Ma milyen iskolát indítana Maria Montessori?
A Maria Montessori által felkarolt gyerekek az 1900-as évek római külvárosaiban törtek-zúztak és porba rúgtak. A mai, hasonló helyzetű gyerekek villogó-zenélő műanyag játékokon cseperednek és szüleik okostelefonját nyomkodják a négy fal között. Más az ingerküszöb, változtak a vizuális képességek, és folyamatosan módosulnak a készségek.
Hogyan készítsük fel gyermekeinket egy olyan világra, amely számunkra ismeretlen tapasztalásokból és érzetekből épül majd? A jövendőbeli szakmák és foglalkozások nagy részéről elképzelésünk sincs, a klímaváltozás idegrendszeri-pszichikai kihívásainak még csak halvány előjelei észlelhetők, és sorolhatnánk tovább, vég nélkül a gyerekeink jövőjére vonatkozó félelmeinket...
A 150 évvel ezelőtt született Maria Montessori olyan oktatási-nevelési módszereket dolgozott ki a múlt század elején, amelyeket a mai napig használunk – a legutolsó adatok szerint 100 országban több mint 22 ezer Montessori-intézmény működik. Van tehát recept az évszázadokon átívelő, örök érvényű és sikeres fejlesztő pedagógiára.
Edison és Bell, Nehru és Tagore Montessori pedagógiájának szószólói voltak, Montessorin nőttek fel a Google, a Wikipédia és az Amazon alapítói, Harry és William herceg, az irodalmi Nobel-díjas Gabriel García Márquez...
Montessori egész életében harcolt az ellen, hogy elméletét csupán egy tanulási módszerként értelmezzék.
A Montessori-módszer alfája és ómegája egy elvrendszer (hasonlóképp számos reformpedagógiához), amelynek középpontjában a gyermek személyiségének, autonómiájának tisztelete és elfogadása áll. Az önállóság, a tanulási vágy és az önmotiválás támogatása.
Sokat idézett gondolata: „a tanár legnagyobb sikere, ha elmondhatja, a gyerekek úgy dolgoznak, mintha ő a világon se volna”. A módszerrel nevelkedett Google-alapítók, Larry Page és Sergey Brin szerint cégük felépítésében, az irodai kultúrában, az alkalmazottak motiválásban is Montessori-elvekre támaszkodtak.
A Montessori-elvekkel szabad és biztonságos környezetet teremthetünk minden gyermek számára, ahol ösztönösen a világ felfedezésére indulnak, és szivacsként szívnak magukba minden tudást, rátalálva a fejlődés számukra testre szabott, megfelelő útjára, ritmusára. Nem nekünk kell kitalálnunk, milyen világra készítsük, milyen készségeket fejlesszünk a gyerekekben. Jean Piaget pszichológus, a fejlődéslélektan híres tudósa, Montessori kései kortársa nyilatkozta kritikusan: „A legtöbb ember számára az oktatás azt jelenti, hogy megpróbálja a gyermeket társadalma tipikus felnőttjéhez hasonlóvá formálni”. Montessori ezzel ellentétes, egyszerű, praktikus tanácsot adott: „Kövesd a gyermeket.”
„Ki ez a nő?”
Maria Montessori az első nő volt, aki Olaszországban orvosi diplomát szerzett. Elképzelhetetlen erőre és kitartásra lehetett szüksége ahhoz, hogy elvégezze az egyetemet, majd dolgozzon, és forradalmian új elveket fogadtasson el egy olyan társadalmi közegben, ahol a nőket még csak választójogra sem méltatták. Középosztálybeli, tanult szülei támogatták lányuk karrierjét (ide kapcsolódó kedves történet, hogy amikor Maria 1900-ban harmincadik születésnapját ünnepelte, édesapja átadott neki egy könyvet, amelyben összegyűjtött 200, lánya munkásságát méltató újságcikket). A fényes jövő előtt álló okos, kitartó és céltudatos Maria egy gyógypedagógiai intézmény vezetője lett. Pályáját azonban majdnem derékba törte egy tragikusan végződő szerelem és egy váratlan terhesség, amely egész életét megpecsételte. Az orvosi egyetem utolsó éveiben szerelmes lett tanárába és későbbi munkatársába, a pszichiáter Giuseppe Montesanóba. Váratlanul megfogant gyermekük Mariát örömmel és boldogsággal töltötte el, nem úgy az apát és annak édesanyját, aki a dél-itáliai uralkodókig vezette vissza őseit. Anyja nyomása alatt Montesano nem vállalta fel kapcsolatát Mariával (ezzel a személyes szállal is kiemelten foglalkozik a Montessoriról készült kétrészes minisorozat).
Felelősségvállalása csak az anyagi támogatásig terjedt: a titokban megszült gyermeket örökbe adatta. Bár Maria a fiút folyamatosan látogatta (Mario csak 15 évesen tudta meg a látogatóról, hogy az édesanyja), majd később asszisztenseként maga mellett tartotta, örökös lelkiismeret furdalása ellenére nyilvánosan soha nem ismerte el saját fiának – unokaöccsének, később nevelt fiának nevezte. Elgondolkodtató kérdés, hogy a patriarchális társadalommal folyamatosan hadilábon álló Montessori miért pont a saját gyermekét áldozta fel a társadalmi elvárások oltárán. Talán ez is a magyarázata, hogy mindig a szabad, öntudatos, boldog ember nevelésén fáradozott.
Maria összetört lélekkel elvonult egy kolostorba, majd visszatérése vakmerő szakmai lépésekhez vezette: az orvosi pálya végleges elhagyása mellett döntött, és lemondott annak a gyógypedagógia intézménynek az igazgatásáról is, amelyet gyermekének apjával együtt alapított és vezetett. Visszatért az egyetemre, ahol az antropológia, filozófia és a kísérleti pszichológia felé fordult, majd mentálisan egészséges gyerekek oktatásával kezdett el foglalkozni.
1907-ben, harminchét évesen létrehozta az első Gyermekek Házát a Róma melletti szegénynegyedben, San Lorenzóban. Módszerei ekkor terjedtek el és váltak világhíressé.
1909-ben jelent meg fő műve az óvodások körében alkalmazott nevelési módszerekről, majd az 1910-es évektől kezdődően világszerte sorban alapították a Montessori-iskolákat. Többször felterjesztették Nobel-díjra. Életének fontos periódusát töltötte Spanyolországban és Indiában, halála előtt pedig Hollandiában telepedett le.
Montessori-alapelvek bárhol, bárkinek
Montessori maga a „dolgozás” igét használta a gyermekek különböző tevékenykedésére. A Montessori-elveket neves üzletemberek saját irodai környezetükben alkalmazzák – hasonlóképp bárki hasznosíthatja otthonában, vagy az élet más területein is. A módszer maga szerzői jogi szempontból nem védett, ezért a Montessori-szerűség (#Montessomething vagy #Montesomething) már állandósult (hol pozitív, hol negatív) jelzőként. Számtalan jó játékötletet és csináld-magad (DIY) tippet is találhatunk az interneten.
Az eredeti Montessori-pedagógia 7 fontos alapelvét hasznosíthatjuk otthonunkban, saját gyerekeinkre is, anélkül hogy a rossz Montessori-szerűség vétségébe esnénk.
1. Szabadság
A gyerekeknek olyan mozgásteret biztosítsunk, ahol a mindennapi rutinokban önállóságra ösztönözzük, játékban pedig inspiráló szabadságot adjunk neki. Legyen lehetőségük önállóan felkelni, felöltözni, fogat mosni, játékot vagy rajzeszközt választani. Az ágy ne legyen magas és rácsos, a fogkefe, tisztálkodóeszközök, ruhásszekrény elérhető magasságban legyenek, a játékpolcokon a tárgyakat ne „felnőttes” tárolási rendszerben helyezzük el, hanem a gyerekek számára elérhető és vonzó módon, pl. a könyvek, lapozók nem a gerinccel, hanem a lapjával kifele, nem tárolókban, elzártan, hanem szellősen, jól láthatóan és hívogatóan sorakozzanak.
2. Rend és rendszer
A világ mint univerzum leképezése: minden tevékenységi típusnak legyen meg a maga sarka, színtere, akár csak egy babzsák formájában. Pl. alkotósarok rajzeszközökkel, olvasó/zenehallgató padlópárna, stb.
3. Szépség
Harmonikus, inspiratív környezet kialakítása
4. Természetesség
Természetes anyagok (fa, fém, üveg, gyapjú) előnyben részesülnek a műanyaggal szemben
5. Társadalmi környezet
Az akadálymentesített, szabad mozgástér lehetőséget ad a gyereknek – ha úgy dönt –, hogy kapcsolatba lépjen társaival vagy rokonaival – az óvodában a többiekkel, otthon a más korosztályba tartozó testvéreivel, szüleivel vagy vele élő nagyszülőkkel. Ne különítsük el, ne zárjuk el a család többi tagjától.
6. Intellektuális környezet
A Montessori-nevelés területei: a mindennapi élet teendőinek gyakorlása (öntés, csavarozás, seprés, masnikötés), az érzékelés (hangok, színárnyalatok, illatok) fejlesztése, matematikai gondolkodás fejlesztése (számkockák, korongok, kártyák), anyanyelvi fejlesztés, kozmikus nevelés (életfolyamok, bolygók, az idő és az óra), művészeti, zenei és mozgásos nevelés. Mindegyik területnek megvannak a sajátos Montessori-módszerei és eszközei, amelyeket az otthoni környezetre átírhatunk – erre számos ötletet találhatunk az interneten (#montessoridiy)
7. Montessori eszközök
A Montessori-pedagógiának megvannak a maga speciális tanító eszközei, amelyek kisebb nagyobb csomagokban beszerezhetők speciális boltokban, nem kevés pénzért. Ezek az eszközök a leginkább kritizált területei Montessori oktatási rendszerének. Bár a kritikák e téren sem súlyosak: leginkább az eszközök eredetiségét és Montessori prioritását kérdőjelezik meg, mivel francia gyógypedagógusok már az 1800-as években használtak hasonlókat.
„Amit a kéz tesz, az elme megjegyzi”
Montessori gondolata nem egyedi, hiszen a tapasztalás útján történő tanulás a kis gólyáktól a tőzsdecápákig általánosnak mondható.
A Montessori-féle didaktikai eszközök egyike a sztereognosztikus zacskó, amely a tapintás útján történő észlelést hivatott fejleszteni: az ún. „titokzsákba” (egyszerű vászonzsák) különböző méretű, formájú tárgyak kerülnek, amelyeket csukott szemmel tapintva kell meghatározni és leírni. Egyszerű játék, bármilyen területre és korcsoportra testre szabható – talán még szakmunkások vizsgamódszereként is alkalmazható lenne. (.) Korszakonként persze óhatatlanul termelődnek át- és leértékelendő tárgyak – régi típusú telefonkagylót pl. már nincs értelme egy mai gyerekkel felismertetni, maximum az archeológiai jártasság fejlesztése gyanánt –, szakmák és mesterségek is megszűnnek. A titokzsák is mint didaktikai eszköz lassan olyan lesz, mint egy régészeti kiállítás játékhomokozója. A Montessori-elveken azonban – egyelőre úgy tűnik – nem fog az idő vasfoga, hanem egyre univerzálisabbakká válnak. Vallási és politikai nézettől függetlenül, egyre többféle környezetben és változatos kontextusban igazolódnak a 150 évvel ezelőtt született Maria Montessori pedagógiai elvei.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>