Gyerekkönyvek világnapja: íme a mi kedvenceink!

Április 2-án, Andersen születésnapján tartják a gyerekkönyvek nemzetközi napját. E jeles dátum alkalmából a Képmás magazin szerkesztőségének tagjai elárulták, családjukban melyek voltak a kicsik legnagyobb kedvencei.

Gyerekkönyvek világnapja

Szám Kati, a Képmás magazin főszerkesztője: Mi volt a kedvenc mesekönyvünk? Az jut eszembe, mennyire szerettem a gyerekeimnek olvasni Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdőjét, amelynek furcsa, emberi hibákkal megáldott szereplőit mintha különböző mesékből castingolták volna össze, mégis olyan szerető közösséget alkotnak, ahol mindenki biztonságban érezheti magát. Azt hiszem, azt éreztem, ez a kerek erdő majd a gyerekeimre is vigyázni fog. Aztán megkérdeztem a gyerekeimet, akik olyan meséket soroltak, mint Mackó Marci vagy Pöttyös Panni… Mindig erőt kellett vennem magamon, hogy ezeket elolvassam, mert nagyon untam őket. „Azért a Négyszögletű kerek erdőt is szerettük, anya” – próbálnak vigasztalni.

Dr. Péterfy Hajnal, lapmenedzser, a Híresztelő rovat vezetője: Mindkét gyerekemnek nagy kedvencei voltak a Geronimo Stilton-könyvek – ezek voltak az első kötetek, amelyeket teljesen egyedül tudtak olvasni. A szövegek egyszerűek, de nem együgyűek, a betűméretben és színben változatos tipográfia fenntartja az érdeklődést, és a történetek is kellően rejtélyesek és viccesek ahhoz, hogy egy hétéves is kitartson a könyv végéig. A címszereplő egér, Geronimo Stilton, a város leghíresebb napilapjának, a Rágcsáló Híreknek a főszerkesztője, aki gyakran keveredik izgalmas és veszélyes kalandokba szenzációs sztorik után kutatva, miközben igyekszik megelőzni legfőbb riválisát, Sally Rasmaussent a Napi Patkánytól. Útjaira általában elkísérik családtagjai és barátai, akik néha több bajt okoznak, mint amekkora segítségére vannak a főszerkesztőnek, de a kis csapat végül mindig kimászik a slamasztikából, és a nap végére a bombasztikus sztorit is elsőként közlik.

Koltay Anna, az Egyensúly rovat vezetője: Sok időt töltök az unokaöcséimmel, kialakultak közös szokásaink: a képzeletbeli dínóink „nevelése” az erkélyemen, a hangos társasozások, és ami nem maradhat el sosem, az esti meseolvasás, ami nekem is jó, mert ilyenkor gyakorlom a beszédtechnika tanárom instrukcióit: szünet, levegő, ereszkedő hangsúly, tempó. Berg Judit tengerész-kalandregényeit, a Rumini-sorozatot nagyon szerették a srácok. A Szélkirálynő fedélzetén Rumini és társai mindig nagy bajba keverednek. A bátor egér titokban arra vágyik, hogy nagykorára ő legyen a világ leghíresebb hajóskapitánya, és sosem hagyja cserben a barátait. A Pesti Magyar Színház feldolgozásában is nagyon szerették a fiúk a Ferrit-szigeti történetet, Horváth Illés, Takács Géza, Szatmári Attila és Kubik Anna remek előadásában.

Népszerű gyerekkönyvek: a Geronimo Stilton és a Rumini

 

Máthé Zsuzsa, a Pereputty rovat vezetője: Mind a négy gyerkőcömnél osztatlan sikert aratott a Böngésző tetralógia – egy kisváros képekkel elmesélt történetei, jellegzetes szereplőinek élethelyzetei, évszakos bontásban. A Böngészőt nemcsak azért szerették, mert remekül lehetett kemény lapjaiból házat építeni, hanem mert szabad utat engedett a fantáziának, és persze lehetett benne keresgélni a szarka ellopott kanalát, a sokféle állatot, a lakások rejtett berendezési tárgyait. Az ovis korú gyerekek maguk is „olvasták” ezt a részletgazdag, szellemesen megrajzolt képeskönyvet, amelyben hol Lóri papagáj szökött meg a kalitkájából, hol egy loholó férfi vesztette el a pénztárcáját – mindennapos, ezért otthonos és szerethető szituációk. A négy kötetben ugyanazok a helyszínek és ugyanazok a karakteres szereplők bukkannak fel az évszakok jellegzetes környezetében: ősszel Márton-napi felvonulást tartva, télen a karácsonyi vásár forgatagában. A kiskamaszaim még ma is oldalba böknek az utcán járva, ha valami hasonló, hangulatos, kedves élethelyzetet, „böngészős” karaktert látunk magunk körül: „Nézd, anya! Tiszta Böngésző!”

Gergely-Baka Ildikó, szerkesztő: Gyerekkoromban állítólag fejből tudtam a „Kinek nehezebb a dolga?” című történetet a „Minden napra egy mese” című könyvből, egyszer elő is adtam az oviban egy rendezvényen. Nagyon szerettem még „A három kismalac és a farkas” címűt, emlékszem, volt egy nagyon aranyos könyvem, amelyből ki lehetett hajtogatni „3D”-be a kismalacok házikóit. Most, felnőttként Lackfi János és Vörös István „Apám kakasa – Változatok klasszikus magyar gyerekversekre” című kötetén tudok jókat nevetni. Ezzel együtt pedig készülök lélekben az anyaságra, néhány éve egy antikváriumban vettem meg Weöres Sándor „Télország” című versének illusztrált változatát, és beszereztem Varró Dani „Túl a Maszat-hegyen” című könyvét is, mert szeretem elképzelni, hogy majd ezeket fogom olvasni a gyerekeimnek.

Népszerű gyerekkönyvek: Az Apám kakasa és a Böngésző

 

László Dóra, a Múzsa rovat vezetője: „Íme, bezártam, íme, bezártam mindenik reteszt” – dudorássza önfeledten szökdécselve Astrid Lindgren könyvének főszereplője, Juharfalvi Emil, miközben nem sejti, hogy hamarosan – amint az apja kiszabadul a „pellebódéból”, azaz a budiból, ahová fiacskája tévedésből berekesztette – a fészerben farigcsálja százvalahányadik fafiguráját. E múlt századi svéd gyerekregény főhőse nem valami délföldi fafaragó-verseny rekordját akarja megdönteni, hanem „jól megérdemelt” büntetését tölti a fáskamrában. A mi nappalinkat rosszcsontnak kikiáltott, csupaszív, félreértett gyerekszereplők népesítették be, kezdve Juharfalvi Emillel, aki „szíve jóságából” valósítja meg sorra remekbe szabott ötleteit, amelyekkel a kétségbeesés szélére kergeti a környezetében élő felnőtteket. A szerző már a bevezetőben előrevetíti Emil sorsát, így hát nem árulunk el titkot azzal, hogy az ötletgazdag és tettre kész fiúcska felnőve a település köztiszteletben álló polgármestere lesz. A vásott kölykökről szóló könyveknél csak a renitens nagypapákról írott regényeket szerettük jobban, ám ezekről majd egy másik ajánlóban olvashatnak.

+ 1 ajánlat Kádár Annamária gyermekpszichológustól

Lakik-e szörny a gyerekszobában? Egy hatévesnek ez igazán nem kérdés. Persze hogy lakik! Nem is egy. De hogy pontosan kik és hol rejtőzködnek a szobában, azt megtudhatjuk Pifkó Célia „Szörnyek a szobádban” című mesekönyvéből. 
Hároméves kor körül minden gyermek elkezd félni a sötéttől, az árnyaktól, és ami megjelenik a képzeletében, az kivetül a nagy feketeségbe. Ha azt mondjuk egy gyereknek, hogy nincs mitől félned, akkor egyedül hagyjuk félelmeivel. Fantáziájában mindenképpen megjelennek negatív szereplők, hiszen az életben is sok ijesztő, kellemetlen, fájdalmas belső és külső élménnyel találkozhat, s nekünk szülőként folyamatosan rendelkezésre kell állnunk, hogy segítsünk neki ennek feldolgozásában. A mese, a mesélés a félelmek megszelídítésének egyik legfontosabb eszköze. Meséljünk neki Cidriről, aki nyikorgatja az ajtót, Gézangúzról, aki esténként megfogja a gyermek lábát, Motyorgóról, aki sutyorogva gyakorol, a függöny mögötti Ibolyáról, aki a csillagokat fürkészi, a szekrényben rendetlenkedő Pomádéról, majd Glóriáról, aki folyton leejt valamit, Tintás Örnről, aki változtatja az alakját és Sezlonyról, aki úgy tűnik, hogy itt sincs!

Önöknél melyik mesekönyv a kedvenc? Írja meg hozzászólásban!

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti