Szülés életre-halálra – a szülészet helyzete Indonéziában és Tanzániában
A világ különböző vidékeinek szülészeti helyzetéről kaphattak képet azok, akik részt vettek Budapesten a Nemzetközi Szülészeti Konferencián. Indonéziát mutatta be Ibu Robin Lim, a Bali szigetén élő CNN Hero of the Year-díjas szülésznő, Tanzánia szülészeti sajátosságairól pedig Feddy Mwanga, a Tanzániai Szülésznők Egyesületének elnöke mesélt azon a gazdag programú konferencián, amelyet a Mindent a Nőkért Alapítvány és a Magyar Szülésznők Egyesülete 2018. december 6-8 között szervezett Budapesten.
Szüléskísérés sátorban
Indonéziában elvileg ingyenesek a szülés körüli szolgáltatások, de ez a gyakorlatban nem egészen így van. A szabályozás szerint a szülőnő például megválaszthatja a szülési pózt, de ha nem az ágyon szül, és esetleg történik valami vele vagy a babával, a biztosító nem állja a költségeket. „A Fülöp-szigeteken az egészségügyi minisztert egy alkalommal felfektették egy ilyen ágyra, a férfi saját elmondása szerint nehezen tudott levegőt venni ebben a pózban. Az esetről készült fotót címlapon közölte szinte az összes nagyobb lap” – mesélte Ibu Robin Lim.
A térséget a klímaváltozás következményeképp egyre több természeti katasztrófa sújtja. Az ottani szülésznőknek szakmailag és mentálisan is fel kell készülniük egy kórházon kívüli, például sátorban történő szülés levezetésére, és nagyon jól kell érteniük az életmentéshez. Aceh-ban például a szülésznők ultrahang híján a fülükkel hallgatják a szívhangot, a cunami után pedig, amikor nem volt olló és fertőtlenítő, elégették a köldökzsinórt. Az ott dolgozó szülésznők nem tudtak iskolába járni, egymástól, az idősebbektől tanultak, az ő hagyományaikat követik.
„A nagymamám egy nagyon felkészült szülésznő volt, a Fülöp-szigeteken dolgozott, egyszer egy barlangban segített világra egy babát, pedig akkoriban még nem volt ennyi eszköz” – mondta a Bali szigetén élő bába. A Fülöp-szigeteken ma már előre jelzik, ha cunami várható, evakuálják az embereket, sátrakat állítanak fel, és ott segítik a vajúdó nőket. Miután rengeteg épületet elvisz a víz, nagyon nehéz újraépíteni az életet – és a szülészetet is. Balin a működő vulkán jelent veszélyt: legutóbb 2017-ben kellett kitelepíteni rengeteg embert a kitörés előtt; Lombok szigetének több mint felét pedig földrengés pusztította el 2018 augusztusában.
„Ezt a régiót folyamatosan természeti katasztrófák sújtják, ezzel kell együtt élnünk és dolgoznunk. Aceh-ban egy négygyerekes anya kezéből két gyereket sodort el a víz, a nő a cunami után újra teherbe esett, és ikreket szült. Attól, hogy egy nő elvesztette a gyermekeit, a szüleit, az otthonát, még ugyanúgy joga van a szüléshez kapcsolódó döntésekhez, a tiszta környezethez, az ivóvízhez – az a legfontosabb, hogy ezt megértsük! Mindig azt tartsuk szem előtt, hogy mi a jó a családnak! Aceh-ban például azoknak a vajúdó nőknek, akik vallásosak, a saját kultúrkörükhöz tartozó énekeket dalolnak a szülésznők. Istennek nincs keze, ezért megteremtette a szülésznőket, hogy az ő szent kezük tartsa fenn az életet” – fejezte be a bába.
A kepmas.hu munkatársa, Kis Brigitta exkluzív interjút is készített Ibu Robin Limmel.
– ,,Tudás, Szív, Kezek” – hangsúlyoztad az előadásodban. Kérlek, fejtsd ki, hogy miért tartod ezeket fontosnak!
– A megszerzett tudás által tudunk a legnagyobb szakértelemmel segíteni. A szívünkkel érezzük meg és tanuljuk meg azt, hogyan tisztelhetjük az életet és hogyan működhetünk együtt az élettel. A kezeinkkel pedig dolgozunk, azokkal segítjük világra a gyermekeket.
A fejünkben lévő tudás, a szívünkben lévő szeretet az, ami végül eggyé válik a kezeinkben.
A tudás nem elég, szív nélkül egy szülésznő soha nem lehet jó szülésznő.
– Mit üzennél azoknak a magyar édesanyáknak, akik gyermeket várnak?
– A legfontosabb, hogy tudják, hogy nők. Tehát bárhogy is érzik magukat, világra tudják hozni a gyermeket. Ez ösztönösen bennünk van. A női identitást kell megerősíteni bennük, különösen a szülés napján. Ezért üzenem nekik, hogy hiszek bennük.
– Hogyan tekintesz az anyaságra?
– Azzal, hogy egy édesanya világra hoz egy gyermeket, az egész világot jobbá teszi. Azzal, hogy szereti őt, gondoskodik róla, és befogadja az életébe, folyamatosan egy szebb világot épít.
– A félelemnek egy olyan arcát ismered közelről, ami számunkra itt, Budapesten ismeretlen. Hogy látod, Indonéziában mi ad az embereknek erőt az újrakezdéshez a természeti katasztrófák után?
– Minden katasztrófa bekövetkeztekor a közösség az, amely megtartja az embereket. Ha a közösség megmarad, újra lehet kezdeni.
Az a szeretet, amivel a túlélők egymás felé fordulnak, nagyon sokat segít a közös gyászban. Így a fájdalom, a veszteségek és a külső nehéz körülmények ellenére sem veszik el a remény.
– Mi a legörömtelibb pillanat számodra egy szülés során?
– Amikor először látom mosolyogni az édesanyát, miután megszületett a gyermeke. Egy olyan édesanyát, aki lehet, hogy fél órával szülése előtt elvesztette a férjét és gyermekeit, mégis egy új élet születésének a pillanatában újra képes örülni. Az egy csodálatos pillanat.
Oktatással a halálesetek ellen
Tanzániában nagyjából 54 millió ember él, átlagosan öt gyermek születik egy családba – mondta Feddy Mwanga, a Tanzania Midwives Association (Tanzániai Szülésznők Egyesülete) elnöke. Az anyai halandóság rendkívül magas: 100 000 szülésből 556 esetben veszítik el az édesanyát. A 15–49 éves nők 18 százaléka életét veszti szülés közben – e jelenség ellen küzd a szervezet az oktatás javításával, hiszen egy jól képzett szülésznő jelentősen csökkenti a halálesetek kockázatát. Ahhoz, hogy valaki kompetens szülésznővé váljon, nemcsak elméleti tudásra, hanem klinikai gyakorlatra is szükség van – erre azonban az ország sok területén nincs lehetőség.
„A szervezet 1992 óta működik, tevékenységünk eredményeképp egy francia cég támogatásával ma már az anyák ingyenesen vehetik igénybe a szülésznői ellátást. Egyre több helyen tudnak a tanulóknak gyakorlati oktatást biztosítani, egy szponzorációnak köszönhetően pedig sok olyan nő végezte el a képzést, aki nem tudta volna kifizetni a tandíjat. Emellett nagyon sok iskolát látogattunk végig, hogy beszéljünk a gyerekeknek a szülésznői hivatásról, mint leletőségről” – mondta a szülésznő.
Feddy Mwanga is válaszolt Kis Brigitta, a kepmas.hu munkatársa kérdéseire.
– Az előadásod során többször is kitértél arra, hogy magas a szülészeti eseményekkel összefüggő halálozás. Mi ennek az oka?
– Egyrészt kevés a képzett szülésznő. Másrészt infrastruktúra hiányában vagy a család anyagi nehézségei miatt sok helyzetben nem megoldott az édesanyák szállítása. Így otthon kényszerülnek szülni, sokszor hozzáértő segítség nélkül. Ha valaki el is jut a kórházba, ott sem biztosított a megfelelő felszereltség.
– Miben látod a megoldást?
– Elsősorban az oktatásban, a szülésznők képzésében. Minél több jól képzett szakemberünk van, annál több nőnek tudunk segítséget nyújtani.
– Mi ad erőt a szülésznőknek a küzdésben a mindennapi életért?
– Az, hogy értékelik a munkánkat. Nem csak helyi, de nemzetközi szinten is. A szervezetünkhöz sok önkéntes érkezik külföldről, például egy kanadai partnerszervezeten keresztül. Ők különféle területeken segítik a munkánkat, legyen szó szervezetfejlesztésről, kommunikációs feladatokról, adatok kezeléséről.
– Mi okozza számodra a legnagyobb örömöt egy új élet születésekor?
– A legnagyobb hálát a szívemben akkor érzem, amikor egy szülés után az édesanya és az újszülött is életben maradnak és egészségesen távoznak.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>