Házasság válságban: hogyan oldhatók meg a krízishelyzetek?

Önismeret, de közösen!

Egy komolyabb házassági probléma kialakulásához általában hosszú idő, számos meg nem oldott, kisebb gond vezet. Gyakran halljuk azt, hogy egy-két apró elégedetlenséggel kezdődött még régen – erről általában a nő számol be. Az egyik fél (gyakran a férfi) csak dolgozik, robotol, az összes maradék energiáját jó esetben a családra próbálja fordítani, de házastársára sokszor nem marad ereje, ideje, türelme. A másik fél (gyakran a nő) általában azt érzi, hogy nem ilyen életet képzelt el korábban, valami másra vágyik, nem teljes az élete, hiányérzete van. Aztán azt gondolja, hogy ha megoldja valahogyan a saját hiányérzetét, az talán a házasságán is segíteni fog.

Ez veszélyes út. Az említett fél elkezd magával foglalkozni, tanfolyamokra, hosszú önismereti csoportokba járni, majd azt veszik észre, hogy olyan sokat fejlődik, hogy időközben teljesen eltávolodnak egymástól.

Az egyedül változtatni, „tudatosabban” élni próbáló fél gyakran rájön, hogy ebben a csoportban aztán igazán önmaga lehet, és egyre inkább úgy érezheti, hogy ezzel szemben a házastársa, aki még mindig ugyanolyan, teljesen hidegen hagyja. Többször tapasztaltunk mi is ilyen kapcsolatokat magunk körül. Nem csak együttjáró párok, hanem házasságok kríziseit mérgesítették el azok az utak, amikor a felek külön keresték a megoldást. Itt nem arról van szó, hogy egy házaspárnak kizárólag együtt szabadna végeznie minden egyes tevékenységet, hogy ne lehetnének saját hobbijaik, de azt gondoljuk, hogy házasságot és benne bármelyik személyt mélyen érintő problémákat, nehézségeket egy pár csak közösen képes megoldani. Külön utak a házassági problémákban nincsenek. Mindig, minden körülmények között együtt kell részt venni a megoldási folyamatban.

Amiért megharcoltunk, értékesebb

Ma, az autó- és telefonbecserélő akciók idejében, amikor ha valami elromlik, vagy csak újabb változat jelenik meg, rögtön váltunk, sokszor meg sem próbáljuk körüljárni a problémát, javítható-e valahogyan az adott tárgy. Sajnos sokszor olcsóbb egy újat venni valamiből, mint megjavíttatni, és ez az életünk egyre több terén megnyilvánuló jelenség a párkapcsolatainkra is hatással van. Egyre kevésbé vagyunk hajlandók küzdeni valami értékesért, hiszen egyszerűbb az újra váltani. Pedig valójában minél többet küzdünk egy tárgyért, kapcsolatért, értékért, annál fontosabbá válik számunkra. Egy közösen megoldott párkapcsolati krízis hatalmas összetartó erő, és bár a negatív felhangja miatt általában nem beszélünk róla, nagy sikerélményt jelent a párnak.

Ki a nekünk való szakember?

Magyarországon még sok helyen tartja magát az az elképzelés, hogy segítséget csak a leges-legvégső esetben kérünk, mert ha egyedül nem vagyok képes megoldani bármit, gyenge vagyok. A pszichológusokkal szemben szintén nagy az ellenállás, akár valós, vagy hallomás alapján történt rossz élmény, de leginkább bugyuta filmek alapján. Sokan a mai napig azt gondolják, hogy díványon hanyatt fekve kell álmokról és gyerekkori élményekről beszélni egy pszichológusnak, aki meg sem szólal, csak hümmög és elveszi a pénzt. Szerencsére ez nem így van, egyre több a felkészült, segítőkész, valódi szakember. Fontos, hogy merjünk pszichológushoz fordulni közösen, az első intő jelnél – és az is fontos, hogy olyan szakembert válasszunk, aki szimpatikus, aki iránt bizalmat érzünk. Furcsa például, amikor a terápiában a szakember az egyik féllel való foglalkozáskor azt kéri, hogy erről-arról inkább ne beszéljen a társának. Érdemes olyan szakembert keresni, akinek a miénkhez hasonló az értékrendje, aki ugyanazt gondolja a házasságról, családról, mint mi, tehát akinek ugyanaz a célja, mint nekünk: a házasság előrelendítése.

Ha már szakemberhez kerültünk, fontos figyelnünk a párunkra ebben a helyzetben is: a nők általában könnyebben mesélnek érzésekről, problémákról, míg a férfiak sokszor jóval nehezebben nyílnak meg, és még akkor is nagy küzdelem árán képesek beszélni érzelmekről – ebben jóval kevesebb rutinja van egy átlagos férfinak.

Ha házasságban élünk, nagyon fontos figyelnünk arra, hogy vegyünk magunkat körül olyan párokkal, olyan családi barátokkal, akiktől visszajelzésre számíthatunk, és szükség esetén végig is beszélhetjük velük a problémáinkat, amelyekkel sokszor mindannyian küzdünk. Jó visszajelző eszköz lehet egy közösség, akik felhívhatják a figyelmet, ha esetleg úgy látják, hogy a szakadék felé támolygunk.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>