Szerelmi vegykonyha: a házasság alapreceptje

Ha már elkészült, érdemes újra és újra átkenni némi bizalommal és kreativitással, hogy a házasság megőrizze frissességét.

Nehézségi fokozat: kezdő szakácsoktól a mesterséfekig bárki nekiállhat!

Elkészítési javaslat:

A hozzávalókat előkészítjük. A férfit és a nőt hagyjuk meg önmagukként, ne törjük őket darabokra, ne keverjük össze, fontos, hogy tartsák meg sajátos, karakterisztikus jegyeiket. A forró szerelemmel átitatva mégis könnyedén összekapaszkodnak, jól formálható elegyet kapunk. Adjuk hozzá(juk) a csipetnyi életbátorságot, ez képezi majd az új minőség savát-borsát, ez emeli ki a házasság páratlan (na jó, páros) ízvilágát. Ami pedig nélkülözhetetlen: a házasság élő kovásza, a holtomiglan-holtodiglan közös szándéka – ez keleszti meg a szerelmet és teszi megunhatatlan, mennyei eledellé a mesterfogást!

Az alapanyagoktól függően igen sokféle változata létezik, de ne vágyjuk a másikét, higgyük el, mindig a sajátunk a (leg)jobb!

Ha jól készítettük el, az eredmény tartós, érzelmi forróságban és hűvösebb körülmények között is kitart – amíg a hozzávalók is kitartanak egymás mellett. A későbbiekben bizalommal és némi kreativitással újra és újra felfrissíthetjük az ízét, így az elkészült finomság hosszú-hosszú ideig, reményeink szerint az örökkévalóságig, megőrizhető.

Fontos! Íze nem hasonlítható a kovász- és fűszermentes változatokhoz: az együttélés vagy a távkapcsolat olyan, mint a só nélküli leves vagy az alkoholmentes sör. Elsőre olyan, mintha az eredeti étel lenne, ám belekóstolva kiderül, ha nem is ehetetlen, de bizony nem az igazi…

Allergiás reakciókat, intoleranciát legfeljebb makacs szinglikből, esetleg szélsőséges ideológiák elkötelezettjeiből válthat ki.

A házasság igazi mesterfogás, íze máshoz nem hasonlítható, érdemes (lehetőleg egy életben csak egyszer) kipróbálni!

Jó étvágyat!