9 dolog, amit jó lett volna tudnom, mielőtt a lazaság földjére lépek

Ha olaszországi nyaralást fontolgatsz, illetve ha tudni szeretnéd, milyen érzés olyan országban pihenni, ahol a lakosság mentalitása teljesen ellentétes a személyiségeddel, olvasd el ezt a cikket!

1. Miután megérkeztünk a Meta nevű településen levő szállásunkra, gyorsan kinéztünk a neten egy éttermet, amelynek rendszeresen frissülő weboldala, naprakész Facebook-oldala volt, és elindultunk. Az étterem ajtaján egy kézzel írt cetli fogadott (amelyet csodával határos módon még nem fújt le a szél): ma zárva vagyunk.
Első tanulság: egy étterem simán bezárhat anélkül, hogy az internetes felületeiken ezt kommunikálnák.

2. Tudtam, hogy a dél-olaszok idő- és menetrendfogalma jócskán eltér a miénktől, ezért eggyel korábbi vonathoz mentünk ki, hogy időben odaérjünk a hajóállomásra, ahonnan Caprira készültünk.

Azt hittem, felkészült vagyok, mégis meglepődtem, amikor a késést mindenki a legnagyobb természetességgel fogadta az állomáson. Széles gesztusokkal csacsogó emberek dohányoztak a peronon, a jegypénztárban ülő férfi mosolyogva mondta, hogy „sí, sí”, azaz „igen, igen”, még akkor is, ha a kérdés a „mikor?” szóval kezdődött.
Tanulság: nem elég dupla időt számolni a vonatozásra, bele kell nyugodnod, hogy a késések rajtad kívül bizony senkit nem idegesítenek!

3. A sorrentói hajóállomáson három alkalmazottat kérdeztünk meg arról, hogy melyik hajóállásról indul Capriba a járat, és három különböző választ kaptunk. Semmilyen tábla, kiírás nem segíti a látogatókat egy olyan helyen, ahol nyolc állásról indulnak turistajáratok különböző szigetekre. Végül hasraütésszerűen álltunk be az egyik sorba, a párom pedig ekkor javasolta, hogy vegyük át az olasz mentalitást. A legnagyobb buzgalommal terveztük el, hogy spontánok és lazák leszünk, de sajnos kiderült, hogy ez a létforma nem nekünk való, ugyanis nem lehet előre megfontolt szándékkal csinálni.

Tanulság: ha már hetekkel az utazás előtt kész vagy a pontos és részletes útitervvel, és ez lelkesít is, akkor ne próbálj meg a helyszínen „ahogy esik, úgy puffan”-üzemmódra váltani, mert nem fog sikerülni!

(Később egyébként megismertünk egy gödöllői családot, akik szó szerint megtapasztalták az „ez a hajó elment” kifejezés jelentését, mert amíg sorban álltak a javasolt helyen, a járatuk egy másik állásról elindult.)

4. Capri turistakikötője októberben is zsúfolt, tele van turistákkal. A sziget „tetejére” tartó funicoláréra (siklóvasútra) nagyjából egy órát kell várni nagy tömegben. Kivéve persze, ha az ember meg van áldva egy sportos férjjel, aki a legnagyobb lelkesedéssel rohan fel a meredek úton gyalog, loholásra kényszerítve ezzel szegény feleségét. (A párom saját értelmezése szerint kényelmes tempóban sétált, és én vagyok lassú, úgyhogy itt lehetőség nyílt egy remek beszélgetésre arról, hogy az olyan szavaknak, mint „gyaloglás” vagy „sietés” mennyire nincs egyezményes jelentése).
A tanulság az, hogy érdemes gyalog menni, mert így kanyargós, szűk, de tömegmentes utcákon juthatunk fel a főtérre, és közben majdnem minden ház utcaajtaja mellett ilyen különleges, festett táblácskát láthatunk:

Capri, festett táblák az utcaajtók mellett

5. Capri város főtere és a környező utcák tele vannak négy- és ötcsillagos luxusszállodákkal, elegáns éttermekkel, méregdrága ruhaboltokkal. Érdemes átkelni a boltokkal és emberekkel zsúfolt utcácskákon, mert egy lépcsősor után egy párhuzamos valóságba csöppenhetünk. Csodaszép útvonal vezet a Faraglioni-sziklákhoz, az Arco Naturale sziklához, séta közben pedig nyugodtan csodálhatjuk a növényzetet és a végtelennek tűnő tengert, szinte senki nem fogja megzavarni ámuldozásunkat. Nem tudom, milyen lehet főszezonban, de azon az októberi délutánon legfeljebb tíz emberrel találkoztunk itt.
Tudni kell, hogy a hatalmas népszerűségnek örvendő Kék barlangot magas vízállás esetén – biztonsági okokból – lezárják, ottlétünkkor például kiderült, hogy már több napja nem használható.

6. Ha a Sorrentói-félszigetre mész, és nemcsak Caprit akarod megnézni, hanem Ravello, Amalfi vagy Positano hangulatos városait is, akkor vigyél utazótablettát!

Így nem fordulhat elő veled, hogy az egyórás, nagyon kanyargós út felénél le kell segítened a buszról a szédüléssel és hányingerrel küzdő párodat, majd sürgősen gyógyszertárat kell kerítened a településen.

7. Ischia szigetén van egy varázslatosan szép botanikus kert, érdemes megnézni! Vigyázat, itt viszont nem a hajóállást, hanem a kert közelében lévő buszmegállót lehet könnyedén eltéveszteni! A megállót mutató tábla és a Google Maps jelzése ne tévesszen meg senkit, ilyen apróságok ugyanis nem határozhatják meg, hogy hol álljon meg a busz!

8. Szerettük volna megnézni Pompeiit, de tudtuk, hogy történész kísérő nélkül szinte semmit nem tudunk majd meg az akkori emberek életmódjáról, úgyhogy inkább vettünk az Airbnb-n egy idegenvezetést. Az archeológus srác részletesen mesélt az épületek funkciójáról, a mindennapi életről, és utalt arra, hogy milyen meglepően sok dologban hasonlít a mai társadalmunk az akkori közösséghez. Annak, aki nem beszél napi szinten angolul, idő kell ahhoz, hogy megszokja az olasz anyanyelvű idegenvezető kiejtését, de mégis:
Igazi élmény egy nagy helyismerettel rendelkező szakértővel bejárni Pompeii romjait, aki ott jár, ne hagyja ki!

9. Sokat sétáltunk a településen, ahol a szállásunk volt, és már első nap sportot űztünk abból, hogy találunk-e a parkoló autók között egy olyat, amelyiknek nincs teljesen összekarcolva vagy behorpadva az oldala, ugyanakkor megvan mindkét visszapillantó tükre is.

Gyalogosként legyünk óvatosak és körültekintők, nemcsak az autósok miatt, hanem mert bármikor és bárhonnan előbukkanhat egy robogó!

Aki a fent leírt bosszantó dolgok ellenére úgy dönt, hogy megnézi Olaszországnak ezt a részét, az ilyen csodaszép tájakat láthat:

Capri

Capri, Faraglioni sziklák

Capri, Arco Naturale

Positano

Ravello

Ischia, botanikus kert