Három összetevő kell a boldog párkapcsolathoz, mutatjuk őket!

A boldog párkapcsolat összetevői

Minden párkapcsolatnak három összetevője van: a szeretet, a megértés és a következetesség – tudtuk meg Dr. Berentés Évától. De vajon milyen a valódi szeretet? 

A valódi, az érett szeretet az, hogy „szeretlek, mert vagy”, ezzel szemben az éretlen szeretet arról szól, hogy „szeretlek, mert valamilyen vagy”, és ez óriási különbség. 

A szeretet egy cselekvő törődés azzal, aki nekem fontos, aki nekem értékes. És ha valami vagy valaki érték számomra, akkor vigyázok rá, azaz kerülöm, hogy testi, lelki vagy egzisztenciális károkat okozzak neki. De ha adott esetben rárivallok, kioktatom, akkor hosszú távú károkat okozok. Olyan hosszú távú károkat, amikről később már nem is tudjuk, hogy ez vezetett a kapcsolatunk megromlásához. 

Fontos összetevő a megértés is, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egyeztetjük a szükségleteinket. Négy alapvető szükséglettel születünk, amiket beviszünk a házasságba is, ezek a szeretet, az elfogadás, az odatartozás és az intimitás. Születésünk után édesanyánk elégíti ki ezt a négy szükségletünket, és a sejtmemóriánkban őrizzük azt, ahogyan ő szeretett bennünket, elfogadott, odatartozott, ahogy megengedte, hogy önmagunk legyünk. Ez szó szerint azt jelenti, hogy biológiai emléknyomok formájában hordozzuk magunkban az édesanyánktól kapott mintát, és minden felnőttkori párkapcsolatunknak az archetípusa az édesanyánkkal való kapcsolat. 

Vagy mi magunk képviseljük az édesanyánkat a párkapcsolatban, vagy olyan párt választunk, aki az édesanyánk tulajdonságait hordozza. 

Mindannyiunknak más típusú anyukája volt, másképp fejezte ki a szeretetét, más volt az elfogadás mértéke, ezért olyan párkapcsolat, ahol konfliktus ne lenne, szinte nincs is. 

Gyermekkorban mindannyian megtanultuk azokat viselkedési stratégiákat, hogy mi tegyünk, ha a másik nem figyel ránk, ha nem fogad el vagy folyamatosan belénk köt, és így tovább. Ezeket hívjuk maladaptív (rosszul alkalmazkodásból eredő) sémáknak. Mindannyiunknak más-más sématérképe van, ezért ugyanarra a dologra az egyik ember megsértődik és kilép a helyzetből, míg a másik ember elkezd kiabálni, holott ugyanaz a félelem dolgozik bennünk, hogy a másik el fog hagyni, vagy már nem szeret minket. Éppen ezért van nagy szükség a megértésre.

A párkapcsolat harmadik összetevője a következetesség, ami azt jelenti, hogy mennyire vagyok hajlandó, és mennyire vállalom a közös játékszabályok betartását. Mert olyan nincs, hogy egyik nap betartom, a másik nap nem, vagy csak addig tartom be, amíg a saját érdekeim felül nem írják a közösen hozott játékszabályokat.

Kép

Illusztráció forrása: Rawpixel

Érett vagy éretlen?

Egy konfliktushoz közelíthetünk problémaorientált vagy feladatorientált módon is. A problémaorientált gondolkodás, ami az éretlenség természetes velejárója, azt jelenti, hogy rögtön arra fókuszálunk, mi a baj, minek kellene másképp lennie, és ki a felelős ezért. 

Ezzel szemben egy érett, asszertív ember feladatorientált, azaz végiggondolja, mit akar elérni, és hogyan tudja elérni, nem a „hibást” keresi. 

De miért reagálunk gyakran éretlenül? Az éretlenség együtt jár azzal, hogy egy ember egészen kicsi korában „letanul” az úgynevezett autentikus érzelmeiről, mint a düh, a félelem, a szomorúság, az öröm, és úgynevezett helyettesítő érzelmeket fog használni, mint a bosszankodás, az aggodalom, az önsajnálat és az örömködés. Minden autentikus érzelemnek van egy úgymond speciális energiája, amit a helyzet megoldásához felhasználhatunk, míg a helyettesítő érzelmeknek nincs ilyen energiájuk. Így, ha valaki letanul az autentikus érzelmeiről, annak természetes következménye, hogy nem cselekszik, topog a saját helyzetében, bosszankodik, panaszkodik. 

A másik gyakori probléma, hogy az éretlen ember elvárásokban gondolkodik, azt várja, hogy a másik valamilyen legyen. Magyarországon ez társadalmi méretekben jellemző, mert az itt elterjedt tekintélyelvű nevelési hagyományokkal együtt jár, hogy (az érzelmileg éretlen vagy éppen mérgező) szülők direkt vagy indirekt formában elvárják a gyerekeiktől, hogy úgy gondolkozzanak, érezzenek és cselekedjenek, ahogy a szülő mondja. 

Ez vezet aztán oda, hogy felnőttkorban címkézünk, ítéletet mondunk, elvárásokat támasztunk, és a megoldandó feladatok helyett a problémákra koncentrálunk.   

Az intimitás az a közeg, ahol az ember, az érett ember őszintén, kockázatmentesen vállalni meri a gondolatait, az érzéseit, a szándékait. Kimondja, hogy neki mire van szüksége, miközben tiszteletben tartja a másik ember határait. Az emberek döntő többsége azonban nem meri kimondani a saját szükségleteit, mert attól tart, hogy ez egocentrizmus, önzés. Így adott esetben kerülőúton akarja elérni azt az eredményt, amit egyébként teljesen egyértelműen is elérhetne. Nem kéri, amire szüksége van, arra vár, hogy a párja kitalálja, és amikor ez nem történik meg, elkezdenek csatázni valami teljesen felesleges dolgon.

Nagyon sokszor találkozom pármediáció során azzal, mondja a szakértő, hogy a házaspárok döntő többsége az igazát keresi. De mit jelent az, hogy igaza van valakinek? Én látom valahogy, te is látod valahogy, attól vagyunk érettek, hogy ezt megbeszéljük. De ha én elkezdem a saját véleményemet tényként kezelni, mert az az igazság, abból sajnos elég nagy családi veszekedés lesz. 

Egyszer én segítek neked, egyszer te segítesz nekem, és vigyázunk egymásra. Ez idealizált helyzetnek tűnik, de nem az. 

Az előbbiek mind tanulhatók, és odafigyeléssel a hétköznapok gyakorlatába is átültethetők. 

Ha kíváncsi vagy arra, hogyan befolyásolja a szülő érettsége vagy éretlensége a gyermek érzelmi és szociális fejlődését, milyen az érett személyiség a gyerek-szülő viszonyban vagy a munkahelyi környezetben, és hol a helye a gyermeki énnek, nézd meg a teljes Képmás-estet: