Írország legnagyobb földesura, aki állítólag Shakespeare jobbkeze volt – Walter Raleigh életútja

Amikor I. „Véres” Mária 1553-ban hatalomra került Angliában, és megpróbálta visszaállítani a katolicizmust, Walter Raleigh még egészen kicsi gyerekként totyogott a dél-­devoni családi birtokon. Mivel a családja mélységesen elkötelezett protestáns volt, őszinte felháborodással töltötte el őket a katolikus uralom lehetősége. Apja, az idősebbik Walter az anglikán egyházat védelmezte, amit a királynő halálos ítélettel büntetett. A fiú úgy nőtt föl, hogy a gondolkodásába beivódott a katolicizmus gyűlölete. A család megkönnyebbült, amikor I. Erzsébet lett a királynő 1558-ban. Walter még csak tizenhét éves kamasz volt, amikor már önkéntesként harcolt a franciaországi vallás­háborúban, a protestáns hugenották oldalán. Húszévesen a tisztesség kedvéért egy ideig Oxfordba járt egyetemre, aztán jogot tanult, de ezeket a számára unalmas tanulmányokat hamar abbahagyta. Sokkal jobban vonzotta a királyi udvar, a háború, a dicsőség és a vagyonszerzés. 
Amint lehetősége nyílt, aktívan bekapcsolódott Erzsébet katonai akcióiba. 1579-ben például Írországban harcolt, mivel Anglia már akkor a sajátjának tekintette ezt a sokat szenvedett országot. A hosszasan elhúzódó Desmond-lázadások idején ő volt az egyik vezetője annak a katonai egységnek, amelyik drasztikus eszközökkel csinált rendet. Körülbelül hatszáz itáliai és spanyol katonát végeztetett ki a helyszínen. Meglehet, hogy nem kizárólag hazafias érzelmek vitték a csatatérre, mert a lázadás leverése után nagyon jól járt.

A felkelőktől elkobzott földekből óriási területeket kapott: a királynő nagyjából a mai Buda teljes területének megfelelő birtokokat adományozott neki, így ő lett Írország egyik legnagyobb földesura.

Walter bejutott a királynő belső politikai köreibe is, ahol sikeres udvaroncként tevékenykedett, lovaggá ütötték, és néhány éven belül megszerezte a jogot, hogy önálló akciókkal gyarmatokat szerezzen Amerikában. A korona cserébe minden megszerzett vagyon egyötödét kérte. Erzsébet nemcsak a reményei szerint felfedezendő aranyat és ezüstöt akarta így megszerezni, hanem helyben próbált biztonságos kikötőket létesíteni, ahonnan kiindulva az uralkodói kalózok megtámadhatták és kirabolhatták a hasonló javakkal megrakott spanyol hajókat. Maga Raleigh nem járt Észak-Amerikában, és a saját pénzéből finanszírozott dél-amerikai hódító útjai sem jártak anyagi sikerrel. Ahhoz, hogy Anglia kicsavarja a spanyolok kezéből az újonnan felfedezett kontinenst, még sok évnek el kellett telnie. 

Kép

Kép: Profimedia - Red Dot

Háromszor a Towerben 

Raleigh-t egészen az 1590-es évek elejéig nagy becsben tartotta a királynő. Ekkor azonban megtörtént a baj. A férfi szerelmes lett Erzsébet egyik udvarhölgyébe, Elizabeth Throckmortonba, és 1592-ben feleségül vette. Elizabeth titokban fiút szült neki, aki még az első életévét sem élte meg, mert meghalt pestisben. Erzsébet nem vette jó néven, ha az udvaroncai a háta mögött önállóskodtak. Amikor tudomást szerzett a házasságról, a házaspárt elfogatta, és a londoni Towerbe záratta. Azonban nem kenyéren és vízen tengődtek a várbörtönben, hanem kifejezetten luxuskörülmények között raboskodtak, Sir Walter bőségesen étkezett, látogatókat fogadott, és verseket írt kényelmes cellájában. 
Erzsébet pragmatikus uralkodó volt, és politikai okból könnyedén félre tudta tenni az érzelmeit. A házaspár mindössze két hónap rabság után kiszabadult a börtönből, mert szükség volt Raleigh tehetségére.

Ő lett ugyanis a szellemi atyja annak az akciónak, amely során egy hat hajóból álló flotta, amelynek a királynő volt az egyik tulajdonosa, az Azori-szigeteknél megtámadta a világ addigi legnagyobb hajóját.

A mindössze három évvel korábban épített portugál Madre de Deus ötven méter hosszú volt, majdnem ugyanilyen magas, hét fedélzettel és harminckét ágyúval rendelkezett, hétszázan szolgáltak rajta, és kilencszáz tonna árut tudott szállítani. 
Hatnapos tengeri csata után a Madre de Deust elfoglalták az angolok. Annyi kincs volt rajta, mint Anglia egyéves teljes bevétele: egy hajórakomány ékszer, arany- és ezüstpénz, döbbenetes mennyiségű méregdrága, távol-keleti fűszer és egy felbecsülhetetlen értékű feljegyzés a Japánba és Kínába irányuló kereskedelem lehetőségeiről. 
Mindez nagy dicsősséget hozhatott volna Sir Walternek, ha nem szivárog ki a hatalmas fogás híre. Amikor a hajó megérkezett Dartmouth kikötőjébe, elszabadult a pokol.

Minden környező településről, sőt, még a majdnem háromszáz kilométerre levő Londonból is özönlöttek a szerencsevadászok, tolvajok, rablók és zsebtolvajok a zsákmány megsarcolására.

Sokan a kocsmában ivó tengerészektől és katonáktól próbálták minden eszközzel megszerezni a saját zsákmányukat, mások föllopakodtak a lehorgonyzott hajóra, és annyit loptak, amennyit csak tudtak. Mire Raleigh és csapata helyreállította a rendet, a zsákmány jelentősen megcsappant. Erzsébet királynő ugyan így is az általa befektetett összeg hússzorosát zsebelte be, Raleigh hamarosan megint a Towerben találta magát. 
A királynő néhány hónap múlva ismét megenyhült, Sir Walter kiszabadult. Született még egy fia, Walter, részt vett a spanyolokkal vívott állandó harcokban, Cádiz ostrománál meg is sérült, majd lassacskán visszakerült Erzsébet kegyeibe. 1597-ben – mintegy kárpótlásként – parlamenti képviselő lett. Az Amerikából Európába áramló újdonságokat is kipróbálta. Ő volt például az egyik első angol, aki nagy kedvvel hódolt a dohányzás szenvedélyének, és örömmel népszerűsítette az új szokást. Ez kezdetben olyan ritkaságnak számított, hogy egy anekdota szerint a saját szolgája zúdított a nyakába egy vödör vizet, mivel a nagy füst láttán azt hitte, kigyulladt a gazdája. 
Erzsébet királynő azonban 1603-ban meghalt, Raleigh pedig nem nyerte el az új uralkodó, a Stuart-házból származó I. Jakab szimpátiáját. A katolikus Stuart Mária volt az anyja, akit még Erzsébet végeztetett ki. Sir Waltert még abban az évben letartóztatták, és harmadszor is a Towerbe zárták. Megint beköltözött egy komfortos szobába, de ezúttal nem érezhette magát túl jól, mert a vád felségárulás volt. Állítólag részt vett egy Jakab elleni összeesküvésben. 

Termékeny fogság 

A bíróság bizonyítottnak látta a vádat, de Jakab kegyelmet adott neki. A kivégzést tehát elkerülte, viszont ezúttal tizenhárom évre a Tower foglya maradt. Az élete persze ekkor sem állt le. Nemzett még egy fiút, Carew-t, számos verset írt, és megalkotta a Világtörténet című vaskos könyve jelentős részét. Rengeteg forrásból, hat nyelven kutakodott, hogy minél pontosabb képet adjon az ismert világról. Ez a széles körű humanista műveltség volt az egyik oka annak, hogy a tizenkilencedik század közepén megszületett a legenda Sir Walterről és Willam Shakespeare-ről.

Az elmélet szerint Shakespeare nem rendelkezhetett olyan komoly műveltséggel és világlátással, hogy megírja azokat a kifinomult drámákat, hanem néhány nemesember és író közösen szerezte őket. A legenda egyik változata szerint Raleigh egyedül alkotta mindegyiket. 

1616-ban a király elégségesnek ítélte Sir Walter bűnhődését, és kiengedte a börtönből. A feltétel mindössze annyi volt, hogy az időközben életbe lépett angol-spanyol békét semmiképpen nem szeghette meg. Ezt a nyughatatlan embert azonban sem a várbörtön nem lassította le különösebben, sem az, hogy már hatvannégy éves volt. Legénységet toborzott, hajóra ült, és Erzsébet királynőtől kapott jogaival élve elhajózott Dél-Amerikába, a mai Guyana és Venezuela vidékeire. Meg volt győződve róla, hogy hatalmas mennyiségű arany- és ezüstkincseket fog találni; ő volt az egyik utazó, aki életre keltette El Dorado legendáját. 
Kincset nem talált, viszont őt megtalálta a balszerencse. Régi barátja és harcostársa, Lawrence Kemys – Raleigh parancsa ellenére – embereivel megtámadott egy helyi spanyol helyőrséget. A csatában halálos sebet kapott Sir Walter másik fia, az ifjabbik Walter. Kemys bocsánatért esedezett a gyászoló apánál, de az nem bocsátott meg, Kemys pedig öngyilkos lett. 
Amikor Raleigh hazaért Angliába, a spanyol nagykövet megtorlást követelt. Ragaszkodott a halálbüntetéshez. I. Jakab nem tudott mit tenni, Sir Walter Raleigh-t 1618-ban halálra ítélték és lefejezték. A vesztőhelyen állítólag sürgette a hóhért, mert lázas beteg volt, és nem akarta, hogy az összesereglett tömeg remegni lássa. „Éles gyógyszer ez, de minden betegség és nyomorúság gyógyítója” – mondta a hóhérbárdról. 
Sir Walter Raleigh egyetlen életben maradt gyermeke, Carew ágán a család fennmaradt. Mai napig is sok leszármazottja él, köztük a sok népszerű film szereplője, Hugh Grant.