Így befolyásolja életünket, ahogy az időhöz viszonyulunk – Zimbardo hat időperspektívája

Az élet nagy kérdése, hogy kik is vagyunk valójában, s melyek azok a legbensőbb tulajdonságaink, amelyek azzá tesznek bennünket, akik vagyunk. Miért van az, hogy míg egyeseket maga alá gyűr az élet, addig mások bármilyen és bármekkora nehézségen (akár súlyos tragédiákon is) képesek felülkerekedni? Számos személyiségelmélet igyekezett választ adni a fenti kérdésekre, és bizonyos vonások mentén vagy különböző kategóriákba, illetve típusokba sorolva meghatározni az emberi természetet. Philip Zimbardo, akit a híres, számos filmadaptációt is megért börtönkísérlet atyjaként is szokás emlegetni, John Boyddal közösen írt könyvében, az Időparadoxonban, egy merőben más dimenzió, az idő mentén vizsgálja a fenti kérdést. Elmélete szerint az időhöz való viszonyunk nagyban meghatározza, hogy miként hozunk döntéseket, milyen módon viselkedünk a kapcsolatainkban, hogyan kezeljük problémáinkat, és miképpen éljük az életünket.

A 20. század első felében lezajlott szörnyűségek arra sarkallták a tudósakat, hogy feltérképezzék, mi állhatott a borzalmakat elkövető emberek cselekedetei mögött. Miért tesznek meg „jó emberek” olyan dolgokat, amikről ők maguk sem hinnék, hogy képesek lennének rá? Zimbardo hírhedt börtönkísérlete az intézményes normák és a csoportfolyamatok egyénekre gyakorolt hatását vizsgálta, vagyis azt, hogy a börtön szabályai,  illetve a börtönőri vagy a fogvatartotti szerep miként hat az emberek viselkedésére. A kutatás során a Stanfordi Egyetem pincéjében egy álbörtönt alakítottak ki, majd a 24 „pszichológiai kísérletre” jelentkező egyetemista fiú közül pénzfeldobással 12 személyt fogolynak, 12-t börtönőrnek osztottak be. 

A kísérlet két hétig tartott volna, de az események túlságosan eldurvultak, az „őrök” annyira hihetetlenül gonosz és kegyetlen módon bántak a „fogvatartottakkal”, hogy 6 nap után leállították.

 Ezt a kísérletet a szociálpszichológia úgy tartja számon, mint annak a bizonyítékát, hogy bizonyos (társadalmi) helyzetek képesek teljes mértékben eltorzítani az emberek viselkedését, s bárkit szörnyeteggé változtatni. A fenti sorokat olvasva valóban logikus következtésnek tűnik, hogy a külső környezet nagymértékben befolyásolja viselkedésünket.

A börtönkísérlet után

Kevésbé ismert tény azonban, hogy a későbbiekben maga Zimbardo fordította meg a kérdést, és azt kezdte vizsgálni, hogy mi lehet azon kevesek titka, akik másképp reagálnak az ilyen vagy az ehhez hasonló helyzetekben. Leginkább a fogvatartottak viselkedése gondolkodtatta el, illetve az, hogy mennyire hatalmába kerítette őket a nehéz helyzetük, s szinte másra sem tudtak gondolni, mint megalázó fogolyszerepükre. Ez a felismerés igencsak meglepő volt számára, hiszen egy szicíliai bevándorló család gyermekeként ő maga is kénytelen volt megtapasztalni a nélkülözést, a szegénységet, sőt még a betegséget is, ám ez nem tette őt tönkre, hanem inkább arra motiválta, hogy egy szebb jövőt képzeljen el magának és küzdjön is ezért, sőt mi több, megtanulja felismerni és élvezni az élet apró örömeit a nehézségek között is.

Mi a titka azoknak, akik a legnagyobb nehézségek közepette sem adják fel és a legnagyobb nyomás ellenére sem hajlandóak gonosszá válni?

Zimbardo kérdéseire a választ az időperspektíva kutatásai adták meg. Elmélete szerint az idővel kapcsolatos attitűdjeink, meggyőződéseink és értékeink meghatározzák a gondolkodásunkat és ezen keresztül a viselkedésünket is. Kutatása alapján hatféle időperspektívát különített el aszerint, hogy a múlttal, a jelennel vagy a jövővel foglakozunk-e többet, illetve az adott idősíkkal kapcsolatos gondolataink milyen irányultságúak.

A múlttal foglalkozók

A múltunk hatással van a jelenünkre és a jövőnkre is. Ugyanakkor vannak, akik jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a régmúlt történéseinek másoknál. Nem mindegy azonban, hogy milyen múltra emlékszünk vissza, s ez nem feltétlen azon múlik, hogy valójában milyen élményeink voltak, sokkal inkább azon, hogy miként értékeltük a velünk történteket. Objektív múlt ugyanis nem létezik, így a valódi tényeknél a múltunkhoz való hozzáállásunk jóval többet nyom a latban. Sőt számos pozitív példát találhatunk arra, hogy azok, akik igazán nagy tragédiákat éltek át (pl. a holokauszt túlélők egy része) képesek pozitívan, esetleg humorral viszonyulni a velük történtekhez.

Múltnegatív: gyakran jutnak eszükbe azok a rossz és fájdalmas emlékek, melyek a múltban történtek velük. A meg nem bocsátás, a bűntudat, a régi sérelmek újra és újra átélése megkeseríti életüket és negatív hatással van a testi-lelki egészségükre, illetve az életminőségükre is.

Múltpozitív: gyakran nosztalgiáznak és el-elidőznek a múlt emlékeinél, nem szívesen változtatnak kialakult szokásaikon, ragaszkodnak a hagyományokhoz és a családi rituálékhoz. Azok az emberek, akik magas pontszámot érnek el ezen a skálán, boldogabbak és egészségesebbek, sőt a kutatások tanúsága szerint türelmesebbek is másoknál.

A jelennel foglalkozók

Ma, amikor a jövő gyakran igencsak bizonytalannak tűnik, felértékelődik a jelen fontossága. Ugyanakkor nem mindegy, hogy miként tekintünk a jelenre: passzívan elfogadjuk a sorsszerűségét vagy kiélvezzük minden pillanatát.

Jelenhedonista: energikusak és keresik azokat az új élményeket, amelyek kielégülést, élvezetet és gyönyörűséget okozhatnak nekik. Sok barátjuk van, izgalmas a társaságuk, ugyanakkor gyakran elmulasztanak a tetteik következményeire gondolni, s a függősségek is könnyen a hatalmukba keríthetik őket, így túl sok kockázatot vállalnak, amivel számos veszélynek teszik ki magukat.

Jelenfatalista: reménytelenül és cinikusan, egyfajta tanult tehetetlenséggel tekintenek az életükre és úgy gondolják, nem sok befolyásuk van az életük alakulásra. Ez a fajta időperspektíva igencsak megnehezíti a boldogság megélését, az egészség megőrzését, de a jövő építését is.

A jövővel foglalkozók

A jövőre irányultság nincs belénk oltva. Már kisbabaként is arra koncentrálunk, hogy az éppen aktuális igényeinket kielégítsük. Szocializációnk során azonban megtanuljuk, hogy az élet nem csupán a jelen pillanatának gondtalan élvezetéről szól, hanem a ma tettei hatással vannak a holnapunkra.

Jövőorientált: fegyelmezett, tervező, felelősségteljes nagybetűs felnőttek, akik az időhöz való viszonyulásuknak köszönhetően építkeznek a kudarcaikból, sikeresek a munkahelyünkön és az egészségük megőrzésével is sokat foglalkoznak. Ugyanakkor hajlamosak feláldozni a kapcsolataikat a siker és a karrier oltárán, az idő szűke olykor türelmetlenséget és stresszt vált ki belőlük, így az ebben az időperspektívában élőknek nem árt tudatosan figyelmet fordítani az élet napfényes oldalára is és néhány fortélyt ellesni hedonista társaktól, hogy élvezni is tudják munkájuk gyümölcsét.

Transzcendentális jövő: ez a jövő a halál pillanatában kezdődik és az örökkévalóságig tart. 

A pszichológiai kutatások tanúsága szerint a transzcendentális időperspektíván magas pontszámot elérő személyek a legboldogabbak és legegészségesebbek, ritkán dühösek vagy türelmetlenek.

Lényeges megjegyezni, hogy a fenti dimenziók függetlenek egymástól, így a különböző időperspektívákon elért pontszámok alapján mindenkire egy adott időperspektíva-profil érvényes.

Zimbardo könyvében arra is választ ad, hogy melyik az ideális időperspektíva profil. Nézete szerint akkor járunk a legjobban, ha kiegyensúlyozott időprofillal bírunk és az idő mindhárom dimenziójában (múlt, jelen, jövő) megtaláljuk azokat a pontokat, amelyeket élvezni tudunk. Vagyis egy pozitív múlt birtokában a jelen pillanatait is kiélvezve, de a jövőről sem megfeledkezve éljük az életünket.

Elméletének talán legvonzóbb pontja az az üzenet, hogy az időhöz, s így az élethez való viszonyunk nem kőbe vésett, bármikor hatalmunkban áll változtatni rajta, és kitörni abból az időperspektívából, amibe esetleg benneragadtunk.

Zimbardo kísérlete Magyarországon

Mi is lehetünk azok, akik nemet mondanak a társadalmi nyomásra, mi magunk is válhatunk (hétköznapi) hősökké. És ez nem csupán szlogen, hanem egy jelenleg is zajló „pszichológiai kísérlet”, amely Zimbardo professzor vezetésével zajlik hazánkban. A 2014-ben indult Hősök Tere program jelmondata: „Az vagy, amit teszel”, a fő célkitűzése pedig, hogy minél több embernek legyen bátorsága kiállni és tenni másokért a mindennapok során. A mozgalom idén nyáron érkezett el az egyik fontos állomásához, a 30 napos kihíváshoz, amelyben művészek, ismert emberek és hétköznapi emberek vállalták, hogy egy olyan új szokást kezdenek el az életükben, amely pozitívan hat másokra és ezt 30 napon keresztül folytatják.

A program résztvevői hisznek abban, hogy amennyiben pozitív irányba változnak, az a környezetünkre is hatással lesz, így szép lassan átformálhatják az egész világot. A mozgalom valódi pozitív történeteket, mintákat mutat be a közösségi médiában, ezzel inspirálva másokat is a változásra, változtatásra. Apró dolgok ezek, de a történetek tanúsága szerint hatalmas segítséget jelentenek, mind a kihívásban résztvevőknek, mind a környezetüknek, a pozitív változás felé vezető úton. Harcsa Veronika dzsesszénekesnő például arra vállalkozott, hogy beszélgetni fog idegenekkel, ezzel is erősítve a nyitottságot, illetve az egymásra figyelést, Nyáry Krisztán arra, hogy olyan emberekkel is kedves lesz, akikkel mások esetleg nem szimpatizálnak (pl. ellenőrök, parkolóőrök), Szervét Tibor színművész pedig a mások iránti empatikus hozzáállásra helyezte a hangsúlyt, így a mottója az lett, hogy „Képzeld magad a helyébe”. Azok, akik többet szeretnének tudni a Hősök Tere projektről, számos történetet olvashatnak a program oldalán, illetve a közösségi médiában, de idén nyártól az érdeklődök részt vehetnek egy fél napos tréningen is, ahol megtanulhatják miként válhatnak passzív szemlélődőkből aktív hősökké.

A program közvetve az ideális időprofil kialakulását is elősegíti, hiszen amikor önzetlenül segítünk valakinek, kizökkenünk a negatív múlt rabságából, emellett megkérdőjeleződik fatalista nézőpontunk, hiszen megtapasztaljuk, hogy élhetünk tudatosan, illetve a körülményeinktől függetlenül hatással lehetünk mások és a saját életünkre, s már nem csupán a saját élvezetükkel törődünk, hanem a következmények figyelembevételével, igazi jövőorientáltként egy pozitívabb Magyarországért, egy szebb világért dolgozunk