Kifogták a szelet a vitorláinkból?

Úgy tűnik, nem hoznak szerencsét a magyar vitorlásversenyzőknek a viking népekről elnevezett hajóosztályok: a Repülő hollandit annakidején épp akkor húzták le az olimpián szereplő hajóosztályok listáról, amikor a Majthényi Szabolcs–Domokos András (azóta tizenháromszoros világbajnok és hatszoros Európa-bajnok) páros éremesélyessé vált. A történelem mintha ismételné önmagát, most azt a Finn dingit vezeti ki az olimpiáról a Nemzetközi Vitorlás Szövetség, amelyikben Berecz Zsombor világbajnoki aranyérmet szerzett. Így Berecz már „csak” a tokiói olimpián indulhat ebben a hajóosztályban, és a korosztályos világbajnokságon ötödik helyet szerzett Németh Domonkosnak is újra kell gondolnia a 2024-es párizsi részvétellel kapcsolatos terveit.

Bár a döntésnek kiszúrás-szaga van, nem a magyarok ellen irányul, hiszen a változás már jóval azelőtt benne volt a levegőben, hogy világbajnokot avattunk volna benne.

A hajóosztály-váltásnak van ésszerű indoka: „A vitorlázás technikai sport, és a hajótípusok az új anyagok megjelenése és gyártási technológiák változása miatt jelentős fejlesztésen estek át. A Finn dingi 1952 óta olimpiai osztály, tehát nem a legmodernebb. A technika fejlődését megállítani nem lehet, és ugyan, ki szeretne olyan hajókban versenyezni, mint amilyenek a1936-os olimpián futottak? – mondja Holczhauser András, a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára. – A probléma tehát nem az, hogy a hajóosztályok változnak, hanem az, hogy mindez nem tervezett, kiszámítható módon történik.”

Ráadásul a finn dingi volt az, amelyikben az atletikus, magas termetű és nehezebb súlyú sportolók versenyezni tudtak: ehhez a hajótípushoz 90–100 kiló az ideális testsúly. A 2024-es olimpián viszont a döntés következtében nem lesz egyetlen olyan hajóosztály sem, amelyben 80–82 kilónál nehezebb versenyző eredményt érhetne el. Hajót váltani pedig egyáltalán nem könnyű: „A vitorlázásban minden hajóosztály gyakorlatilag külön sportágnak számít. Biciklis hasonlattal élve: aki jó országúti biciklis, még nem biztos, hogy jó hegyi kerékpáros is. Több év kell ahhoz, hogy valaki átülve egyik hajóosztályból a másikba, hasonló szintre jusson” – magyarázza a főtitkár.

A vitorlázás legalább fele részben technikai sport, és nyílt titok, hogy a gyártók lobbiereje dönti el, hogy melyik hajóosztály szerepelhet az ötkarikás játékokon.

Magyarországnak ebbe vajmi kevés beleszólása van, hiszen mindössze egy szavazattal bír a 148 tagú közgyűlésen. De nyilván nem csak mi akarjuk elérni azt, hogy a technikai indokú változások kiszámítható ütemben következzenek be, mondjuk három olimpiai ciklust átívelve, tizenkét évente. Mint például a Kékszalag-versenyen, amelyen négy évig nem változhatnak a technikai paraméterek.

Kép

Berecz Zsombor – Kép: Páczai Tamás

Jelenleg tíz érmet osztanak az olimpián vitorlás sportágban. Mi négy hajóosztályban „lövünk” az olimpiára, háromból már ott is vagyunk: Finn dingi, Laser Standard és Laser Radiál számokban, és 470-esben, amelyben a Gyapjas testvéreknek (Balázsnak és Zsombornak) még lehet esélyük. Csakhogy a Nemzetközi Vitorlás Szövetség éppen most vezeti be azt a szabályt, hogy a 470-es osztályban csak vegyes – férfi-női – párosok indulhatnak a 204-es játékokon. „Szerintem ebből gond lesz” – véli Holczhauser András. Hiszen a vitorlás sportágakban Magyarországon is 20 százalék a női versenyzők aránya és 80 a férfiaké.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság kifejezett iránymutatása az – a polkorrektség jegyében –, hogy az olimpiákon 50–50 százalékban képviseljék magukat a nemek a sportolók között, amit a Nemzetközi Vitorlás Szövetség úgy próbál elérni, hogy vegyes párosokat állít fel – ami nem túl szerencsés, hiszen így a női létszám határozza meg a férfi versenyzői létszámot is.

Nem is beszélve arról, hogy teljesen máshogy készül fel egy női versenyző, mint egy férfi. Ráadásul ebben a sportágban legalább nyolc évet együtt kell tölteni ahhoz, hogy eredményt lehessen elérni. Egyes országokban nem is versenyezhet egy hajóban együtt férfi és nő, ha nem köti össze őket házastársi kötelék.

Szerencsésebb lenne tehát, ha továbbra is a fizikai adottságaiknak megfelelő hajóosztályban indulhatnának nők és férfiak.

További újdonság, hogy olimpiai számok közé beemeltek egy, vegyes párossal indítandó, több napos nyílt tengeri túraversenyt is, amihez még nincs meghatározva hajótípus. Új osztály lesz a kite, és az RSX szörf helyére a repülőszárnyas iFoil kerül. Mivel ebből jelenleg mindössze hatvan készül évente, kérdés, hogy meglesz-e és mikorra az olimpiához szükséges gyártói kapacitás. Ezekben a hajóosztályokban egészen biztosan nem fogunk tudni versenyzőt indítani, a felkészüléshez ugyanis nem megfelelőek a hazai körülmények.

Olimpiai szintre csak kevés versenyző felkészítését tudják támogatni a kis országok, mint például Magyarország, és a felkészülés minden értelemben hatalmas áldozatot követel: a versenyzők évi 220 napot töltenek vízen, ebből 180-at külföldön.

Igaz ez a világbajnok Berecz Zsomborra is, aki már kétgyerekes családapa. Az MVSz-nek most nem kisebb a feladata, mint hogy az „új szelekhez” állítsa be a vitorlákat, és továbbvigye az elmúlt esztendők sikereit Tokió mellett Párizsba és Los Angelesbe is.