Utolsó szög a polgári kezdeményezések koporsójába: elkaszálták az „Egy közülünk”-et
Már Tina Turner is megénekelte a „We are the world” című zeneszámban, hogy „Isten nagy családjába tartozunk mindnyájan” – ezt mintegy megerősítette az Európai Bíróság ítélete a „Brüstle kontra Greenpeace”-perben, kimondva, hogy az emberi embriók az emberiség családjába tartoznak, ezért nem tehetők ipari vagy kereskedelmi árucikké. Ez a bírósági döntés adta az „Egy közülünk”-kezdeményezés jogi alapját.
Kép: Freepik
2013-ban indult a történet. Összefogtunk hét országból, hogy elindítsuk az egyik első és eddig legsikeresebb európai polgári kezdeményezést, a legkisebbek, az embriók védelmében felszólaló Egy közülünk-et. Egy évünk volt arra, hogy több mint 1 millió aláírást gyűjtsünk az Európai Unió tagállamaiból, kérve az Európai Bizottságot, hogy ne támogassák tovább az emberi embriók elpusztításával járó kutatásokat és más, hasonló tevékenységeket, például abortuszokat a harmadik világ országaiban.
Azóta széles körben elterjedt logónkkal elindult tehát az aláírásgyűjtés 2013-ban. Európa-szerte sercegtek a tollak a papír alapú aláírásgyűjtő íveken, és kattintgattak az emberek az online felület oldalain. Nem eredménytelenül: összegyűlt 2 millió aláírás, Magyarországról nagyjából 54 000. Mi volt ez, ha nem a véleménynyilvánítás mérföldköve az emberi élet védelmében? Az érvényesítés szűrőjén – minden egyes aláírás érvényességének ellenőrzése a nemzeti választási hatóságok által – nagyjából 200 000-en akadtak fenn (hiányzó vagy pontatlan igazolványszámok, más országokban helytelen lakcímadatok miatt).
Így is 1,8 millió aláírással az eddigi legsikeresebbnek mondható az „Egy közülünk” az uniós polgári kezdeményezések intézményének történetében.
De hoppá! Jött a fekete leves. Az akkori Európai Bizottság illetékesei hivataluk utolsó napján olyan üzenetben válaszoltak a szervezőknek, ami hideg zuhanyként hatott. Nem tartották ugyanis relevánsnak a kérésünket. Nagyjából 30 oldalon keresztül részletezték, hogy ugyan releváns a kérés, máskülönben nem is vették volna nyilvántartásba a kezdeményezést, de mégsem releváns, mert az EU nem dönt ebben a témában.
A kavarás tisztázása végett az Európai Unió Bíróságához fordultunk jogorvoslatért. Itt kimondták, hogy vitatható a Bizottság válasza, de nem kötelezhetik az új Bizottságot a kétmillió ember kérésének megválaszolására.
Tovább folytattuk a harcot, bízva abban, hogy az Unió azért hozott létre egy ilyen kommunikációs csatornát „az istenadta néppel”, mert a döntéshozókat érdekli az emberek véleménye. Tévedtünk.
Most decemberben lezárult a jogi vita, nem várhatunk további érdemi választ az Európai Bizottságtól. Mi a legvégsőkig képviseltük azokat, akik nevüket és személyes adataikat adták az ügyért, ezúton is köszönetet mondunk a bizalomért.
Egy közülünk
Mit könyvelhetünk el sikerként? Kétmillió aláírást bizonyára. Kiálltunk a legkisebb emberek védelmében, ehhez létrehoztunk egy olyan platformot, ahol mások is megtehették ezt. Hidat építettünk az emberek és az európai döntéshozók közé, bár e híd túloldalán megállt az információ.
Lehetőséget adtuk azoknak, akik a fogantatástól kezdve védik az életet, hogy aláírásukkal hangot adjanak véleményüknek, és csatlakozzanak egy olyan európai közösséghez, akik ugyanezt vallják. Még akkor is, ha családjukban vagy a munkahelyükön nem tudják nyíltan felvállalni ezt.
Elvetettünk egy gondolatmagot, ami ki tudja hol és mikor kel ki. Ki tudja, hányan hallották üzenetünket és nevelik azóta gyermeküket, akinek az életéről majdnem másképp döntöttek. Ki tudja, milyen mértékben vittük tovább az „Élet” ügyét. Talán nem is kell méricskélni a sikereket, hiszen nem a földi babérokért evezünk az árral szemben.
„Egy közülünk.” Véget ért egy fejezet az európai életvédelemben, és valószínűleg ez az ítélet veri be az utolsó szöget is az európai polgári kezdeményezések koporsójába. Az Unió döntéshozóival az általuk épített csatornán keresztül nem lehet kommunikálni, hiszen saját szájízük szerint döntenek, nem törődve az emberek véleményével.
Hiszem, hogy ez nem tarthat így sokáig, mert nincs létjogosultsága egy olyan rendszernek, amely a saját szabályait rúgja fel. Arról talán nem is beszélve, hogy egy olyan világnak sincs jövője, amely nemet mond azokra a legkisebb tagjaira, akik érdekeiket a legkevésbé tudják érvényesíteni.
Egy fejezet lezárult, hogy egy másik elkezdődjön. A legkisebbekért folytatott küzdelem nem érhet a végére, amíg minden megfogant embernek esélyt nem adunk az életre. Hiszen mindannyian az emberiség nagy családjának tagjai vagyunk, annak legkisebb tagja is egy közülünk.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
