Feszültke – Egy elsős gyerek is sokat stresszel, csak nem tud róla
Diákoknak és tanároknak tanítanak stresszkezelési technikákat a Sulinyugi Program pszichológusai. A cél elsősorban az iskolai feszültség csökkentése, de az egyes módszereket az otthoni bezártság alatt is alkalmazhatják.
A programot 2015-ben a Lélekkel az Egészségért Alapítvány hozta létre. Az alapító dr. Bikfalvi Réka egészségfejlesztő szakpszichológus. Az ötletet onnan kapta, hogy elsős gyermekének osztályfőnöke arra kérte a szülőket, tartsanak előadást a saját foglalkozásukról a diákoknak. A szakember és csapata ekkor kezdtek el gondolkozni rajta, hogyan lehetne beszélni a stresszről az iskolásoknak, majd korcsoportok szerint kidolgozták a Sulinyugi módszerét. A következő évben elkezdődtek önkéntesképzéseik, amit azóta már százan elvégeztek. A program keretében eddig 448 osztályfoglalkozást tartottak, és több mint tízezer diákhoz jutottak el.
A Sulinyugi mukatársai alsó és felső tagozatos illetve középiskolás diákoknak tartanak játékos órákat arról, hogy mi is a stressz és hogyan tudják azt kezelni.
Szigeti Réka egészségfejlesztő pszichológus szerint a gyerekek életében ugyanúgy jelen van ez a kellemetlen érzés, csak ők kevésbé tudatosítják, és nem tudják megfogalmazni, ezért szavak helyett hajlamosak testi tünetekkel jelezni problémáikat a külvilág felé. Az egyes életszakaszokban a gyerekeknek más és más stresszfaktorokkal kell megküzdeniük: az elsősök elszakadnak óvodás barátaiktól, és aggodalommal tölti el őket, sikerül-e beilleszkedniük az új közösségbe. Habár ők még sok helyen nem kapnak osztályzatot, azért is szoronganak, hogy képesek-e teljesíteni, amit az iskolában elvárnak tőlük. A felsőbb évfolyamokban hangsúlyosabbá válik az „akadémiai stressz”, amit a dolgozatok, hatodikban és nyolcadikban a felvételi, középiskolában az érettségi váltanak ki.
A program szakembereit általában a tanárok hívják el az iskolákba, a megkeresések oka változó: általában az osztálytársak közti konfliktusok miatt kérnek segítséget, míg más iskolákban a teljesítménykényszer, máshol az agresszió jelent gondot. „A feszültségi szint az egész országban megnőtt, a BKV-n állandóak az összeszólalkozások, a gyerekek pedig nem tudják, hogyan tartsák kordában indulataikat” – véli Szigeti Réka.
A pszichológusok a korcsoportok sajátosságai szerint máshogy építik fel az órákat: a legkisebbeknek élményközpontú foglalkozást tartanak, amikor a játéké és a képzeleté a főszerep. A felsősöknél ezek helyett az információ válik hangsúlyosabbá, amikor racionálisabb oldaláról közelítik meg a témát, míg a középiskolásoknál az önálló munkavégzés és saját kérdéseik kapnak nagyobb teret. A kamaszok figyelmét az internet adta lehetőségekre is felhívják, ahol tovább informálódhatnak és elmélyedhetnek az egyes módszerek használatában. Közösségi oldalaikon rendszeresen osztanak meg posztokat a gyerekek, szülők és pedagógusok számára, emellett a fiatalok körében népszerű youtuberekkel is együttműködnek, akik szintén gyártanak stresszkezeléssel kapcsolatos tartalmakat.
Még az iskolák bezárása előtt elkísértem Rékát és kolléganőjét, Langer Viola pszichológushallgatót két foglalkozásra, akik a zuglói Móra Ferenc Általános Iskolában egy elsős és egy hatodikos osztálynak tartottak órát.
A nap a legkisebbekkel kezdődik. Az elsősök osztályfőnöke, Ágnes szerint néhány gyereknek már a reggel stresszesen indul, kapkodva mennek iskolába, délutánra pedig elfáradnak és azon aggódnak, mikor jönnek értük a szüleik. „Sok apró dologból áll össze, mi miatt idegesek, mint a szülők elvárásai, a beilleszkedés, a szerepléstől való félelem, és akkor még ott vannak az otthoni dolgok, amikről nem tudunk” – sorolja a tanítónő. Amikor megkérdezem a gyerekeket, mi miatt szoktak stresszelni, legtöbben a testvérükkel való konfliktusokat említik. „A bátyám sokszor piszkál, amikor a szüleink nincsenek a közelben” – meséli az egyik kislány, aki emiatt legszívesebben leszigetelné a szobáját.
Réka és Viola már a becsöngetés előtti szünetben felkeltik a gyerekek figyelmét: arra kérik őket, rajzolják körbe egy társukat. Az így kapott emberalak, Feszültke lesz az óra főszereplője, akit felragasztanak a táblára, és rajta mutatják meg, mik a stressz jelei: ez lehet fáradt tekintet, piros arc, libabőr, izzadás, gyorsabb szívverés, hányinger vagy épp hasfájás.
Ezt követően a két szakember azt beszéli át velük, milyen technikákkal csökkenthetik a feszültséget, öt csoportra – száj, bőr, izom, kéz, gondolatok – osztva annak módjait. A kézhez kapcsolódó praktika például a firkálás, az izomhoz a sportolás, a bőrhöz pedig az érintés és az ölelés. A gyerekek a gyakorlatban is kipróbálnak egy-egy módszert. A legnagyobb sikere a szabad rajzolásnak van, amikor vad firkálásba kezdenek, páran még a lapot is összetépik, komolyan véve a kérést, hogy az érzéseik irányítsák a ceruzát. „A rajzolás, naplóírás, babrálás esetén izmainkon keresztül vezetjük le a stresszt, ami befeszül majd elernyed, reakciót indítva be a testünkben. E progresszív relaxáció hatására paraszimpatikus túlsúly lép fel az agyban, amit mi csak nyugiparancsnak nevezünk” – magyarázza később Réka.
A rajzolást követően elénekelnek két gyerekdalt. Az éneklés, különösen a közös éneklés jótékony hatású, kioltja a félelmet, aminek neurológiai oka van: a magas rezonanciájú hangok jókedvre hangolnak, ezért is van, hogy a nevetést jelző hangutánzó szavaink, mint a ’hihi’ is magas hangrendűek. A tapintás ugyancsak csökkenti a stresszt: érintéskor oxitocin hormon szabadul fel a szervezetben, ami növeli az összetartozás érzését. (Szüléskor is ez a hormon termelődik, amelynek simaizom-összehúzó hatása is van, és bőrkontaktus által tovább termelődik, ezért szokták az újszülöttet rögtön az anya mellére tenni.)
Réka szerint habitustól függ, kinek melyik módszer válik be, egy indulatosabb gyereknek inkább az intenzívebb levezetés a hatásos, például ha beleüt egy bokszzsákba, míg mást a meditálás nyugtat meg, ezért is mutatnak be többféle technikát.
A hatodikosoknál szintén Feszültkével kezdődik az óra, akin Réka és Viola ezúttal is szemléltetik az idegesség jeleit, a felsősök azonban arra is választ kapnak, mi a magyarázata egy-egy tünetnek. A gyakori hasfájás oka, hogy stresszhelyzetben a szervezet elhanyagolja az emésztést, míg a szív azért ver ilyenkor hevesebben, hogy javítsa a vérellátást. A diákok azt is megtudják, mért nevezik 11-esnek a szorongó ráncot, majd kipróbálják a hasi légzést és a progresszív relaxációt. A játékok közül ők is a firkálást élvezik leginkább. „Máskor is volt, hogy rajzolással nyugtattam meg magam, és még a papírt is összetéptem utána, nagyon jó érzés volt” – meséli az egyik lány.
Emmának, aki most felvételizett hatosztályos gimnáziumba, sok stresszlabdája van otthon, ő ezekkel oldja a feszültséget, ha nagyon ideges. Bence a dolgozatok miatt szokott görcsölni, ő ilyenkor megiszik egy pohár vizet, majd becsukja a szemét és elszámol tízig. Ugyanígy tesz Regina, akin több tünet is jelentkezik, ha feszült: fáj a hasa, remeg a keze és gyorsabban ver a szíve. A két szakember azt tanácsolja a szülőknek, figyeljenek oda a fizikai jelekre és vegyék komolyan, ha azok állandóvá válnak. A gyakori fej-és hasfájás mellett az is intő jel lehet, ha leromlanak a gyerek jegyei, megváltoznak evési vagy alvási szokásai és a viselkedése, nem jár el a barátaival, hanem magába zárkózik. Beszélgetésekkor érdemes a szokásos „Mi volt ma a suliban?” kérdést máshogy megfogalmazni, mivel a gyerekek a mostban élnek, így nem fogják a beszámolójukat a pár órával korábban történt negatív eseményekkel kezdeni. Ehelyett kérjék meg őket, meséljék el, mikor érezték magukat a legjobban, mi miatt szorongtak, vagy hogy mi volt aznap a legunalmasabb. Meglehet, ezekre is semleges választ kapnak, de később, az együtt végzett tevékenységek, bevásárlás, krumplipucolás, kisebbeknél a fürdetés és a lefekvés meghittebb pillanatai közben megnyílhatnak.
A foglalkozásokon ritkán, de előfordul, hogy súlyos problémákra –alvási zavarok, falcolás, a kamaszoknál a megfelelési kényszer miatt kialakuló evészavar – derül fény. „Ezeket a problémákat nem tárgyaljuk meg órán, még ha ki is bukik valakiből, mivel nem pszichológusként, hanem trénerként vagyunk jelen. A téma lekerekítésével és lezárásával egyrészt az érintett tanulót védjük, mivel könnyen a társai céltáblájává válhat, másrészt 45 perc nem ad lehetőséget a mélyebb feltárásra, így nem lenne etikus belemenni” – mondja Réka. Élve a szakemberi jelzési kötelességükkel, ilyenkor beszélnek a pedagógussal vagy az iskolapszichológussal, akik az esetek többségében már tudnak a problémáról.
A Sulinyugi csapata a foglalkozások után a későbbiekben további, elmélyítő órákat is tudnak tartani az osztályoknak.
A mozgékony elsőt követő második alkalom lassabb menetű, amely során hosszabb-rövidebb relaxációs módszerekkel, például hangmeditációval ismertetik meg a diákokat, amikor a csukott szemű gyerekeknek állathangokat játszanak le és ki kell találniuk, melyik irányból jön a hang, és egy hosszabb relaxációs gyakorlat után a gyerekek le is rajzolhatják az élményeiket. A harmadik órát arra építik, hogyan lehet személyre szabni a megismert módszereket, és olyan is volt, hogy egy terápiás kutyát vittek magukkal.
Réka úgy látja, a tanárokat a rendszeres fegyelmezés terheli le leginkább, például amikor órán nem tudnak befejezni egy gondolatot, mert hatan közbeszólnak. Ez az állandó zavaró, nehezen kordában tartható és kontrollálható stressz, az osztálytermi stressz szintén növelheti a kiégés kockázatát. Ágnes tanítónő a pedagógusokkal szemben támasztott irracionális elvárások miatt stresszel. „Van egy alulról és egy felülről jövő nyomás, én pedig állok középen és túl nagy a prés. A tanulási, érzelmi és pszichikai problémákat mind nekem kell megoldanom, ha pedig nincs rá kapacitásom, én vagyok a tehetségtelen pedagógus.” A nyugdíjhoz közelítő tanítónő Rékához hasonlóan azt tapasztalja, rossz irányba változott a gyerekek magatartása. „Az egyik gyerektől megkaptam, hogy undok vagyok, egy kollégámat pedig leidiótázta egy negyedikes.” Szerinte, mivel már egyre kevesebb a nagy család, a gyerekek előtt nincs egy minta, hogyan illik viselkedni az idősebbekkel. Néhány szülőtől sem tapasztal elég megbecsülést, akik probléma esetén nem vele beszélik meg a gondjukat, hanem rohannak az igazgatóhoz vagy akár a bíróságra.
A pedagógus a tréningek óta jobban odafigyel magára, például eljár úszni, a tanultakat pedig a diákjain is alkalmazza: iskolai rendezvények, például farsangi mulatság előtt, amikor az osztálya egész nap bent van, hasi légzéssel, meditációval lazítanak, ami néha olyan jól sikerül, hogy a gyerekek elalszanak.
A Sulinyugi fő üzenete is ez: tudatosabbá tenni a gyerekeket, a tanárokat és a szülőket, hogy mindenekelőtt saját szorongásaikat csökkentsék, és csak utána foglalkozzanak minden más problémával.
Ehhez pedig nincs szükség különleges eszközökre, a technikák ismeretében maguk is képesek lesznek elűzni a stresszt, amire a járvány miatti otthoni bezártság idejére is nagy szükségük lehet. Az ismertetett módszerek, mint a hasi légzés, a bokszzsák és a meditáció mellett többek között azt tanácsolják a gyerekeknek, beszéljék ki félelmeiket, mozogjanak sokat, tűzzenek ki új célokat, mint egy nyelv megtanulása, barátaikkal pedig ne csak írásban, hanem videóüzenetben is kommunikáljanak. Az online tér nagy segítséget jelenthet a kényszeres szobafogság idejére, de a negatív hírek óránkénti olvasása helyett inkább azzal kapcsolatban keressenek vagy osszanak meg információkat, hogy milyen kreatív ötlettel tudnak megoldásokat találni erre a helyzetre, és arra is ügyeljenek, hogy feltöltő tevékenységeik lehetőleg ne rögzítsék őket a képernyőhöz, mert most a tanulás, kapcsolattartás miatt egyébként is ahhoz vannak kötve.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>