A pápa, a professzor és a cigány pap
A címadás lehetne hatásvadász is. Lehetne akár egy film címe is, vagy kezdődhetne így egy vicc, ám ebben az esetben kétségkívül egyik sem. Hogyan kerül egymás mellé a három felsorolt személy? Mi a közös többszörös? A válasz egy szó: a HIT.
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vitathatatlanul fontos esemény volt a magyarok életében, és úgy vélem, még sokáig fogunk arról az egy hétről beszélni, élményeket megosztani egymás között. Sokszor fogjuk felidézni Ferenc pápa szavait: „Veletek és értetek mondom: Isten, áldd meg a magyart!” – és ezek a szavak több ezer cigány/roma hívő szívéhez is utat találtak. A kongresszusi zárómise után két nappal, szeptember 14-én a pápa már Kassa külvárosában köszöntötte az ott szinte nyomorban élő romákat: „Köszönöm, hogy fogadtok, köszönöm a szeretetteljes szavaitokat!”
Nem először fordult elő, hogy a tisztségét töltő pápa külön figyelmet szentelt a cigány közösségnek.
A II. Vatikáni Zsinat után az akkori egyházfő is személyesen fordult a cigánysághoz. (A zsinat előtt, bár voltak kezdeményezések, a területi elvre épülő Egyház pasztorációjának hatóköréből a vándorló kompániák kicsúsztak.) VI. Pál pápa gyakran vont párhuzamot a vándorló cigányság és Isten zarándokló népének biblikus képe között. 1965. szept. 26-án VI. Pál a zsinati atyák kíséretében nagyszabású cigány zarándoklaton vett részt Pomeziában. Itt hangzott el máig híres mondata:
„Ti nem az Egyház peremét képviselitek most, hanem éppen a központját alkotjátok, az Egyház szívében vagytok.”
VI. Pál szavai eljutottak Magyarországra, s ha nem is mindenki, de voltak, akik meghallották, befogadták, s hogy megvalósulhasson a Szentatya hitvallása, elkezdték felelősséggel, szeretettel, türelemmel a munkálkodást cigány testvéreink körében.
Csak érdekességként említem meg, hogy Magyarországon az első cigánypasztorációs „kezdeményezés” megelőzte a VI. Pál pápa szentbeszédében elhangzott, fentebb idézett mondatot. Ugyanis Sója Miklós hodászi görögkatolikus lelkész már 1946-ban állandó látogatója volt a helyi cigánytelepnek, és ebben a szellemben közelítette meg a közösséget. Azt a területet, ahol a hodászi cigányok laktak, Kolerásnak nevezték, mert ott volt a falu dögkútja. 1000–1500 cigány élt a telepen, nagy részük oláh cigány, a kisebbség romungró. Sója Miklós a következőképpen vallott hodászi tevékenységéről:
„1941-ben Dudás püspök Hodászra helyezett. Nem tudta azt a püspököm, hogy ottan cigányok is vannak, én se tudtam. Csak egyszer elvetődtem a cigánytelepre megérkezésem után nem sokára. Majdnem gyökeret vert a lábam a bámulattól, amikor megláttam a rettenetes szennytengerben a földbe ásott kunyhók össze-vissza sokaságát. Mint afféle Kolumbusz-féle felfedező felkiáltottam magamban: de hiszen ez a sziget nincsen rajta a püspöki térképen! ... Egy tágasabb falusi portánál is alig elégséges területen tömérdek tákolt, düledező kalyiba, földbe ásott kunyhó éktelenkedik, belül egymás hegyén-hátán emberek, ruha jóformán csak némelyiken. Az egész telepen nincs egyetlen kút, egyetlen WC sem. ...
Első látogatásomkor megállapítottam, hogy ha ezeket is embereknek veszem, akkor engem nem 1500, hanem 3000 emberhez küldtek.
Megengedték, hogy néhány kunyhóba benézzek. Fejemet mélyen meg kellett hajtani, hogy beléphessek, óvatosan lefelé lépve jutottam a pince mélyére, ahol ömlesztve éltek, s csak némelyiken volt egy-egy darab ruha. A szegénység, éhínség, tisztátalanság, a meztelenség, a bűn látszott rajtuk.” Sója Miklós esperes negyven évet szolgált Hodászon. Jelszava ez volt: „A szegényeknek hirdettetik az evangélium!” Máté 11,5 „Le csarengé gálszoszájvel o évángéliumo”.
Igen, de milyen nyelven? – vetődik fel a kérdés, és itt érkezik a történetbe a professzor.
Erre a kérdésre adott választ Tarjányi Béla, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Újszövetségi Tanszékének vezető professzora 2008-ban, amikor megjelentette a világon először a romani nyelvre fordított teljes Bibliát. Ezen alkalomból készítettem interjút vele a fordítás megjelenésének előzményeiről, hátteréről. (Szomorú aktualitását az is adja, hogy 2021. szeptember elején vettünk búcsút a professzortól.)
„Fiatal káplán-koromban kezdtem tanulni a cigány nyelvet az utcán játszó cigánygyerekektől. És az volt számomra az első meglepetés, amikor számolni tanítottak, és meghallottam a számok nevét: duj, trin, panzh, efta, okto, desh. Ezek a szavak nagyon hasonlítottak a számok görög neveihez. Ezzel kezdődött a barátságom a cigány nemzetséggel. Egyébként pedig egész életemben a Bibliával foglalkozom.
Kétezer éve törekszik arra a keresztény egyház, hogy a Biblia üzenetét, a Teremtő üzenetét, Jézus tanítását minden nép saját nyelvén hallhassa és olvashassa. De ez egy 15 milliós nép számára, a cigányság számára sajnos csak most valósulhatott meg.
Természetes volt számomra, hogy ha van valaki, aki vállalkozik erre a munkára, ha jön végre egy ember, és azt mondja: lefordítom a Bibliát, akkor mi mást tehettem volna, mint a Bibliatársulat vezetője, minthogy igent mondjak rá. Ez persze azt is jelentette, hogy ehhez az anyagi feltételeket is meg kellett teremteni az első betű lefordításától egészen a kiadás befejezéséig – és mi meg is tettünk mindent. A magyarság is ott van, ahol van, és a cigányság is ott van, ahol van… Mi, keresztények, katolikusok, a Bibliatársulat munkatársai a magyarság számára is a krisztusi értékeket mutatjuk fel, és valljuk, hogy a társadalmon csak ez segíthet, nem más. Annak örülnék, ha ez a fordítás és kiadás nem csak diadalmas siker lenne, hanem sokak kezükbe vennék ezt a cigány bibliát, lelkipásztorok, cigány pedagógusok, értelmiségiek... és a cigányság is felfedezné a Bibliában rejlő értékeket. … A Szentírás örök érték. Hadd kapják meg ezt a saját nyelvükön cigány testvéreink is. Hátha jobban megvalósul ezáltal a békesség, a szeretet, az erkölcs, egymás elviselése és elfogadása – sőt, nemcsak egymás elfogadása, hanem egymás kölcsönös megbecsülése, szeretete is.
Ezt hirdetjük mi magyarnak, cigánynak egyaránt, és most ehhez a cigányságnak is a kezébe adtuk a legfőbb eszközt, a Bibliát.
A cigányság körében nagyon sokan vannak vallásos, Isten-szerető, Mária-tisztelő emberek. Manapság azt szorgalmazzuk a magyarok között, hogy rendszeresen forgassák, olvassák a Bibliát, most cigány testvéreinket is arra hívjuk meg, hogy olvassák ők is – immár a saját nyelvükön –, csak jót tanulhatnak belőle. Bízom benne, hogy szükség lesz rá, és sokan fogják olvasni, hallani, hallgatni. És természetesen szeretnénk ezt a fordítást ismertté tenni, felajánlani Róma felé is, és Rómán keresztül az egész világ számára.”
A pápáról és a tudósról már esett szó, emlékezzünk hát az első ismert cigány/roma plébánosra, Pozsár Endrére (1856. február 24. – 1930. március 30.)
„Papszentelés. Váczon a mult vasárnap tartotta első miséjét Pozsár Endre. Az egyházi ünnepély nagy feltűnést idézett elő, mert a fiatal pap egy váczi czigány családból való. Érdekes részlete volt az ebédnek az uj pap rokonai, kik a hires Rácz Pali vezetése alatt játszottak. Rácz maga is hivatalos volt az asztalhoz, és egész lelkesedéssel játszott.” Ekképp adott hírt a Vasárnapi Újság Pozsár Endre egyházi szolgálatának első miséjéről, amelyre 1879. július 27-én került sor. A tudósítás pedig egy héttel később, augusztus 3-án jelent meg. Persze hosszú út vezetett addig, míg az ifjú Pozsár Endre pappá szenteléséről beszámolhatott az ország akkori talán legnépszerűbb képes lapja, és az azt követő időszak is sok meglepetést és kihívást tartogatott.
Hát így fért meg egy cikkben a pápa, a professzor és a cigány pap.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Gyerekként cukkoltak a cigány fiúk, hogy nem lesz belőlem, csak pap, és igazuk lett” – Dr. Lakatos Péter görögkatolikus atyával beszélgettünk
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
