Bármelyik pillanatban infarktust kaphatsz – Egy apaszív, folyamatos életveszélyben

Pontosan érzi ugyanis, hogy máshol van dolga. Kijutni pedig nem könnyű feladat. Fáj, szúr, helyezkedik. Rákényszerít egy csomó hülyeségre. És egyszer csak, mert ezt senki sem kerülheti el, meglátod magadon kívül. Mondjuk egy kávézóban, az asztal túloldalán.

Feláll, elköszön. Nézed, ahogy viszi magával az életedet. Mindent, amire valaha is vágytál.

Szerencsés esetben megadja a telefonszámát. Hívod, várod, aggódsz érte. Próbálsz a kedvében járni, de legtöbbször azt sem tudod, hogy hol van. Képzeld csak el: a szíved lelép a járdáról egy autó elé, és nem vagy ott, hogy visszarántsd. Bármelyik pillanatban infarktust kaphatsz. Állandó rettegésben élsz.
Ha mázlid van, hajlandó összeköltözni veled, így legalább az estéid nyugodtan telnek. Legszívesebben örökre bezárkóznál vele, de tudod, hogy az nem tenne jót neki. Nem őrültél meg, nem akarsz szívizomsorvadást okozni saját magadnak. Szabadon engeded, mert kell neki az oxigén. Simogatod, becézgeted, amikor csak tudod. Masszírozod a koszorúerét.

Ez esetben viszont lehetséges, hogy szaporodni kezd. Kihord magában egy másik, apró szívecskét. Ott lüktet benne a kicsi kilenc hónapig.

Aztán kibújik belőle, és rájössz, hogy az is a te szíved. Kisebb, gyengébb, alig ver, de a tiéd. Idővel megerősödik, és dobbant, hogy saját testet keressen magának. Ha sikerül neki, akkor ő is szaporodik. Mire feleszmélsz, már négy-öt szíved rohangál a világban, ki tudja merre. Ha történik velük valami, azt egyből a mellkasodban érzed.
Ebben a kiszolgáltatott helyzetben nem sok esélyed marad a túlélésre.
Imádkozol értük. Mást nem nagyon tehetsz. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>