Nagy Katica: „Boldogságunk alapja a hála”

Kilencéves korodban, szinkronszínészként indult a pályád. Azóta számos filmben is szerepeltél, mint az Oscar-díjra jelölt Semmelweis, valamint színdarabokban, mint a Rekviem egy álomért és a Feljegyzések az egérlyukból. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? Mi az, ami azóta változott benned?

Pörgős gyerek voltam, nagyon jó memóriával – hamar megtanultam beszélni, írni, olvasni. A kortársaim közül mindig kicsit kilógtam. A családomban sem volt művész, de a szüleim elfogadták, hogy ez a terület érdekel – bár azt talán nem gondolták, hogy a színészet lesz az életem. Nagy lendület buzgott bennem, világmegváltó gondolatokkal. Meg akartam magamat mutatni, és imádtam, hogy figyelnek rám. Ez még most is feltölt, de már nem ez a célom, hiszen nem ez fogja a világot megváltani. 

Elkezdett megváltozni a gondolkodásom, és a csapatmunka, a tehetséges emberek segítése vált missziómmá. 

Most vagyok ennek a fordulópontján, és csak kapkodom a fejem, hogy hogyan alakulok, hogyan érek be. Kétségkívül sok élményt adott az az elsöprő tűz, amely korábban jellemzett, de közben kezelhetetlen is volt, nem társult hozzá nyugodtság. Most viszont már ez is megvan bennem.

Ezt minek köszönheted?

Úgy gondolom, életünk történései összefüggnek egymással, és terelnek minket abba az irányba, amerre mennünk kell. A predesztinációban nem hiszek, az ember szabadon hozhat döntéseket, de szerintem a keretek adottak, mint a születésünk körülményei, és egy nagyobb erő vezet az utunkon. Ha befelé, illetve felfelé figyelünk, és kapcsolódni tudunk ehhez az erőhöz, akkor új irányok alakulnak ki. Én minden új dologra az életemben vezettetésként tekintek, amiért hálás vagyok.

Ennek ellenére nem voltál mindig magabiztos a színpadon.

Igen, az egyetemi éveim alatt nehezebben tudtam kibontakoztatni a színészi képességeimet, ebben én gátoltam saját magamat. Rettenetes megfelelési kényszer munkált bennem; a színészi munkáim közben be­feszültem, elég jó-e, amit csinálok. Ennek leküzdésében a rutin segített, az, hogy megtapasztaltam, nem történik semmi, ha az ember valamit rosszul csinál, vagy nem úgy, ahogyan eredetileg tervezte. Megtanultam játékosan felfogni a dolgokat. 

Ma pedig már tanítod is a színészmesterséget a Lumiere Filmiskolában. Mit tartasz fontosnak átadni a pályakezdőknek?

A tanítás az egyik legnagyobb izgalomforrás most az életemben. Előző évben tíz hallgatónk volt, most pedig már tizenöt. 

A tanítványok közül sokan gondolják azt, amitől régen én is féltem, hogy egy szerep megformálása nem fog sikerülni, de ha türelemmel, kedvességgel és figyelemmel fordulok feléjük, az biztonságérzetet ad számukra, és elkezdenek megnyílni. 

Ugyanakkor minden ember más, emiatt mindenkit más kulcs nyit ki. Azt viszont mindegyiküknek igyekszem átadni, hogy hogyan lehet átkapcsolni egy minden mindegy állapotba, és csak a játékot élvezni, mert végül is ez a színészet lényege. Egyébként én is sokat tanulok tőlük – főképp azt, hogy egy személyiségnek milyen sok rétege van, amelyek fokozatosan mutatkoznak meg, és amint elkezded az adott embert jobban megismerni, meglátod, mennyi mindent lehet belőle kihozni. Nagyon sok érdekes emberrel találkoztam, akik olyanok, mint a csodás gyémántok, a tehetségüktől a szám is tátva maradt.

Szinkronizálsz, színházban játszol és filmekben is szerepelsz. Melyik terület áll hozzád a legközelebb?

Mindet szeretem – egyrészt, mert változatosságot ad, sosem unatkozom. Szeretek új impulzusokat beemelni az életembe, amelyek által fejlődhetek. Másrészt, nekem a szabadság a legfontosabb, és mivel több lábon állok, így abszolút meg is élhetem.

A szabadúszó léttel járó anyagi bizonytalanság nem riaszt meg? 

Néha valóban okoz nehézséget, amikor éppen nincs munkám, de ezt vállaltam, és már egy pillanatig sem keseredem el miatta, ahogyan korábban. Nekem így működik az életem.

Számodra mi jelenti a biztonságot?

Ha szabad vagyok, és én irányíthatom az adott helyzetet. Még akkor is, ha bizonytalanok a körülmények, de tudom, én vagyok a felelős azok alakulásáért. A kötött helyzetektől viszont szorongani kezdek. Ha azt érzem, hogy kontroll alá kerültem, és nem kapok elég teret a szabad döntéshozásra, elkezdek menekülni. 

Bármiből kilépek, ha az nem komfortos, vagy ha kényszerűnek érzem, és ez eddig jó döntésnek bizonyult. Mindig a bátorság hozta a fejlődést, azokat a lehetőségeket, amelyek továbblendítették az életemet szakmailag és a szabadságom elérésében is.

Kép

Fotó: Emmer László

Férjed, Porogi Ádám szintén színész. Szorosabbnak érzed a kapcsolatotokat amiatt, hogy szakmabeli?

A színházban ismerkedtünk meg, ugyanabban a darabban játszottunk, azóta viszont nem volt közös munkánk, csak kisebb projektek. Nagyon különböző utat járunk, ő társulati tag egy kőszínházban, így kötött keretek között dolgozik, míg rám szabadúszóként ennek az ellenkezője igaz. Mégis működik a kapcsolatunk, mert kiegészítjük egymást.

Egy interjúban mesélted, hogy foglalkoztatni kezdett az anyaság. Milyen szülőnek képzeled magad?

Egy színésznőnek ebben a korban mindig dilemmát jelent a gyerekvállalás kérdése, én viszont fiatalon szeretnék szülni. Anyukám huszonöt éves volt, amikor születtem, és huszonhét, amikor a húgom. Ebben az életkorban az ember még kevésbé görcsöl rá a dolgokra. Szerintem én is laza anyuka leszek. Egyébként nagyon jó anyai mintát hozok otthonról, rengeteg ­szeretetet, figyelmet kaptam, és ezt akarom továbbadni.

Nem olyan rég jött ki a Semmi című rövidfilm, amelynek egyik főszerepét játszod. Mit lehet tudni róla?

Ez egy szerelemmunka. Urbán Zsanett rendezővel még egy nagyjátékfilm, a Memento Mori forgatásán ismerkedtünk meg, ahol ő werkezett. Amikor megszólított, és elkezdtünk beszélgetni, azt mondtam neki, én biztos, hogy ismerlek téged. Már az első pillanattól kezdve volt egy közös nyelvünk. Később rám írt, hogy csinál egy kisfilmet, amely az édesanyja történetét dolgozza fel: a ’80-as években játszódik, és a határátlépésről szól. Azóta már ott tartunk, hogy rengeteg rangos fesztiválra bekerült, mint a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál vagy a csíkszeredai MAFESZT, és több díjat is elnyert.

Szép lassan alkotótársakká váltunk, és Vincze Alina operatőrrel kiegészülve folyamatosan ötletelünk. Jövőre egy kisfilmet és egy nagyjátékfilmet is tervezünk. Zsani a filmjeiben szeret mély témákat boncolgatni, a rövidfilm például azt a kérdést fogja feszegetni, hol húzódik két ember között az a határ, amelyet már nem volna szabad átlépni.

Te mennyire tudsz közel engedni magadhoz másokat?

Könnyen meg tudok nyílni idegeneknek is, igyekszem mindenkivel megtalálni a közös hangot. 

Megtanultam, hogy ha valaki nem szimpatikus, vagy valamit támadásnak érzékelek felőle, akkor azt átfordítsam, és a kapcsolódás felé igyekszem terelni a beszélgetést, hogy az illető is ráébredjen, így is lehet kommunikálni. 

Ez nem volt mindig így, korábban átvettem mások negatív energiáit, de ma már képes vagyok azt leválasztani magamról. Sok idő, mire ezt az ember elsajátítja, és szerintem csak az élet tudja megtanítani.

Kép

Fotó: Emmer László

A Random című filmed 2025 tavaszán kerül a mozikba.

Ez is egy nagy szerelemmunka, és szintén egy független film, Salamon Andris rendezésében. Egy vidéki történet, amely azt mutatja meg, hogy milyen bonyolult és nehéz az élet a hétköznapokban, és hogy mennyire össze tudnak kuszálódni az emberek között a szálak. Egyszerre komikus és tragikus sztori. Egy nagyon fiús, tüskés, ugyanakkor érzékeny lányt játszom, aki szeretne szeretve lenni, viszont ezt nehezen mutatja ki. Imádtam csinálni, mert képes voltam azonosulni ezzel a kicsit gyakorlatias, zárkózott, bemutatok a világnak karakterrel, akiben közben rengeteg érték rejtőzik. Az ilyenfajta karakterek állnak hozzám a legközelebb, zsigerből tudom hozni őket.

Van álomszereped, amely eddig nem talált meg?

Szívesen eljátszanék egy gyilkost vagy egy terroristát, leszállnék a hidegség és a brutalitás mély bugyraiba, ami tőlem teljesen idegen. Nem nagyon osztanak rám ilyen szerepeket, miközben azt érzem, képes volnék ezeket a negatív figurákat is megformálni. 

Mi jelenti számodra az elismertséget? 

Egyrészt, ha azt érzem, anyagilag megbecsülnek. 

Másrészt, ha olyan szerepeket kapok, amelyek engem tükrözni tudnak, illetve, ha egy nagy feladatot bíznak rám, például egy főszerepet. Ez nagyon jó érzés, és nem azért, mert sok néző fog látni, hanem mert úgy gondolták, meg tudom csinálni. 

De leginkább a családomtól vágyom elismerésre, mivel teljesen elfogulatlanok és vitriolosan őszinték, viszont nagyon lelkesek tudnak lenni. Az ő véleményük számomra mindennél fontosabb.

Lelkileg hogy éled meg a drámaibb szerepeket?

Utánuk muszáj tisztulnom, regenerálódnom. Szükségem van a pihenésre, hogy ne csináljak semmit. Megtanultam, hogy nem szabad szétdolgozni magam, és ha egy idő után felgyülemlett a feszültség, azt tudom mondani, álljunk meg kicsit, csekkoljunk ki. Ilyenkor meditálok, vagy ASMR-videókat hallgatok. Ugyanakkor kellenek a szabadidős programok is, amelyek feltöltenek.

Úgy tudom, szívesen serénykedsz a konyhában is.

Igen, nagyon szeretek főzni a barátaimnak, és ők is szeretik, ha főzök nekik. Vegán vagyok, csak háromhavonta eszem tejterméket, és ezt akkor is tartom, amikor nekik készítek ételt. Igyekszem megmutatni, hogy egy vegán fogás is lehet ízletes. Most a mexikói, a közel-­keleti – ­izraeli, perzsa – és az indiai konyha érdekel, ezekben sok a vegán fogás, kísérletezem velük. A gasztronómiában is az egyedi megoldások, különleges lehetőségek felfedezése vonz.

A beszélgetésünk alatt többször is kiemelted, milyen fontos a hála. Miért érzel még hálát az életedben?

Mindenért. A családomért, a szeretteimért, a barátaimért, azért is, hogy van két kezem, vagy hogy van mit ennem. Illetve, hogy képes vagyok a fejlődésre, a változásra, és körülöttem is minden pozitív irányba fejlődik – ezért mindennap hálát adok. Szerencsésnek érzem magam a találkozásaimért is: sok hozzám hasonló, szabadságszerető embert ismertem meg, akikkel együtt is dolgozhattam.

Szerintem rendkívül fontos, hogy az ember megtanuljon hálát adni, és összegezni azt, ami megadatott ­számára – ez a boldogság alapja. 

Ez az interjú eredetileg a Képmás magazin 2025. január-februári számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.