Szexre, kamaszok! – Jocó bácsi példát mutat

A naiv olvasók valószínűleg arra számítottak, hogy egy tanár okos tanácsokat ad a kamaszoknak és szüleiknek, valami hasonló könyvvel, mint amilyet Beck Andrea írt nemrég lányoknak (Be+ Be positive! címmel). Ám aki ilyen elvárásokkal veszi kezébe ezt a könyvet, „pofára esik”.

Jocó bácsi egy tinédzser életállapotot ábrázol, a nevelés szándéka nélkül, szinte teljes elfogadással és támogatással.

A 17 éves fiú főszereplő útkereséséről, botlásairól, örömeiről és tévedéseiről szóló naplóját maga a naplóíró olvassa el és kommentálja 14 évvel később, vagyis 31 évesen. Kiderül, hogy az egykori kamasz felnőttként „egy csődtömeg” lett, aki utálja jól kereső munkáját, sorra tönkrementek párkapcsolatai, csak sodródik az életben, és nem találja az értelmét. Egyre növekvő csodálattal olvassa kamaszkori naplóját, és elhatározza, hogy visszatér kamasz énjéhez, aki még tudott örülni az életnek, és segítő szakmát akart választani a jól kereső helyett.

De milyen is ez a tinédzser, aki a naplóbejegyzésekből kibontakozik? „Farokvezérelt” csávó, hogy a regény nyelvezetéhez illőn fogalmazzak.

Egy olyan fiú, akit teljesen a szexusa irányít, és akinél mindig van óvszer. Jó tanuló, mégis csak trágár szavakkal képes kifejezni magát. Szerető szülei vannak, mégis pornófilmekből szerzi ismereteit és mintáit a szexről. Rendszeresen leissza magát, de érzi, hogy nem kellemes a másnaposság. A marihuánás cigi ellen sincs különösebb kifogása, bár valamiért nem tudja megkedvelni. Szexuális vágyain képtelen uralkodni, naponta egyszer-kétszer önkielégít, és nemcsak otthon, hanem ahol szükségét érzi. Legfőbb törekvése, hogy elveszítse végre nyomasztó szüzességét, alkalmazkodva ezzel is osztálytársaihoz. Mindegy, kivel, ha a szerelmével nem jön össze, akkor teljesen megfelel az első arra hajlandó csaj is, iskolai buli közben, egy tanári asztalon. Ettől még menőbb is lesz önmaga és diáktársai előtt, amikor eldicsekszik vele.

Mivel felnőtté válásának ez az aktusa még nagykorúsága előtt megtörténik, mi mással ünnepelhetné meg 18. születésnapját, mint a felnőttség második biztos jelével: magára varratja élete első tetkóját. Önző, folyton maga körül forgó, szexcentrikus világából csak a baráti érzés és az állami gondozott gyerekek iránti segítő szándéka emeli ki, ezek azonban felnőtté válva leválnak róla, marad az egoizmus.

Az önkielégítések, a szexuális próbálkozások és az első aktus részletes, keményen pornográf leírásai – ráadásul kamaszkorú szereplőkkel! – és az egész könyv trágár nyelvezete nyilván megteremtik Jocó bácsi hamis „jófejségének” nimbuszát tanítványai körében. Több mint furcsa, hogy ő tart szülői értekezleteket, és oszlopos tagja a „Felelős Szülők Iskolájának”.

A „tetkós töritanár” nem csupán az általa tapasztalt élethelyzeteket sűríti bele kamasz főszereplője történetébe, hanem érezhetően fölöslegesnek is tart bármiféle pedagógiai „beavatkozást” kamaszai életvitelébe (leszámítva néhány készségfejlesztő tréninget), sőt, úgy tűnik, szerinte a normális emberi kapcsolatokra képtelenné váló felnőttnek is ehhez a régi énjéhez kell visszatalálnia. (Ami persze már eleve lehetetlen.)

Jocó bácsi mintha nem látná át, hogy az általa ábrázolt kamasz viselkedése és tettei determinálják azt az önfeladó, tartós kapcsolatokra képtelen felnőttet, akivé válik.

Szomorú vagyok, mert Jocó bácsi könyve nemhogy „megoldóképletet” nem kínál egy elfuserált kamaszkorra és a belőle fakadó kisiklott felnőtt sorsra, hanem félrevezet, és még a kilábalás lehetőségét is elveszi a „visszafordulás az életszeretethez” hamis illúziójával. Útmutatását követve a Hori nevű főszereplő megkísérli ugyan, de aligha tud elszakadni önző „farokvezéreltségétől”, és nem tud hosszú távon elköteleződésre képes, valódi Férfivé válni.

Balatoni József (Jocó bácsi): Kamasz(h)arc. Találkozás egy fiatalemberrel... Jaffa Kiadó, 2017.

A képen a könyv borítójának részlete látható.