Ünnepmentes karácsony

Az istenhitben legfőbb ellenségét érző kommunista-szocialista éra alatt magyarázhattuk ezt a folyamatot tőlünk független, elszenvedett jelenségként, hisz egy totalitárius ideológia igyekezett kisatírozni a tudatokból és a lelkekből a Megváltó születésnapját, és tette helyébe pótszerként – érezvén az ordító hiányt – a szeretet kontúrtalan (fenyő)ünnepét.

A jászol eltűnt, a díszes karácsonyfa maradhatott. A templomba igyekvés tradíciója elkopott, az ajándékvásárlás és családi vendégeskedés koreográfiája megmaradhatott, és az idő múlásával a miértjét is egyre kevésbé kutatták az emberek.

A rendszerváltás után hiába oldódtak az ideológiai bilincsek, hiába szívhattuk be a szabadság levegőjét, azzal ismét mást, a fogyasztás mindenekfelettiségét szippantottuk be.

Az elnyomatás évei alatt torzóvá lett karácsony tehát tovább deformálódott, egyre több pénz elköltésével, egyre kevesebb elcsendesedéssel. És megint csak Jézus maradt ki az egészből.

Az a szomorú valóság, hogy 2018-ban legalább olyan különösen hat Áldott karácsonyt kívánni, mint a nyolcvanas években – a „kellemes” ünnep, a fogyasztás csilivili diadala felülírta az isteni születésnapot.

Ezért töltött el szomorúsággal, amikor néhány napja megláttam kis falunk főterén a lakóközösségnek szánt karácsonyi üzenetet: egy levitézlett, piros autót, amelynek csomagtartójából dőlnek ki az ajándékcsomagok, tetejéből félrecsapott karácsonyfa meredez. Most nem is az egymásra halmozott tárgyak esztétikumáról és modorosságáról szólnék, mert az másodlagos a kompozícióból áradó, nyomasztó üzenet mellett.

A semmi kosarába hulló, díszes csomagok látványa minden giccsbe hajló rendezettsége mellett is realista, szinte szociológiai ábrázolása a kilúgozott, kommercializálódott karácsonynak.

Nézem, és semmit sem látok karácsony lényegéből, mert nyomokban sem tartalmazza a Megváltó születésének reménysugarát, de még csak a felebaráti szeretetre utalást sem. Egy feltűnő installáció csak a télben.

Egyetlen és nem kevés vigaszom, hogy a tekintetemet kissé feljebb emelve ott áll kis templomunk kőépülete, amely télen-nyáron, ünnepeken és hétköznapokon is hirdeti karácsony el nem múló üzenetét: a betlehemi istállóban Üdvözítőnk született!