1599-ben nyílt meg, és az első darab, amelyet a deszkáin játszottak, az Ahogy tetszik volt. Shakespeare neve nemcsak az előadások felett jelent meg, hanem a saját darabjainak szereplőlistáján is. Az életrajzírók szerint a legnagyobb sikerét Hamlet szellemeként érte el.

Shakespeare már életében hatalmas népszerűségnek örvendett, ennek ellenére mindössze 47 évesen nyugdíjba vonult, és Stratfordba költözött. Mindössze 52 éves volt, amikor meghalt. Hogy pontosan hány dráma maradt utána, az vita tárgya: egyesek 36-ot, mások akár 44-et is neki tulajdonítanak.

Az alternatív Shakespeare-jelöltek

A személyével kapcsolatos spekulációk hosszú ideig csak az életrajzi adatokra, a motivációkra és a potenciális múzsákra korlátozódtak. A 19. században azonban megjelentek az első művek, amelyekben a szerzők váltig állították, hogy nem is Shakespeare írta a neve alatt kiadott drámákat. A William Leahy által szerkesztett, a Shakespeare-szerzőség kérdésével foglalkozó könyvben (Shakespeare and His Authors: Critical Perspectives on the Authorship Question) az áll, hogy ahogy nőtt a Shakespeare-művek kultusza, különösen a romantika idején, egyre többen elkezdték kétségbe vonni, hogy egy egyszerű kesztyűkészítő fia képes volt ilyen összetett politikai viszonyokat ábrázolni. S vajon hogyan volt képes olyan nyelvezetet használni, amelynek színvonalához azóta sem sikerült közel kerülni? Ez a kételkedés szinte kultusszá nőtte ki magát a 19. századi Angliában. Akkoriban divatos volt a Biblia-kritika is, amely megkérdőjelezte a bibliai könyvek szerzőinek személyét, és a szerzőségi viták átterjedtek az irodalomra is. A kételkedés és Shakespeare megvédése mozgalommá alakult, sőt a két csoport még nevet is kapott: voltak a stratfordisták és az anti-stratfordisták.

Több híres angolszász szerző, köztük az amerikai Mark Twain is szkeptikus volt Shakespeare szerzőségével kapcsolatban. A híres kétkedők között volt Orson Welles, Sigmund Freud és Walt Whitman is.

Az alternatív Shakespeare-hívők általában azt állítják, hogy az igazi szerző William Shakespeare-t „bábnak” használta. Az első közismert „kételkedő” az amerikai Delia Bacon volt az 1850-es években, aki azt állította, hogy névrokona, Sir Francis Bacon írta a Shakespeare-műveket. Bacon kortársa volt Shakespeare-nek, művei nagy hatást gyakoroltak a felvilágosodás gondolkodóira. Bacon kiváló szónok és író volt, aki kívül-belül ismerte a politikát, azonban szinte egyetlen művét sem fejezte be.

A kétely egyrészt a túl kevés információn alapul, másrészt abból fakad, ami mára elfogadottá vált, hogy Shakespeare több drámáját társszerzővel együtt írta, ami akkoriban általános gyakorlat volt. Egyes történészek szerint a drámái közül legalább 17-et egy másik szerzővel együtt készített el.

Egy másik népszerű Shakespeare-jelölt Edward de Vere, Oxford grófja, akit botrányos élete és költészet iránti érzéke tett kiemelt jelöltté. Ebből annyira népszerű teória lett, hogy több könyv születéséhez vezetett, sőt még egy film is készült belőle 2011-ben. Az elmúlt években még egy olyan elmélet is felbukkant, amely szerint Shakespeare valójában nő volt.

A szerző védelmében

A legtöbb Shakespeare-kutató nevetségesnek tartja a drámaíró személyének megkérdőjelezését, hiszen sokkal több bizonyíték szól William Shakespeare szerzősége mellett, mint ellene.

Ráadásul van egyfajta elitista vonás abban, hogy sokan nem akarják elfogadni, hogy az angol nyelv talán legnagyobb írója egy kesztyűkészítő fia volt, és nem egy arisztokrata úr.

2005-ben egy stratfordista, Scott McCrea könyvet írt Shakespeare védelmében címmel, amelyben rámutat arra, hogy a teóriák egyszerűen félretolják a történelmi bizonyítékokat. Szerinte az elméletek ügyesen kitömik azokat a réseket, amelyek Shakespeare életrajzát hézagossá teszik, azonban semmi történelmi bizonyítékkal nem tudnak szolgálni. A konspirációk figyelmen kívül hagyják például azt, hogy néhány évvel a szerző halála után, az első Shakespeare-összes kiadásban több olyan kortárs is megemlékezett a drámaíróról, akik személyesen ismerték őt. A bizonyítékok ellenére mégis sokan kitartanak az elmélet mellett, s várhatóan a jövőben újabb és újabb teóriákat fognak gyártani róla.

Források:
Leahy, William (ed): Shakespeare and His Authors: Critical Perspectives on the Authorship Question, Continuum, 2010, Google Books
McCrea, Scott: The Case for Shakespeare: The End of the Authorship Question, Praeger, 2005, Google Books
https://www.historyextra.com/period/elizabethan/william-shakespeare-kenneth-branagh-facts-life-plays-playwright-writer-bard/#LINK%20NAME%20B
https://spectatorworld.com/book-and-art/shakespeare-woman-atlantic/
https://www.vox.com/2016/4/22/11480192/shakepeare-400-anti-stratfordian-authorship-controversy
https://www.nosweatshakespeare.com/resources/theatres/globe-theatre/