Segítsen a méheknek! Lássa vendégül őket méhecskehotelben!

A magányos méhek és néhány darázsfaj ujjnyinál nem vastagabb költőüreget készítenek, ahová aztán a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított hernyókat halmoznak fel. A rovarok erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztása után bebábozódik, majd a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi felnőtt életét.

Ezek a rovarok mindenhol ott vannak, ahol virágokat találnak: a városi kertekben, parkokban lakótelepeken, még a sokadik emelet magasságában is. A löszfalak, vályogházak, nádtetők hiányában azonban egyre jobban kiszorulnak a városokból, hiszen modern tégla- és betonépületeinkbe nem tudnak költőüregeket vájni. Nyugat-Európa számos területéről már el is tűntek – szerencsére a természetvédők kitalálták az egyszerűen elkészíthető megoldást: a méhecskehotelt!

A méhecskehotelt vagy darázsgarázst kihelyezhetjük bárhova a kertbe, ahol virágokat nevelünk, de az erkélyre vagy az ablakpárkányra is. Csípésektől nem kell tartanunk, a keskeny bölcsőkamrákat használó méh- és darázsfajok nem támadók; a támadó, fájdalmas szúrású darazsak pedig nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba.

Sőt, egészen közelről megfigyelhetjük a rovarok tevékenységét; sem az embertől, sem a háziállatoktól nem zavartatják magukat és nem támadnak rájuk.

Méhecskehotelt készíthetünk tűzifa kugliba vagy farakásba, sűrűn átlyuggatva a rönköket 3–10 cm mély lyukakkal, de készíthetjük szorosan összecsavart, 10–20 cm vastag nádszövetből vagy hüvelykujj vastagságú bambusznádszálakból. Néhány üveg kémcsővel pedig láthatóvá is tehetjük, mi zajlik a zárt ajtók (sárdugók) mögött. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján részletes leírásokat találunk a különböző típusok elkészítéséről.