Tanévkezdés: elválás és teljesítmény

Minél fiatalabb a gyermekünk, annál jelentősebb hatást gyakorolnak rá az évkörben visszatérő állandóságok és változások. Az egyik legfontosabb mérföldkő számára a szeptemberi óvoda- vagy iskolakezdés – különösen, ha először lépi át valamelyik intézmény küszöbét.

Nézzünk önmagunkba!

Bennünk, szülőkben, intenzív emlékek és indulatok ébredhetnek, amikor gyermekünktől először válunk el. Meghatározóak korai tapasztalataink: ha saját szüleinkről való leválásunk nem folyt zavartalanul, akkor a szorongást, kétségbeesést vagy tanácstalanságot hívhatja elő minden búcsút magába foglaló helyzet.

A közösségbe és intézménybe szoktatásnál elsősorban a szülő tudattalan elvárásai és aggodalmai határozzák meg a gyermek érzéseit és viselkedését, így lényeges, hogy időben foglalkozzunk saját magunkkal is!

Bölcsődések, óvodások és az elválás

Egyévesnél fiatalabb gyermek gondozását nem érdemes intézményre hagyni, hiszen ebben az életkorban a kicsi annyira kiszolgáltatott az elsődleges gondozónak, hogy legtöbb esetben nem megy sérülés nélkül az elszakadás. Ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor a legjobb megoldás az apukára, nagyszülőre vagy más közeli családtagra bízni a csecsemőt. A túl korai elválás olyan lelki sérüléseket okozhat, amelyek később súlyos viselkedéses és egészségügyi gondokat okozhatnak.

Az 1-2 éves csöppségek még nem képesek teljesen elkülöníteni érzéseiket az anyáétól: az ő aggodalmát, kételyeit a bölcsibe szoktatás miatt sajátjukként élhetik meg, és sírással, rossz hangulattal, agresszióval, rosszabb esetben fizikai tünetekkel (hasfájással, étvágytalansággal, álmatlansággal) reagálhatnak.

Az oviba készülődők érettebbek testileg-lelkileg, így ha korábban megengedtük számukra érzelmeik kifejezését, képesek a helyzetnek megfelelően megélni és elkülöníteni egymástól a szomorúságot, haragot, félelmet, valamint saját érzéseiket az anyáétól.

Ugyanakkor ebben az életkorban is nagyon meghatározó, amit a szülő gondol, sugalmaz, érez. Gyermekeink érzékenyen felfogják, mi megy végbe bennünk, és átveszik az elválástól való félelmünket, gátlásainkat, nem tudatos elvárásainkat.

Problémát jelez, ha a korábban szobatiszta gyermek bepisil, bekakil, fájdalomra panaszkodik, evési, illetve alvási nehézségek, esetleg rémálmok jelentkeznek, és a tünetek tartósan fennmaradnak.

Iskola – belépés a teljesítmény világába

Iskolakezdésnél az új helyzethez és közösséghez való alkalmazkodás mellett meghatározóvá válik a szülő teljesítményhez való viszonya. Saját hozzáállásunk a munkához, kötelességhez meghatározza a gyermekkel szembeni elvárásainkat. Csalódásaink és kudarcaink hatására esetleg gyermekeinktől követeljük meg mindazt, amit mi magunk nem tudtunk megvalósítani – míg a sikeres szülő éppen önmagából kiindulva támaszthat túlzott elvárásokat.

Az iskolakezdés a szülő számára is megmérettetés, hiszen az óvodáskor előkészítő időszaka után gyermekét (egyben az ő nevelő munkáját) az iskola mini társadalmában értékelik: beilleszkedésre, munkára alkalmasnak, vagy éppen mindebben nehézségekkel küzdőnek ítélik.

Hogyan könnyíthetjük meg az intézménybe szoktatás időszakát?

Fontos tisztázni saját viszonyunkat az elváláshoz, teljesítményhez, megérteni és feldolgozni érzéseinket, emlékeinket. Lényeges figyelembe venni gyermekünk sajátosságait, temperamentumát, igényeit. Egy aktív másféléves könnyebben beszokhat a bölcsibe, mint egy zárkózottabb hároméves az oviba.

Törekedjünk a lépcsőzetességre! Minden intézménynek megvannak a maga, szaktudáson és tapasztalaton alapuló szokásai. A bölcsődei/óvodai beszoktatás egy hosszú folyamat, amely során a szülő és gyermeke fokozatosan engedik el egymást. Először együtt fedezik fel a terepet, majd a szülő egyre hosszabb időre hagyja magára gyermekét. Idegen közegben, beszoktatás nélkül kisgyermeket magára hagyni nevelési műhiba! Nem érdemes ugyanakkor túl hosszan elnyújtani ezt a folyamatot, két hét alatt még a bölcsisek is képesek alkalmazkodni. Az első bölcsis év, illetve a kiscsoport egésze az intézményi nevelés megszokásáról szól.

Támogassuk az érzelmek kifejezését, beszélgessünk élményeinkről, mutassunk példát ebben is! Őszintén valljuk be aggodalmunkat: „Tudod, kicsim, nehéz számomra is az elválás, de biztos vagyok benne, hogy jó helyen leszel, az óvónéni kedves, és mindenben segíteni fog.”

Iskolásoknál a változásra felkészülés már nagycsoportban elkezdődik. A nyár folyamán a tanszervásárlás, füzetcsomagolás időszakát is kihasználhatjuk közös beszélgetésekre, kedvcsinálásra. Ilyenkor a szülő elmesélheti kedves sulis emlékeit, bíztathatja gyermekét. Az első nap tapasztalata meghatározó a kisdiák számára. Az iskolába a szülő kíséretében érkezzen, és az sem baj, ha a táska mélyén meglapul egy bátorító kabala. Sokat jelenthet, ha pozitív izgalmat, várakozást, derűt tapasztal szülei részéről.

Bízzunk gyermekünkben, fejezzük ki számára pozitív értékelésünket és elfogadásunkat! Állítsunk fel egyértelmű és teljesíthető követelményeket, és jutalmazzuk elismerésünkkel, ha megfelel ezeknek! Igyekezzünk minél tovább fenntartani gyermekünk kezdeti lelkesedését és motivációját!