Négy vallásellenes érv, amelyekkel leggyakrabban találkozunk a hétköznapokban
A közösségi médiában, de magánbeszélgetésekben is gyakran találkozom négy olyan kijelentéssel, amelyek nem túl hízelgők akár a kereszténységre, akár más vallásokra nézve. Sokszor érzem és látom az ateisták szemében az értetlenséget, hogy egy vallásos ember hogy nem képes felfogni ezen kijelentések „igazságát”. Nem vitatkozni szeretnék velük, hanem egy másik megvilágításba helyezni érveiket. Lehet, egy teológus ezt olvasva a haját tépi, de nem a leckét szeretném felmondani, hanem közelebb hozni a kívülállókhoz egy hívő ember személyes nézőpontját.
1. „A hit, az egy babona, dajkamese, a nem felvilágosult emberek világmagyarázata.”
Azt látom, hogy az emberek egy része abban hisz, hogy a világ az anyagi világnál véget ér, és a gondolkodás legmagasabb foka a racionalitás. Ami ismeretlen, az csak tudáshiányból származhat, egyszerűen még nem fedeztük fel, nem értettük meg. Az emberek egy másik része abban hisz, hogy az anyagi világon és a racionálison túl létezik egy másik szféra, a transzcendens, amely hatással van a mi világunkra, és a mi gondolkodásunkkal soha nem lesz teljesen megismerhető. Azaz létezik egy, a racionalitáson túli logika, amely a transzcendens sajátja, és meg is haladja a racionalitást. Az, hogy te melyik világlátást fogadod el, teljesen hit kérdése, hiszen bizonyíték egyikre sincs. Ugyanakkor az, hogy te melyiket választod, az az egész életedre kihat, hiszen alapvetően határozza meg a világról való gondolkodásodat. Annyi a világ, amennyit látunk belőle, vagy több? A halállal minden véget ér, vagy van folytatás? Azért lássuk be, nagyon nem mindegy, melyiket választod. És sajnos a fentieknek van egy további következménye is. A transzcendensben nem hívőknek van egy nem is kis része, akik, abból fakadóan, hogy a racionalitást tartják a legmagasabb gondolkodási szintnek, minden, a racionalitáson kívül eső gondolkodásmódra ennél alacsonyabb szintűként tekintenek. Az ő szemüvegükön keresztül a hit babona, dajkamese, a nem felvilágosult emberek világmagyarázata.
Pedig a hívő az irracionálist ketté bontja. A hívő számára az irracionálisnak van a racionalitást meghaladó része (transzcendensben gondolkodás) és racionalitás alatti része (babona). Vannak olyan hívők, akiknél ez a kettő nagyon összekeveredik, gyerekként mindannyiunknál. A felnőtt hit kialakulásának éppen ezért kulcsmomentuma a kettő (a transzcendensről gondolkodás és a babona) szétválasztása. Sőt, amikor ez szétválik, annak van egy még fontosabb következménye is.
Amikor megértem azt, hogy az én gondolkodásom korlátozott, és létezik egy magasabb szintű gondolkodásmód, az kijelöli a helyemet a világban is.
Ahogy az is kijelöli, ha azt gondolom, hogy az én gondolkodásmódom a csúcs, annál nincs feljebb.
2. „Az, hogy valaki hisz, még rendben, de a vallások elrontják a hitet.”
A hívő szerint a transzcendens hatással van a világunkra, sőt közvetlen kapcsolatba lép az emberek világával. Ez valamilyen emberi közvetítőn vagy közvetítőkön keresztül történik meg, ilyenek voltak Jézus, Mohamed, Mózes, a próféták, Sziddhártha királyfi. Ezzel egy nagyon komoly dolog kezdődik el, amelyre minden további mondandóm épül. A transzcendens, azaz isteni mellé elkezd belépni az emberi, és a kettő elválaszthatatlan egymástól. A katolikus liturgiában ezt szemléltetik is, amikor a szentmisén az átváltoztatandó borhoz egy kis vizet öntenek. Ahogy a bor és a víz már nem szétválasztható, ugyanúgy a már most megjelenő, és a későbbiekben még markánsabban jelenlévő emberi nem szétválasztható az istenitől. Ez még nálunk, keresztényeknél is így van, mert ugyan mi azt valljuk, hogy Jézus Krisztus valóságos isten volt, azaz Isten volt maga, de azt is valljuk, hogy valóságos ember is volt. A többi vallásnál nem is kérdés, hogy a közvetítők emberek voltak-e. És itt egy újabb mérföldkő jön, mert az emberivel megjelenik a gyarló is.
A keresztények abban különböznek, hogy az ő alapítójuk, hitük szerint, nem volt gyarló, a buddhisták már egy jellemfejlődésben hisznek, a muszlimok és a zsidók abszolút tényszerűen kezelik az alapítóiik gyarlóságait. Tehát a közvetítő elmondja a tanait, amelyeket az első követői leírnak. Így elkezd még markánsabbá válni az emberi, hiszen az írók személyén óhatatlanul átszűrődik az eredeti tan. A szent iratokból létrejön a vallás, amit már sok száz vagy akár sok ezer ember rak össze, több száz vagy ezer év alatt. Létrejön egy gondolati keretrendszer az eredeti tanításon alapulva, de rengeteg emberen átszűrve. Miért van szükség erre? Ha több ezer év alatt, több ezer ember az eredeti tanításon gondolkodik, és megpróbál arra alapozva gondolkodási rendszert létrehozni, akkor egészen biztosan tovább jutnak, mint amit az egyén pár évtized alatt létrehoz. De azt is érdemes látni, hogy ez akkor is egy emberek által létrehozott, de a transzcendensen alapuló gondolatrendszer, azaz az emberi és az isteni elválaszthatatlanul össze van keveredve a vallásokban.
Ha az egészet kidobom, akkor azzal kidobom az istenit is. Szerintem ez hiba.
A másik hiba, amikor egy vallásgyakorló emberben annyira erőssé válik a vallás emberi része, hogy kiszorítja, kiüresíti az isteni részt. Ezt hívják farizeusságnak, mert rájuk volt jellemző annak idején, hogy a törvény betartása fontosabb volt számukra az eredeti tanításnál, annál, amire alapult a törvény. Farizeusok most is vannak, a farizeusság a vallásos ember egyik legnagyobb kísértése, könnyű vallásosként erre az útra lépni. Hallottam egyszer egy jó hasonlatot: a vallás az üveg, a hit a folyadék. A vallás hit nélkül üres, a hit vallás nélkül szétfolyik.
3. „A vallás még elmegy, de az egyházak bűnösek, nem értem, miért tartanak ki mellettük.”
Az emberi világban az intézmények létrehozása elkerülhetetlen folyamat, az állam is egy intézmény. Ebben a világban elengedhetetlen, hogy a vallás köré is intézmény épüljön, ezek az egyházak. Bennük az emberi tényező még markánsabbá válik, hiszen emberek működtetik, de ugyanúgy elválaszthatatlan az istenitől. Sajnos a még markánsabb emberivel a markánsabb gyarlóság is együtt jár. És tagadhatatlan, hogy az egyházak nevében a történelem során nagyon sok bűnt követtek el, és követnek el ma is. De az egyházak isteni természete is ott munkálkodik folyamatosan, csak erről kevesebb szó esik, nincs hírértéke. Vigaszt ad sokaknak, nem is beszélve az egyházaknak az egész világot átfogó karitatív tevékenységéről. Ugyanúgy, mint a vallás esetén, ha az egyházakat kidobnám, kidobnám az isteni részüket is, Szent Ferencet, Szent Erzsébetet, Szent Ágostont, és sorolhatnám a katolikus egyház összes szentjét, akik számára az egyház magától értetődő valóság volt.
Amit fontos látni: Jézus szerint az ő nevében elkövetett bűnök sokkal nagyobbak, mint bármely bűn.
A végelszámolásnál nem lennék azok helyében, aki bármely egyház nevében követtek el aljasságokat…
4. „Mit beszélnek nekem kereszténységről, nézzük csak meg a magukat kereszténynek valló politikusokat, miket művelnek!”
Az isteni emberivel való hígítása tovább folytatódik, amikor a vallás megjelenik a társadalom szövetében is, a politikában, a kultúrában és a művészetben. Itt már az emberi tényező nagyon meghatározóvá válik, az isteni már nagyon háttérbe szorul, de a magjában jelen van. Ezt már nem is kereszténységnek, hanem keresztény kultúrának nevezzük. Ha megfigyeljük, a politikusok is folyamatosan keresztény kultúráról beszélnek, és nem kereszténységről. Ez egy nagyon fontos különbség! Ugyanakkor a keresztény kultúra már nagyon sok gyarlóság és bűn területe lehet, ilyen volt a rabszolgatartás is, amelyet (ezt kevesen tudják) pont a keresztény vallás térnyerése szorított vissza nagy mértékben az ókor végén. A kultúra teljes szekularizációja – a valamennyire is hívő ember szemszögéből – Isten teljes kitörlését jelenti az emberi társadalomból.
Éppen ezért figyeljük felhúzott szemöldökkel például azt, amikor az új német kancellár kihagyja az esküje szövegéből Istent.
Éppen ezért kellett már a pápának is megszólalnia a „karácsony” szó védelmében. Michael Shellenberger egy interjúban pár héttel ezelőtt ezt mondta: „Úgy gondolom, hogy a valódi ateizmus pszichológiai értelemben nagyon nehéz a legtöbb ember számára. Nehéz abban hinni, hogy nincs élet a halál után, nincs Isten, vagy nincs lényegi értelme és célja a létezésünknek.” Én is így gondolom.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>