Két egyetemista projektje a kórházban hagyott újszülöttekért: „Az Örökké Haza számunkra egy kisbaba, akit az önkéntesekkel együtt ringatunk”

Kórházban hagyott újszülöttek

Lassan tendenciává válik, hogy az újszülött-osztályokon olyan kisbabák maradnak, akiket édesanyjuk nem tud vagy nem akar hazavinni. Akár heteket is eltölthetnek itt, túlterhelve a kórházak befogadóképességét és az orvosok, nővérek kapacitását. Prof. Dr. Várbíró Szabolcs, a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának vezetője is hasonló tapasztalatokról számol be.

„Van, hogy az anya haza akarja vinni a gyermekét, amit a veszélyeztető környezet miatt a gyámügyi szabályok nem tesznek lehetővé, és olyan eset is előfordul, amikor az anya eleve lemond gyermekéről. 

Ha nem oldódik meg a csecsemők sorsa, akkor áthelyezzük őket a gyerekosztályra, hogy az aktív ágyakat a kismamáknak fenntarthassuk, és csak hosszabb adminisztratív körök futása után kerülnek nevelőszülőkhöz, állami gondozásba vagy tartós nevelésbe. 

A törvényi szabályozás pozitív oldala, hogy biztonsági garanciát ad. Itt nem lehet hibázni, meggondolatlan döntéseket hozni, viszont a várakozási időt át kell hidalni. Szintén problémát jelent, amikor a déli határon túlról jönnek anyák, akik nálunk hagyják a gyermeküket.”

Professzor úr kifejezetten örült a Mathias Corvinus Collegium felkérésének, amely a kórházban hagyott újszülöttek gondozására irányul, hiszen a szeretet mindenkinek jár, és a felnőttkori érzelmi stabilizálódáshoz elengedhetetlen. A Klinika az MCC-vel együtt kidolgozta és meghirdette az egyetemi kurzust, amely során a hallgatók a gyermekgondozással kapcsolatos ismereteket sajátítják el. 

„A régi időkben – az egészségügyi intézményeken kívül – az iskolákban is voltak háztartási ismeretek, illetve csecsemő- és gyerekgondozás. Az élet fontos szegmense, hogy aki az újszülöttek közelébe kerül, adekvát módon tudjon velük bánni. Ha abból indulunk ki, hogy a jelenlegi résztvevők leendő anyák és apák, akkor ez a tudás nem csupán az egészségügyben hasznosulhat, hanem a családjukban is” – véli a Klinika vezetője.

Tehetséggondozás és diákprojektek

A Mathias Corvinus Collegium egyedülálló tehetséggondozási intézmény, a Kárpát-medencében jelenleg 31 helyen működik. A 2021-ben létrejött szegedi képzési központban – tízéves kortól az egyetemi korosztályig – háromszázan alkotnak összetartó közösséget. „Az MCC-s diákok elsősorban szakmai tudást, gyakorlati és nemzetközi tapasztalatokat sajátítanak el, de az egyetemisták esetében régi hagyomány, hogy a felsőbb évesek saját projekteket indíthatnak a kultúra és a közösségépítés terén, valamint karitatív területeken is” – tájékoztat dr. Asztalos Kata neveléstudományi kutató, az MCC szegedi képzési központjának vezetője. „A projektek mögött komoly szakmai támogató csapat áll, akik segítik a megvalósítást.” 

„Az egyetemisták így az MCC-ben megszerzett magas színvonalú tudást át tudják ültetni a gyakorlatba. Képessé válnak arra, hogy felismerjék a társadalmi problémákat, és egy összetartó közösség tagjaiként hatékonyan segíthessenek.” 

Dr. Asztalos Kata különösen büszke arra, hogy tavaly a szegedi közösségből született meg az Örökké Haza projekt. Együttműködve a Szegedi Tudományegyetemmel – Prof. Dr. Várbíró Szabolcs ötlete alapján – 2024 szeptemberétől indítottak egy szabadon választható kurzust, ahol Prof. Dr. Orvos Hajnalka egyetemi tanár, Králik Adél pszichológus, Horváthné Mészáros Erzsébet kisgyermeknevelési tanácsadó és dr. Asztalos Kata neveléstudományi kutató készítik fel a fiatalokat az újszülöttek gondozására. 

Az MCC több megvalósult diákprojekttel is büszkélkedhet, köztük az Amigos a Gyermekekért Alapítvány ötletével, amely a tartósan kórházi ápolásra szoruló gyermekek játékos nyelvtanulásával foglalkozik. „A Szegeden dolgozó kollégákkal együtt büszkék vagyunk az Örökké Haza diákprojekt önkénteseire, és bízunk abban, hogy az általunk kidolgozott gyakorlatot más városok is át tudják majd venni” – reméli a helyi kollégium vezetője.

„Mintha hiányzott volna valami az életemből, de most teljesnek érzem”   

Kiss Teodóra negyedéves joghallgató és Égi Blanka harmadéves gyógypedagógia szakos hallgató nyerte el 2023-ban az MCC és a Design Terminál Ötlet Inkubátor versenyének fődíját. Eredetileg az örökbefogadás folyamatát szerették volna gyorsítani, de időközben a kórházban hagyott csecsemők problémájára összpontosítottak.

„Egy újszülött életében az első hat hét a legmeghatározóbb, és nem hagyhatjuk őket magukra ebben a törékeny időszakban.” 

„Az öthetes módszertani felkészítés elméleti része egy vizsgával lezárult, és jelenleg kettesével járunk a kórházba gyakorlatra, hogy szívünk egész szeretetét adjuk a csöppségeknek” – meséli Blanka a projekt lépéseit. „Van egy csoportunk, ahol egy-egy alkalom után megosztjuk egymással, ami velünk történt – teszi hozzá Teodóra. – Jó látni, hogy mindenki elkötelezett. Kísérjük a kisbabák fejlődését, énekelünk nekik, megnyugtatjuk őket.” 

Kép

Fotó forrása: MCC

Ketten vezetik a projektet, de nincs közöttük sem konfliktus, sem versengés. Nem mondják, hogy most nincs kedvük ezzel foglalkozni, de ha egyikük leterheltebb, a másik lesz a húzóerő. „Élethivatásomnak tekintem ezt a programot – vallja Teodóra. – Mintha hiányzott volna valami az életemből, de most teljesnek érzem.” 

Az Örökké Haza projekttel kapcsolatban már most sokan érdeklődnek, és elindult az egyesületté válás folyamata. Az ötletadók azt szeretnék, ha ez a kezdeményezés az egyetemisták körében maradna, hogy az önkéntességre motiválhassák a fiatalokat. „Ez egy misszió marad számunkra, ha nem is fő profilként foglalkozunk vele. Úgy érzem, az Örökké Haza számunkra egy kisbaba, akit az önkéntesekkel együtt ringatunk. Remélem, hogy páratlan lehetőséggé fogja kinőni magát Magyarországon” – bizakodik Blanka. 

A nevelőszülők hiánya és utánpótlása

A szegedi Klinikán nem előzmény nélküli a kezdeményezés, hiszen egy spontán babalátogató kör mindig kialakult. Dr. Várbíró Szabolcs elárulta, hogy a csecsemős nővérek közül volt, aki az egyik babának fotóalbumot készített, hogy neki is legyen emléke, mint a várt babáknak. A professzor szerint ez a kurzus stabil háttérismeretet ad azok számára is, akik hosszabb távon szeretnének elköteleződni a kórházban hagyott gyermekek felé. 

„A segítő szervezetek jelezték, hogy csökken a nevelőszülők száma, és nem megoldott az utánpótlás. A program résztvevői közül ugyanakkor többen nyitottak arra, hogy akár nevelőszülőként is tevékenykedjenek a jövőben. Ennek a társadalmi vetülete rendkívüli jelentőségű. Aki egy ilyen programhoz csatlakozik, ha nem is válik aktív nevelőszülővé, viszi a jó hírét” – értékeli a projekt egyedülállóságát az SZTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának vezetője.

Dr. Asztalos Kata neveléstudományi kutató a hospitalizáció óriási veszélyének tartja, hogy kevés inger éri a csecsemőket, ezért is fontos a látogatások gyakorisága. „A magyar társadalomban egyre több az egygyermekes család, a rokonok távol élnek egymástól, és sokan úgy nőnek fel, hogy nem tartanak kisbabát a kezükben. 

„Az önkéntesek huszonéves fiatalként névről ismerik a babákat, tudják, ki hány grammot evett, mennyit hízott, melyik dalra aludt el.” 

Az örömteli perceken túl az önkénteseknek az újszülöttek szomorú történeteit is fel kell dolgozniuk, de az MCC ebben is támogatást nyújt számukra. 

Kép

Fotó forrása: MCC

„Mosolyog, mert látja az angyalkáját”

Égi Blanka legszebb kórházi élménye az, amikor az egyik kisbabát a karjában altatta, de még nyitva volt a szeme, és mosolygott. „A főnővér azt mondta, azért mosolyog, mert látja az angyalkáját – meséli lelkesen. – Amikor bemegyek az osztályra, mindent kint hagyok, csak a szeretetet viszem, semmi terhet, aggódást. Nekem türelmet, kitartást és hitet adott ez a projekt. Sokan természetesnek gondolják, hogy amikor egy anya életet ad a gyermekének, hazaviszi és felneveli. Hálás vagyok, hogy engem hazavittek, felneveltek, és nem kellett egyedül lennem egy kórteremben.” 

Kiss Teodóra úgy érzi, sok kihívás érte őket az elmúlt egy év során, és fel kellett nőniük a feladatokhoz. „A Jóisten ránk bízta ezeket a gyermekeket, ami felelősség, de küldetés is, hogy fogjuk a kezüket, ameddig tudjuk. Erre lettünk hívva, és ez egy csoda, ami mellett a nehézségek eltörpülnek.”