Web-akadálymentesítés – hogy ne az adottságainkon múljon a weboldalak használata!

A legutóbbi adatok szerint Magyarországon körülbelül 83 ezer látássérült ember él, de korántsem csak ők használnak például képernyőolvasót az internetezéshez. Más olyan fogyatékossággal élők is hasonló segítségre szorulnak, akiknek az olvasás vagy a kezük használata a különböző honlapokon – vagy honlapok közötti – közlekedéshez valamilyen nehézségbe ütközik.

„Nem vagyok informatikus, pénzügyi területen dolgoztam több mint 40 éves koromig, utána viszont olyat akartam tenni, amivel értéket teremtek, azokat az embereket támogatni például, akiket csak kevesen – magyarázza Edelényi Zsolt. – A feleségem látássérült, sokszor odajött hozzám, hogy nézzem meg, mi van egy honlapra írva, vagy rendeljek meg neki valamit egy webshopból, amit nem tudott használni. Így kezdtem el beleásni magam a témába, amivel már hét éve foglalkozom. Rájöttem, hogy ez sokkal többről szól, mint egy szűk rétegnek segíteni. Most készültem fel egy nemzetközi szakvizsgára is, amelynek a szintje egy szigorlat és egy államvizsga közötti szintű tudást, azaz több száz órányi tanulást és gyakorlatot követel.”

A szakember nem tartja helyes szemléletnek, hogy akadálymentes honlapot a legtöbben csak a jogszabálynak való megfelelés miatt készíttetnek. Ugyanakkor fel is menti az embereket, cégeket a tekintetben, hogy sokan tájékozatlanok.

Pedig tudhatnák, hogy ugyanannyi pénzből olyan akadálymentesített honlapot is készíttethetnének, amelyet sokkal többen tudnak használni.

Nem egyedi vélemény, hogy valaki azért nem akarja például a webáruházát akadálymentessé tenni, mert úgy véli, nincs rá piaci igény. – „Ezt gondolják, mert sok hátrányos helyzetű ember leszokott az internetezésről, mert már belefáradtak abba, hogy a problémájukat lépten-nyomon sikertelenül jelezzék – vallja a fejlesztő. – Ráadásul a jogszabályi kötelezettség sem terjed ki mindenkire, nehéz ezen a téren bármit törvényi erővel kikényszeríteni.”

A világ fejlett országaiból lehet tudni egészen komoly perekről, az első ilyen a 2000-es sydney-i olimpia hivatalos oldalát érintette, amelyet nem sikerült a látássérültek számára is használhatóvá alakítani. Az emiatt indított per igen magas kártérítés megítélésével zárult, és persze kötelezték is az alperest az akadálymentes weboldal létrehozására. Magyarországról a szakember egy ételrendelő oldal példáját hozza fel, amelyet a mai napig nem lehet képernyőolvasóval használni, hiába indítottak az érintettek az ügyben hivatalos eljárást is.

Zsolt szerint a törvényi kényszer helyett a szemléletváltozás hozhatna tartós eredményeket. Az akadálymenteség ugyanis nem extra, hanem alapja kellene, hogy legyen egy weboldalnak.

Ahogy az internetes világszervezet mottója fogalmaz: egyeseknek nélkülözhetetlen, s mindenkinek előnyös.

Kép

Kép: Edelényi Zsolt

„Mennyivel egyszerűbb lenne úgy közelíteni az ügyhöz, hogy nem fogyatékosokról beszélnénk, hanem arról, hogy mi, emberek különbözőek vagyunk – mondja. – Akik tervezik a honlapokat, szakképzettek, intelligensek, ezért sokszor abból indulnak ki, hogy mindenki más is az, pedig ennél sokkal szélesebb spektrum számára kellene fejleszteniük. A weboldalakat ugyanannyi ráfordítással sokkal több fajta ember számára elérhetővé lehetne tenni. Én ezt nem is akadálymentességnek nevezném, sokkal inkább széles körben való használhatóságnak. Az ehhez szükséges tudást az informatikai, webfejlesztői képzésekbe is be lehetne építeni.”

A szakember nem tudja, miért terjedt el Magyarországon az a tévhit, hogy egy akadálymentes honlapon fekete alapon fehér vagy sárga betűkkel jelenik meg a tartalom. Még mindig sokan gondolják, hogy ha kiteszik azt a bizonyos „sárga körben három fekete pontot” tartalmazó ikont a weboldalukra, akkor az onnantól akadálymentes. Ezt a jelzést a Hitler-féle Németországban kellett a fogyatékosoknak és hadirokkantaknak viselniük, és semmi köze a témához.

„Az akadálymentes honlap pont úgy néz ki, mint bármelyik másik, szinte az összes követelménye belefér a legmodernebb webdizájnba is.”

„Úgy is mondhatnám, hogy az akadálymentesség nyolcvan százaléka a felhasználó számára láthatatlan, csak a használat során mutatkozik meg. Én legalább négyféle módon tesztelek egy honlapot. Először átlagos használóként egérrel és monitorral, utána az érintőképernyős működést nézem. Ezen már rengeteg honlap elbukik, például a lenyíló menüik nem használhatók így. Aztán tesztelem őket képernyőolvasóval, végül csak billentyűvel, mert nem mindenki tud egeret használni.”

Edelényi Zsolt végezetül tanulságos játékra invitál minket: képzeljük el, hogy mi, látók vagyunk kisebbségben, és a nem látók tervezik a világot! Nyilván nem írnának ki semmit, mi pedig szenvednénk, ha csak Braille-feliratok meg hangvezérlés tájékoztatna mindenütt. Angolul az inclusive vagy universal design kifejezést használják a mindenki által/általánosan elérhető (tehát akadálymentesített, átlagostól eltérő igényeknek is megfelelő) honlapokra. Az építészetet segítségül hívva jól szemléltethető, hogy ez mit jelent. (Erről a témáról már a Képmás is írt.)

„A legtöbb régen épült orvosi rendelő például lépcsővel indul, s amikor a törött lábú édesapámat próbáltam felvinni rajta, nem sikerült. Lehoztak végül egy kerekesszéket a lépcső tetejéig, ahová két ember emelte fel őt. A mai orvosi rendelőket pedig már eleve akadálymentesre tervezik, és nem kerülnek többe attól, hogy kialakítanak egy rámpát a kerekesszékeseknek. Ezt a rámpát aztán sokan mások is használják: a babakocsival, kerékpárral, húzós kiskocsival érkezők. A webdizájnban ugyanígy kellene gondolkodni. Mert elég, ha valaki eltöri a jobb kezét, és – már amennyiben jobbkezes – egy-két hónapig sem fog tudni dolgozni, illetve bizonyos honlapokat használni. A cégek pedig elveszítik ezeket az embereket, noha nem sok kellene a megtartásukhoz. Talán csak szemléletváltás...”