Advent októberben?!
“Néha úgy viselkedünk, mintha lenne valami fontosabb az életnél. De micsoda?” – Antoine de Saint-Exupéry idézete az élet lassítását célul tűző társadalmi mozgalom honlapján olvasható. Életünkben a most, a jelen pillanat megélését valóban gyakran prolongáljuk távolabbi időkre, mindig egy ideálisabb, tökéletesebb pillanatban reménykedve, mintha azelőtt lenne még „valami fontosabb” dolgunk. „Majd hétvégén társasozunk a gyerekekkel!”, „Majd a szünetben lesz időnk kirándulni!”, „Majd karácsonykor szeretjük egymást!”
Kép: Pxhere
Most dolgunk van, nincs idő ilyesmire, de még az ősz illatainak beszippantására sincs egy fél perc, mert futunk, rohanunk, intézkedünk mindig valami ideális, nagybetűs megállás illúzióját kergetve.
Ez az eszményi cél azonban rendre töredékes marad, mert a célszalaghoz érve kifáradunk, esetleg épp akkorra kap el a nátha, vagy már a kedvünk is elmegy az egésztől…
Ha túl sok a készület, és nem a maguk idejében és egyszerűségében történnek meg a dolgok, a varázs megtörik, a vágyakozó lélek kitikkad és már csak a csendre vágyik.
Sok tényező hat a ritmusos, élhetőbb élet ellen: az információáramlás felgyorsulása, az érzelmi ingerküszöbünk mesterséges emelése és a hasznosság kultusza mind azt sugallja, hogy csak az a tevékenységünk mehet át egy láthatatlan társadalmi szűrőn, amelyiknek konkrét – lehetőleg gyorsan megvalósuló - célja és eredménye van. Nincs helye a megállásnak, de még a megtorpanásnak sem, pláne nem csak úgy, a szétnézés öröméért…
Ami pedig még tovább fokozza az űzöttségünket, az a kereskedelem szereplőinek profitmaximalizálási törekvésből adódó bosszantó gyakorlata. Az üzletek egymást próbálják túllicitálni a gyorsaságban és a kínálatban, ezzel provokálva a fogyasztói társadalom vásárlási kényszerét.
Az ősz beköszöntével egyre látványosabb ez a jelenség, hisz már szeptember végén, október elején megjelenik a boltok polcain a tengernyi szezonális, karácsonyi termék. Ezt az októberi „csendéletet” például tegnap délután lőttem egy váci Kik áruházban, ahol négyéves kislányomnak kerestem átmeneti kabátot.
Kép: Máthé Zsuzsa
Őszi kabátkát ugyan nem találtam, de a 25 fokos melegben kéretlenül és átmenet nélkül pottyantunk advent kellős közepébe, épp csak a Jingle bells nem szólt.
A kerek szemeket meresztő és a látványtól azonnal izgalomba jövő lánykámat alig tudtam elrángatni a csüggedt rénszarvasok és műanyag hóval festett fenyők elől, és persze egész este hallgathattam, hogy mit hozzon neki „holnap” a Jézuska.
De vajon tényleg birka módjára el kéne viselnünk ezt a ránk oktrojált, ízléstelen és tolakodó gyorsítást, s vele az ünnepeink devalválását? Biztos, hogy júniusban az iskolakezdéssel kell foglalkozzunk, októberben pedig a karácsonnyal?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
