A svájci kisegér, avagy a nyerskoszt diadala
Egy svájci orvos, több mint száz éve az elsők között ismerte fel, hogy táplálékunk túlzott finomítása, a túlzott mértékű húsfogyasztás, és a mindent „túlfőzés” okozza a mai civilizációs betegségeink nagy részét. Az ő nevéhez fűződik számos diétás és egészségmegőrző étrenden túl a müzli „feltalálása” is.
Kép: Profimedia - Red dot
A „svájci kisegér” (svájci tájszólásban a müesli a maus, Mäuslein-kisegér kicsinyitő képzős alakja) a reformer legkedveltebb találmánya. A valódi elnevezés a „mus” szóra utal, ami pépet jelent, nem pedig a „Mus musculus” háziegérre. Az első müzli ugyanis apró gyümölcsdarabkákból, gabonaőrleményből, joghurtból és magokból kevert pép volt. Napjainkban ezt már sajnos „továbbfinomították” cukorral, tejszínnel, csokoládédarabokkal, és egyéb az alapelvtől merőben eltérő és korántsem egészséges élelmiszerekkel.
Az első wellness-mozgalom, úgy jó 120 évvel ezelőtt indult útjára.
Dr. Maximilian Bircher-Benner 1891-ben nyitotta meg első praxisát Zürichben, ahol tapasztalatai azt mutatták, hogy szoros összefüggés van az egyoldalú, egészségtelen táplálkozás és a betegségek kialakulása között.
Azon a véleményen volt, hogy a nyers zöldségek, gyümölcsök tartalmazzák a legtöbb napfényt, de a főzés, sütés során elveszítik ezt az energiát. A nyers kosztot tartotta az egészséges életmód egyik alappillérének, és a tuberkolózis gyógymódjának is.
Nézeteivel abban az időben egyedül maradt, kollégái szerint az orvostudomány határait jócskán túllépte. Akkor ismerték el újra orvosi körökben, amikor évekkel később kezdték „felfedezni” a vitaminokat, és a természetes orvoslás fontosságát. 1903-ban megjelent egy összefoglaló műve a táplálkozás energetikai alapjairól, aminek már egyértelműen pozitív fogadtatása volt.
A svájci doktor ebben a munkában hangsúlyozta a nyers koszt fontosságát, a fehér liszt és a finomított cukor kerülését javasolta.
Az „Alpenkost” volt az egyik legsikerültebb terápiája, amely az alpesi legelők egy pásztorának étrendjét vette alapul. Ez a teljesértékű táplálkozás zabpehelyből, tejből, mézből, almából, dióból és citromléből állt, ami müzlijének is az alapja.
1904-ben dr. Bircher megnyitotta szanatóriumát Zürichben, aminek az „Életerő” nevet adta. A pácienseknek a kosztra vonatkozó előírások betartása mellett sokat kellett a szabadban mozogniuk, kertészkedniük. Szigorú szabályok, időbeli beosztás szerint teltek itt a napok, még az éjszakai pihenő is szabályozva volt. A szanatóriumnak sok prominens vendége volt, mint például Rainer Maria Rilke, Hermann Hesse, Wilhelm Furtwängler, és Thomas Mannt is az itt töltött napjai inspirálták a Varázshegy megírására.
Svájcban az 1940–50-es években lett ismert a müzli, és már nem hiányozhatott a kolostorok, kaszárnyák, gyermekotthonok, sőt a börtönök, menüjéből sem. Ezekben az intézményekben ugyanis különösen fontos volt a teljesértékű, egészséges táplálkozás költséghatékony, egyszerű megvalósítása.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
