Kedvenc retró tárgyaim a kilencvenes évekből

Felhúzós (mechanikus) ébresztőóra

Ez az a tárgy, amely mély nyomot hagyott bennem. Esténként mindig fel kellett húzni ahhoz, hogy másnap a beállított időben megszólaljon. Az élesen berregő hangra reggelente inkább felriadtam, mint megébredtem. Vigyázni kellett, hogy olyan helyre rakjuk, ahonnan nem tud leesni, a folyamatos rázkódástól ugyanis „lába kelt”, és könnyen lefordult az asztal széléről, szekrény tetejéről. Reflexből ma is sokszor megkérdezem esténként a barátomtól, hogy felhúzta-e az órát.

Tárcsás telefon

A kifejezést, tárcsázni a számot, manapság is használjuk, pedig ma már csak be kell ütnünk a számokat, vagy meg kell nyomnunk a gombokat a mobilunkon, ha fel szeretnénk hívni valakit. A tárcsás vezetékes telefonon úgy tudtam megadni a hívószámot, ha a lyukas tárcsa alatt lévő számoknak megfelelően tekertem a tárcsát. A legjobb szórakozásom mégis az összegubancolódott telefonvezeték kibogozása volt.

Töltőtoll

Ma már talán csak a kalligráfusok használják, én viszont ezzel tanultam meg írni. Csak akkor tudtam használni a tollat, ha megszívtam tintával. A füzetben a pacák elkerülhetetlenek voltak, sokszor nemcsak a kezem, de még az ajkam is tintás lett tőle. Itatóspapírt is használtunk a nehezen száradó sorok szárazzá tételéhez, csak akkor lapozhattunk tovább a füzetben. Aztán jött a patronos toll, amit már kicsivel egyszerűbb volt használni.

Kép

Kép: Fortepan (1979) / Adományozó: Saphier Herbert

Magnókazetta

Sok mindent hallgattam magnóról: zenét, mesét, angol és német nyelvleckét. Tipikus és sokszor előforduló probléma volt, hogy a magnó kihúzta és begyűrte a kazetta szalagját. Míg mások ceruzával tekerték vissza a szalagot, én, ha csak tudtam, az ujjamat használtam hozzá.

Trapéznadrág

A nőies vonalakat hangsúlyozó csőnadrágok még sehol nem voltak, amikor én gyerek voltam. A lefelé bővülő szárú trapéznadrág volt divatban, aminek az alja könnyen poros, sáros, vizes lett, ráadásul az útszéli bogáncsokat is hamar be tudtam vele gyűjteni. Bár nemrég újra felkerült a boltok polcaira, bevallom, nem rohamoztam meg érte az üzleteket.

Szalvéták

Pontosabban a szalvétagyűjtemény. Kisiskolásként az volt az egyik hobbim, hogy mindenféle szalvétát vásároltam, cserélgettem, sokat ajándékba is kaptam. Volt karácsonyi, húsvéti, pöttyös, vonalas, kockás, állatos, növényes, a sor viszont soha nem akart véget érni, mindig akadt újabb szerzemény. Néhány osztálytársammal versenyeztünk is, hogy kinek van több egyedi darabja. Pedig akkor még nem is ismertük a szalvétatechnikának nevezett kézműves díszítést, pusztán önmagukért gyűjtöttük a szalvétákat.

Gömbrágó

Az édességek közül a gömbrágó volt az egyik kedvencem. Tetszett a csomagolása, és az, hogy a rágók különböző színűek és ízesítésűek voltak; igaz, nem volt könnyű összerágni őket. A papírba csomagolt rágók is nagy népszerűségnek örvendtek nálunk, a bennük rejlő matricákkal szépen kidekoráltuk a tesómmal a hűtő ajtaját.