7 cölöp a viharálló házassághoz – Mihalec Gáborral új könyvéről beszélgettünk

– Hogy jutott eszedbe, hogy a karanténhelyzetben a házasságokról készíts kérdőívet és felmérést?
– Tavaly márciusban nekem is tele volt a naptáram tervekkel, előadásokkal, terápiás időpontokkal, én is megéltem, hogy egyszerre szűnik meg számomra minden hasznos munka lehetősége. Keresni kezdtem, mi az, ami értelmet ad a felszabadult időmnek. Elém kerültek olyan hírek, hogy a karantén milyen drámai hatással van a házasságokra. Akkor Kína hónapokkal előttünk járt, már épp oldották föl a korlátozásokat az első hullám után, és azt vették észre, hogy a válások száma drasztikusan nőtt. Májusban Amerikából is jöttek hírek, 34 százalékkal többen nyújtottak be válókeresetet 2020 májusáig, mint 2019 májusáig. Angliában ez a szám 42 százalék volt!

Megfogalmazódott bennem, hogy bár a vírusokhoz nem értek, a házasságokhoz igen, ezért ha a társadalom testi gyógyulásáért nem is, a lelki egészségéért nagyon is tehetek.

Elkezdtem a Pár-perceket. Minden este élő Facebook-bejelentkezésben próbáltam túlélő tippeket adni házaspároknak. Akkor 90 készült el, később heti egy alkalommal folytattam péntekenként, most olyan 120 körül járunk. Közben áthelyeztem a rendelést is az online térbe, és közelről tapasztaltam, hogyan élik meg a párok a bezártságot. Voltak, akik nagyon jól, mások pedig elindulnak a lejtőn. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy mérhetővé kellene tenni, mi okozza a különbséget a két csoport között. Talán sosem volt ekkora lehetőség egy ilyen mérésre, hiszen a párok mind egyszerre éltek meg egy hasonló, teljesen szokatlan krízishelyzetet.

– Ebben a „kvázi” laboratóriumban pedig nemcsak a praxisod tapasztalatait vizsgálhattad, hanem – ahogyan egyébként eddig is tetted –  saját személyes élményeidet is. Most azonban nemcsak Dóri, a feleséged volt a segítségedre, a fiad is tevékenyen részt vett az 1255 főn végzett felmérésben.
– Értek a házassághoz, de az adatfeldolgozásban szívesen támaszkodom olyanokra, akik azt napi szinten csinálják, és olyan összefüggésekre is felfigyelnek, amelyek felett én elsiklanék. Hihetetlenül jó érzés volt vele együtt valami komolyat létrehozni. Mindig is bevontam a családomat a munkámba, a gyerekeim is szívesen járnak a rendezvényeimre, szívesen segítenek például a regisztrációban, mert nagyon szimpatikus emberekkel találkozhatnak, akik készek arra, hogy jobb társak, jobb emberek lehessenek. A fiam 23 évesen már felnőtt ehhez a feladathoz is.

– Soha nem probléma számodra, hogy hol legyen a határ a családi élet és a nyilvánosság között? Az online tér közönsége már jóval szélesebb, mint egy családterápiáé vagy előadásé. Mások a szabályok is?

– Dóri ebben a tesztszemély, tőle szoktam megkérdezni, kiteregethetem-e a kapcsolatunkat, mert én alapvetően kitárulkozóbb alkat vagyok, mint ő.

Ennek a személyes tapasztalatom is az oka. Engem páciensként mindig zavart az, hogy akinek kiterítem a lelkemet, arról nagyjából csak annyit tudok, hogy mi a szakterülete vagy van-e a neve előtt egy „dr”, de nem tudom, mennyire hiteles a magánéletében. Amikor átkerültem az asztal segítő oldalára, elképzeltem, mi járhat a fejében annak, aki velem szemben ül és először kerül ilyen helyzetbe: „Megnyílhatok? Bízhatok benne? Vissza fog élni a titkaimmal? Egyáltalán kicsoda ő?” Ezért vonok be sok mindent a személyes megéléseimből is, hogy lássák, hogy nem olyasvalaki ül velük szemben, akinek nincsenek vívódásai és kudarcai férjként vagy apaként.

– Ezt sosem bántad meg?
– Azt, hogy elmondtam, nem, de most például egy műsorban elmeséltem egy történetet, amikor édesapámnak a legnagyobb igyekezete ellenére sem sikerült tartania az ígéretét. Apukám kicsit meglepődött, amikor nézte a tévében, bár az volt épp a mondandóm lényege, hogy ha ezt megtörténik velünk, el kell mondani, hogy nem azért nem sikerült, mert nem volt számunkra fontos, amit ígértünk, hanem mert néha vannak tőlünk független körülmények. Szóval jól jött ki a sztoriból, ezt ő is látta végül, de amikor belekezdtem a történetbe, kicsit meghökkent, mert a mi családunkban nem volt szokás ilyeneket elmesélni. De most épp tőlük jövök, és a feloldozást is megkaptam egy tálca krémes formájában.

– A könyvben 7 sarokpontot említesz, amelyen a házasságok sorsa múlhat a karantén idején. Melyek ezek?

– Az első helyre a kommunikációt teszem – a sorrend fontosság szerinti –, ez a párkapcsolat alfája és ómegája.

Ugyanis a félelmek, vágyak megosztása, megbeszélése a kulcs. Ha ez jól működik, az összes többi területen is segíthet, mert képesek vagyunk a különböző problémákat megbeszélni és akkor változtatni is. De fontos, hogy a változásnak belülről kell fakadnia, nem tehetjük azt elvárássá a másik felé. Ha az elfogadást nyilvánvalóvá teszem, a párom képes lesz szembenézni azzal, ami változásra szorul. Minden területhez készítettünk tesztet, játékos feladatokat, amolyan edzéstervet, amelyek segítenek nekikezdeni egy-egy beszélgetésnek. A következő, a konfliktuskezelés, ez már eggyel magasabb szint, ha ez is működik, akkor ez hatással lesz a következő területre, az intimitásra és a szexualitásra. A járvány alatt azt is felfedeztem, hogy a stressz, a nyomás egy kapcsolaton belül is mennyire ellentétesen hathat a szexualitásra, a libidóra. Az egyik fél így feszültebbé válik a hiány miatt, a másik meg épp túlterhelődik az elvárásoktól, és ha ezt nem lehet megbeszélni, akkor ez egy puskaporos hordó. Az is hamar kiderült, hogy a pénznek mekkora szerepe van. Akinek volt tartaléka, nyugodtabban tudott szembenézi a kihívásokkal.

– Ez a valós helyzetet tükrözte, vagy inkább azt, hogy akinek fontos és nincs elég tartaléka, az frusztrált, akit pedig ez alapjáraton nem nyomaszt, annak az sem akkora probléma, ha nincs megtakarítása?
– Az amerikai bankegyesület felmérésekhez ajánlott kérdéseit használtam, amelyek a valós helyzetre kérdeztek rá. Abban persze nem volt teljesen reprezentatív a vizsgálatunk, hogy feltehetően olyanok vettek részt a kutatásban, akik kiegyensúlyozottabb anyagi körülmények között élnek és vannak tartalékaik, hiszen ők azok, akik kellő szabadidővel rendelkeznek, hogy a téma iránt érdeklődjenek és egy ilyen párkapcsolati tesztet egyáltalán kitöltsenek.

Kép

Mihalec Gábor és felesége, Mihalec Dóra - Kép: Páczai Tamás

Aztán volt egy másik tényező is, amely fontosnak tűnt, és engem is meglepett, és ez a rend szerepe. A magunk körül tartott rend, a napirend és a személyes higiénia. Ez akkor merült fel bennem, amikor egy csinos, feltűnően ápolt házaspárra a képernyő előtti rendelésen alig ismertem rá. A férfi ötnapos borostával egy szál atlétában volt ott, és amikor felállt, láttam, hogy alsónadrágban van. Elkezdtem a függőségekkel foglalkozó kollégákat kérdezgetni, akik elmondták, hogy mennyire fontos a szigorú napirend.

Ha kontroll alatt tartjuk azt, ami fölött van befolyásunk, például, hogy rendet rakunk-e otthon, felöltözünk-e, könnyebben megbirkózunk azzal, ami fölött úgy érezzük, hogy nincs befolyásunk.

Nagyon sokan írták, hogy az első hetekben összeomlott a napirendjük, hajnali 3-ig sorozatot néztek, 11-kor keltek, ettől feszültek lettek, és a kapcsolatuk is megromlott.

– Ugyanakkor sokan kezdték az otthont, a kertet rendbe tenni, azt a környezetet, ahol boldogabban eltölthetnek 24 órát, hiszen immár nemcsak „szálloda” volt a lakás, ahol pár órát töltenek el ébren, hanem igazi otthon. Annak, aki az életét kézben tartja, de nagyrészt munkában tölti a napját, az otthonára tevődött át ez a késztetés. Vagyis a rend talán az élethez való hozzáállásunk tükre is, szóval nemcsak oka, a következménye is a belső vagy párkapcsolati harmóniának.
– Biztos, hogy ez benne van, de teljesen máshogy hat ránk vissza, hogy naponta csak néhány órát látjuk a felfordulást vagy egész nap. És ha a társunkat és magunkat még a kimozdulás idején sem látjuk ápoltnak és csinosnak, akkor már teljesen el is engedjük a gyeplőt.

– És hátra van még két vihar ellen védő cölöp…
– Igen, ezek az úgynevezett meta-tényezők, amelyek átjárják az életünket. Az egyik a hit. Lelkipásztor is vagyok, és azt vettem észre, hogy a prédikációimat a járvány alatt több mint tízszer annyian hallgatják az online térben. Ezért kezdtem azt is vizsgálni, hogy mennyire segíti a kapcsolatot a hasonló módon megélt aktív hitélet. Az utolsó pedig az érzelmi elérhetőség. Épp abban az időben volt egy képzés Sue Johnsonnal, és volt szerencsém megkérdezni tőle, szerinte mi az, ami a legnagyobb erőforrást jelenti a krízissel való sikeres megküzdésben. Azt válaszolta, az a bizonyosság, hogy amikor bajban vagyok, félek, akkor a másik érzelmileg mellettem áll. Ez is mérhető volt, a számok itt is szignifikáns különbséget mutattak a romló és javuló minőségű kapcsolatok között.

– Azt is írod, az ezotéria nem barátja a házasságnak…
– Nehéz megfogalmazni a hitet annak, aki nem él ennek a mindennapi valóságában, nagyon templomosan hangzik, holott ez egy személyes kapcsolat Istennel. Szívesen használnám a spiritualitás kifejezést, de tudom, hogy vannak, akik ebbe beleértik a kártyajóslást, a csillagjegyekben való hitet… Sok párral dolgoztam együtt, ahol az egyik fél túlzott bevonódása az ezotériába a házasság krízisét, sőt felbomlását okozta. Ez arra késztetett, hogy megvizsgáljam, miről is szól az ezotéria. A szó görög eredetije azt jelenti, befelé figyel, vagyis ebben az esetben a spiritualitás nem külső forrásból származik, ahogy a hívők számára Isten külső forrás vagy a keresztények számára a Biblia egy mindenki számára elérhető, értelmezhető forrás. „Az én érzéseim azt diktálják, hogy…” ez a kiindulása az ezotériának, pedig a lélektanból tudjuk, hogy az érzelmeink nagyon össze tudnak zavarni és nagyon rossz irányba is elvihetnek. Nem engedhetünk mindig szabad folyást nekik.

Az ezotéria túl sokszor bátorítja az embert a belső késztetések követésre, s ez a házasság ellen hathat.

 – Írsz megbetegítő hitről is.
– A legjózanabbnak tartott vallási közösségekben is fellelhetők olyan emberek, akik valamit félreértenek, túlhangsúlyoznak. Elveszik a hitük középpontjából Isten, Jézus, és megpróbálnak valamit begyömöszölni középre, olyasmit, ami igazából a szélekre való. Felekezete válogatja, mi kívánkozik ide, például óriási csatákat vívnak a helyes öltözetről, zenéről, arról, hogy szabad-e gitárt vinni a templomba vagy elkárhozik-e, aki dobot használ a dicsőítésre. Az én közösségemben – adventista vagyok – például nagy hangsúlyt fektetünk az egészségre, amit a kutatások úgy igazolnak vissza, hogy az adventisták sok helyen egészségesebbek és tovább élnek az átlag lakosságnál. Kaliforniában a National Geographic a kék zónába sorolja őket – azon populációk sorába, ahol átlagon felüli a 100 évet megélők száma. De lehetnek köztünk olyanok, akiknek léket kap a hite, és az válik a középpontjává, hogy mit szabad megenni és mit nem szabad megenni. Nem is annyira új dolog ez, ismerjük a bibliai farizeusok esetét. Ha van a családban egy ilyen hívő, és rákényszeríti mindezt a párjára, a gyerekeire, az nagyon tönkre tudja tenni a család életét. Több fiatalt hallottam már úgy fogalmazni, hogy a hit kérdését hagyjuk, mert vallási terrorban nőttem föl.

– Több poént nem is szeretnék lelőni a könyvedből. Mikor jelenik meg?
– A könyv már kapható, a Házasság Hetére jelent meg.