Gyorsítja vagy rombolja az életünket a multitasking?

A multitasking kifejezés jelentését sokaknak már nem kell elmagyarázni, az elmúlt évtizedekben egyre inkább a mindennapjaink részévé vált. Bár a fogalom alapvetően az informatikával kapcsolatos, és arra utal, hogy a számítógépen egyszerre több műveletet végzünk, ma már sokkal szélesebb körben használjuk.

Ezt csináljuk akkor, ha telefonnyomkodás közben beszélgetünk valakivel, munkavégzés során igyekszünk foglalkozni a családdal és a számunkra fontos emberekkel is, vagy egyszerre négy aktuális feladatunkat próbáljuk megoldani.

A jelenség már a 2010-es évek elején ismert volt számunkra, nyilvánvalóan a történelem során sokkal korábban is képesek voltunk rá, de napjainkban vált igazán fontossá az életünkben a rohanó tempó miatt. Egyre inkább besűrűsödnek a programjaink, úgy érezzük, egyszerre több fronton is helyt kell állnunk, emiatt önként vagy kényszer hatására a multitaskingot választjuk mint lehetséges megoldást.

Hasznos ez számunkra?

Ha szigorúan tudományos szempontból vizsgáljuk a kérdést, az emberi agy nem teljesen képes egyszerre két dologra összpontosítani, néhány tizedmásodpercnyi váltással viszont igen. Sűrű program esetén tehát időt nyerhetünk azzal, ha párhuzamosan több teendővel sikerül haladnunk, és úgy érezzük, teljesítettük minden feladatunkat.

Az már más kérdés, hogy a mennyiség gyakran a minőség rovására mehet, hiszen a figyelem megosztása egyben kapkodást is eredményezhet. Tőlünk függ, a lehető legtöbb cselekedet véghezvitele-e a célunk, vagy a rendkívül jól elvégzett munka.

Számos fajtáját különböztethetjük meg a multitaskingnak, beszélhetünk magas és alacsony intenzitású típusról is, ami a minket ért terhelést illeti. Vonatkoztathatjuk csupán a feladatvégzésre, de alkalmazhatjuk akár az információfogyasztásra is, legyen az hírolvasás vagy a közösségi média felületeinek görgetése. 

Párhuzamosan több dolgot csinálni viszont csak akkor hasznos és hatékony számunkra, ha az időspórolás mellett a koncentrációt is fenn tudjuk tartani. 

Azt már mondanom sem kell, utóbbi nem könnyű feladat.

Kép

Illusztráció forrása: Rawpixel

Elvárásnak számít?

Ma már nagyon sokan képesek tartjuk magunkat a multitaskingra, és előszeretettel alkalmazzuk is az életünkben. Nem törvényszerű, de egyes munkahelyeken előfordulhat, hogy a főnökség el is várja az alkalmazottjaitól ezt a készséget.

A sok feladat általában nagy terhet helyez az alkalmazottakra, aminek hatására a teljesítőképesség is romolhat, vagy adott esetben stresszesebbé válnak a munkakörülmények. Éppen ezért célszerű mindenkinek figyelembe venni mások képességeinek a határait, a sajátjainkról nem beszélve, így elkerülhetjük a túlterheltséget.

Egyes statisztikák szerint a munkavállalók jó része érez valamilyen szintű külső nyomást arra, hogy egyszerre több téren is helyt álljon. Az amerikai Forbes magazin rendszeresen bírálja a nyomást létrehozó hozzáállást a munkáltatók részéről, hangsúlyozva, hogy ez hosszú távon árthat a cégek műkődésének is. Több esetben az álláshirdetésekben is szerepel a multitasking mint a jelentkezőkkel szembeni elvárás. Ez azért is káros, mert hátrányban részesíti azokat, akik egymást követően, sorban szokták elvégezni a feladataikat. 

A valóságban nem feltétlenül az az ideális jelölt, aki egyszerre sok tevékenységbe vág bele, hanem az, aki jól végzi el a munkáját.

Néha rossz, néha jó hatással van ránk

A vélemények megoszlanak a jelenség hatásaival kapcsolatban: egyesek egyértelműen társadalmi problémaként beszélnek róla (mint tettük eddig mi is ebben a cikkben), mások szerint viszont manapság teljesen normális és hatékony módszerként alkalmazhatjuk az életünkben.

Ami kizárólag az információfogyasztást és a munkavégzést illeti, hajlamosak vagyunk rendszeresen átesni a ló túloldalára. Bár a személyes csúcsom a megnyitott böngészőablakokat tekintve nem lehet több húsznál, gyakran tapasztalom, hogy egyesek a környezetemben végtelen mennyiségűnek tűnő oldalt nyitnak meg a korábbiak bezárását mellőzve. Ez azért is felesleges, mert a nagy részükre valószínűleg egy idő után semmi szükség nincsen, és egyébként is lehetetlen rövid időn belül az összeset kezelni vagy egyáltalán átlátni.

Az említettek ellenére nem lehet azt mondani a multitaskingra, hogy minden esetben káros lenne számunkra, ugyanis jól alkalmazva bizonyos teendőket egyensúlyba tud hozni a mindennapokban. Az utóbbi évek kutatásai közül több is mutatott pozitív hatásokat a jelenséggel kapcsolatban.

A világjárvány idején például az Egyesült Államokban dolgozó kutatók vizsgálták, hogy az otthoni munkavégzés során mennyire tudják az emberek hatékonyan ellátni a háztartásbeli és a munkaügyi feladataikat is. Eredményeik azt mutatták, a felmérésben részt vevők közül többen is hatékonyan hangolták össze a dolgokat. 

Az mondjuk a férfiak és a nők esetében eltérő volt, ki milyen módszerekkel próbálta megtalálni az egyensúlyt. 

Kijelenthetjük: abban a kényszerhelyzetben elkerülhetetlen volt a koncentráció megosztása.

A pozitív példák mellett azt is fontos hangsúlyozni, hogy a multitasking egyes esetekben hibákhoz, akár katasztrófákhoz is vezethet, ha az emberek túlterhelik magukat. Gyakran hajlamosak vagyunk átesni a ló túloldalára, és egyszerre túl sok téren akarunk teljesíteni. Ez olyan mértékben igénybe veszi az agyunkat, hogy egy idő után szinte lehetetlen elkerülni a tévedéseket. 

Azon a mindennapokban valószínűleg ritkán gondolkodunk el, hosszú távon mennyire hatékony az, amit csinálunk, és milyen következményekkel jár. Szintén általános megállapítás a jelenség kapcsán, hogy a kognitív képességeinket ronthatja, és csökkentheti az IQ-szintünket is. Fennáll továbbá a veszélye a stresszhormon (kortizol) túlzott termelődésének, ami komoly frusztrációt – és akár betegségeket – eredményezhet az életünkben.

Ezekről a hatásokról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, vagy egyszerűen elutasítjuk a gondolatot, hogy visszavegyünk a tempóból és egyes tevékenységeket későbbre halasszunk, pedig a lassítás előnyös lehetne. Összességében elmondható: rajtunk múlik, mennyire tudjuk hatékonyan alkalmazni életünkben a multitaskingot. Ha ismerjük a saját határainkat, ki tudjuk küszöbölni a lehetséges problémákat, és elérhetjük, hogy valóban egyszerre több fronton helyt tudjunk állni az életben.